Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.
Ülésnapok - 1939-167
72 Az országgyűlés képviselőházának 167. zetni. Viszont vannak egyes pályák, ahol a felvételek szaporítására lesz szükség, vagyis itt is körültekintő tervgazdálkodásra van szükség. Ugyanez .a szempont vezet a 'másik felhatalmazás kérésében is. Az egyetemi diákegyesületek szervezkedésének és diákjóléti intézkedéseknek központosítása tekintetében^ A miniszternek nyújtott felhatalmazásra azért van szükség, mert a magyar viszonyok között sem a diák szervezkedés, sem a diák védelem terén nem nélkülözhető a,z átgondolt tervszerű és egységes irányítás. En nem tudok az egységes szervezésben jolyan .messzire menni, mint Rapcsányi képviselő úr, azon okokból, amelyeket itten éppen az előttem szólott képviselő úr fejtett ki, de méltóztassanak megnyugodni abban, hogy ezt a kérdést a legteljesebb megértéssek/íszeretette! 'kívánom, az ismert és általam is vallott nemzeti és népi szempontok szerint megfoldani. Mielőtt intézkedést tennék, a fiatalság és a tanárság képviselőit is meghallgatom és az ő véleményüknek és más nemzetpolitikai szempontoknak a figyelembevételével óhajtom ezt a kérdést megoldani. A megoldás a diákság és a bajtársi egyesületek felé is kedvező; ezt hangsúlyozom azért, mert minden felszólaló úrnak a (beszédéből kihangzott az az óhaj, h(ogy a nagy érdemeket szerzett bajtársi egyesületeket sérelem ne érje. Tudomásom szerint Incze képviselő úr ugyanebben az irányban kíván felszólalni, tehát kijelentem, hogy ezeknek az egyesületeknek a működését a múltban igen helyesnek tartottam, ma is nagy elismeréssel vagyok irántuk, viszont tagadhatatlan az, hogy az egyesületek egyike-másika lesiklott arról az alapról, amelyen eredetileg állott. Nem tartom helyesnek, ha bármelyik egyetemi ifjúsági egyesületet elvonnak az egyetem hatósága alól és külön az ifjúságtól idegen célokra használnak fel. En sem szereiéin — ahlogyan itt mondották — az öreg diákvezéreket és nem szeretem a Ibukott diákvezéreket. {Helyeslés.) Vannak nekünk példaadó egyesületeink, amelyeknek vezetői és úgynevezett öregurai, dominuszai, de fiataljai is, gyönyörűen dolgoznak, a maguk szakjában tanulnak, tanítanak, táboroznak és hazafias kötelességüket minden irányban ellátják. Ezek példa ját kell a többieknek is átvenni. Éppen ezért az^ egyik ilyen egyesületnek vezető tanárát szándékozom megbízni, mint miniszteri biztost a rendezés előkészítésének letárgyalásával. (Szöllősi Jenő: A fiatalságé maradjon a döntő szó.) Az egyetemi fiatalságé. (Szöllősi Jenő: Ügy van!) Viszont az is szükséges, hogy az egyetemi ifjúság minden vonatkozásban, tehát egyesületi vonatkozásban is az egyetemi hatóság felügyelete alatt álljon. (Szöllősi Jenő: De ne legyenek vaskalaposak!) Enélkül nincs egyetemi oktatás, nincs egyetemi ifjúság nemcsak minálunk, hanem másutt sincs ma már Európában. Most még csak néhány szót a diákvédelmi, a diákszociális kérdésről. E tekintetben én most a kolozsvári egyetem újjászervezésével kapcsolatban bizonyos intézkedéseket tettem, ott^ egy diákvédő hivatalt, diákvédő irodát létesítettem. Ennek feladata az, hogy az illető egyetem diákjainak szociális ügyeit, szervezkedési ügyeit és még az onnan kikerülő végzett diákok szociális ügyeit is gondozza. Azt hiszem, ez példaadó mintaintézmény lesz már azért is. mert az erdélyi ifjúság