Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-167

72 Az országgyűlés képviselőházának 167. zetni. Viszont vannak egyes pályák, ahol a fel­vételek szaporítására lesz szükség, vagyis itt is körültekintő tervgazdálkodásra van szükség. Ugyanez .a szempont vezet a 'másik felha­talmazás kérésében is. Az egyetemi diákegye­sületek szervezkedésének és diákjóléti intéz­kedéseknek központosítása tekintetében^ A mi­niszternek nyújtott felhatalmazásra azért van szükség, mert a magyar viszonyok között sem a diák szervezkedés, sem a diák védelem terén nem nélkülözhető a,z átgondolt tervszerű és egységes irányítás. En nem tudok az egysé­ges szervezésben jolyan .messzire menni, mint Rapcsányi képviselő úr, azon okokból, ame­lyeket itten éppen az előttem szólott képviselő úr fejtett ki, de méltóztassanak megnyugodni abban, hogy ezt a kérdést a legteljesebb meg­értéssek/íszeretette! 'kívánom, az ismert és ál­talam is vallott nemzeti és népi szempontok szerint megfoldani. Mielőtt intézkedést tennék, a fiatalság és a tanárság képviselőit is meg­hallgatom és az ő véleményüknek és más nem­zetpolitikai szempontoknak a figyelembevéte­lével óhajtom ezt a kérdést megoldani. A meg­oldás a diákság és a bajtársi egyesületek felé is kedvező; ezt hangsúlyozom azért, mert min­den felszólaló úrnak a (beszédéből kihangzott az az óhaj, h(ogy a nagy érdemeket szerzett bajtársi egyesületeket sérelem ne érje. Tudomá­som szerint Incze képviselő úr ugyanebben az irányban kíván felszólalni, tehát kijelentem, hogy ezeknek az egyesületeknek a működését a múltban igen helyesnek tartottam, ma is nagy elismeréssel vagyok irántuk, viszont tagadha­tatlan az, hogy az egyesületek egyike-másika lesiklott arról az alapról, amelyen eredetileg állott. Nem tartom helyesnek, ha bármelyik egyetemi ifjúsági egyesületet elvonnak az egyetem hatósága alól és külön az ifjúságtól idegen célokra használnak fel. En sem szere­iéin — ahlogyan itt mondották — az öreg diák­vezéreket és nem szeretem a Ibukott diákvezé­reket. {Helyeslés.) Vannak nekünk példaadó egyesületeink, amelyeknek vezetői és úgyneve­zett öregurai, dominuszai, de fiataljai is, gyö­nyörűen dolgoznak, a maguk szakjában tanul­nak, tanítanak, táboroznak és hazafias köteles­ségüket minden irányban ellátják. Ezek példa ját kell a többieknek is átvenni. Éppen ezért az^ egyik ilyen egyesületnek vezető tanárát szándékozom megbízni, mint miniszteri biztost a rendezés előkészítésének letárgyalásával. (Szöllősi Jenő: A fiatalságé maradjon a döntő szó.) Az egyetemi fiatalságé. (Szöllősi Jenő: Ügy van!) Viszont az is szükséges, hogy az egyetemi ifjúság minden vonatkozásban, tehát egyesületi vonatkozásban is az egyetemi ható­ság felügyelete alatt álljon. (Szöllősi Jenő: De ne legyenek vaskalaposak!) Enélkül nincs egyetemi oktatás, nincs egyetemi ifjúság nem­csak minálunk, hanem másutt sincs ma már Európában. Most még csak néhány szót a diákvédelmi, a diákszociális kérdésről. E tekintetben én most a kolozsvári egyetem újjászervezésével kapcsolatban bizonyos intézkedéseket tettem, ott^ egy diákvédő hivatalt, diákvédő irodát lé­tesítettem. Ennek feladata az, hogy az illető egyetem diákjainak szociális ügyeit, szervez­kedési ügyeit és még az onnan kikerülő vég­zett diákok szociális ügyeit is gondozza. Azt hiszem, ez példaadó mintaintézmény lesz már azért is. mert az erdélyi ifjúság és annak ve­zetői. — közöttük az irodát, a hivatalt vezető professzor, aki eddig az erdélyi diákjóléti ügyek intézője volt a magyarság irányában» ülése 19W december 11-én, szerdán. György Lajos, professzor — tudják, mit jelent diákvédelmet és diákszervezést irányítani az elnyomás alatt