és annak vezetői. — közöttük az irodát, a hivatalt vezető professzor, aki eddig az erdélyi diákjóléti ügyek intézője volt a magyarság irányában» ülése 19W december 11-én, szerdán. György Lajos, professzor — tudják, mit jelent diákvédelmet és diákszervezést irányítani az elnyomás alatt, ők ott tanulták meg, tehát most felszabadulva, mindazokat a tapasztalatokat érvényesíthetik, amelyeket annak következtében eddig esetleg szerveztek az idegen uralom alatt, hogy egy jól szervezett nemzeti diákcsoporttal állottak szembeni amelynek példájából bizonyos vonatkozásokban nekünk niagyaroknak is kötelességünk okulni. Azt hiszem, a képviselő urakat megnyug tatlhatják azok a kijelentések, amelyeiket itt előadtam. Kérem javaslatom elfogadását. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Mocsáry Ödön jegyző: Incze Antal! Elnök: Incze Antal képviselő urat illeti a szó. Incze Antal: T. Ház! Ha az előttünk fekvő törvényjavaslatot egy tekintettel átvizsgáljuk, mint ahogyan ez nem is nehéz feladat, mert hiszen nagyon rövid javaslatról van szó, akkor rögtön meg kell állapítanunk valamit, ami mellett nem megyek el szó nélkül, meirt ugyanezt a valamit már a kultuszminiszter úr legutóbbi törvényjavaslatával kapcsolatban is megállapítottam. Már akkor is kifejtettem, hogy előttem érthetetlen módszer az. amely egy törvényjavaslatot tesz a Ház elé, amelynek címe és tartalma nem fedik egymást s 1 különösen az ellenzékben, vagy a törvényjavaslatban érintett személyeikben, esetleg intézményekben felkeltheti azt a gyanút, hogy a törr vényjavaslatnak a címben meg nem nevezett részei bizonyos mértékig talán eltussolás, elfeledtetés miatt hiányzanak a címből. (Egy haria a szélsőbaloldalon: Úgy van! Helyes megállapítás!) Ez a törvényjavaslat az egyetemi és főiskolai hallgatók felvételének szabályozásáról szól és ezzel szemben 3. §-a az egyetemi fiatalság húsz esztendős tradícióval rendelkező életébe olyan mélyen nyúl bele. hogv emellett szó nélkül elmenni nem lehet. T. Ház! Engedjék meg nekem, hogy mielőtt a javaslat érdemi részének vizsgálatába belemennek, általánosságban próbáljak egy kicsit szembenézni azzal a törvényalkotási módszerrel, amelynek egyik példája ez az előttünk fekvő törvényjavaslat is. Ez a törvényjavaslat formai tekintetben egészen modern törvényjavaslat akar lenni, amennyiben félreérthetetlenül — és ezt a miniszter úr szavai által is megerősítve mondom — kerettörvény. Ha egy rövid kitéréssel a kerettörvény kellékeit akarjuk megvizsgálni, akkor azt kell mondanunk, hogy egy kerettörvény tulajdonképpen az általános kormányzati elveken belül az érintett téma megoldási vázát fekteti le csupán, amelyet a végrehajtás kell, hogy majd élettel megtöltsön. Kelléke azonban egy ilyen kerettörvényalkotásnak az is, hogy ezeket az általános elveket minél szélesebb társadalmi rétegek ismerjék és elfogadták légyen. Kelléke tehát a kerettörvényalkotás módszerének az, hogy az a kormányzat, amely kerettörvénnyel jön a parlament elé, a liberalizmus szokásos, sablonon bizalmi alapjain túl sokkal mélyebb bizalmi gyökerekkel rendelkezzék. T. Képviselőház! Ha én csak pár mondatban keresem azokat az általános elveket, amelyeket a kormányzat reprezentál, amely általános elvek, tehát a társadalom minden rétegében és a társadalom tagjainak vagy ha úgy tetszik, a magyar közösség tagjainak minél nagyobb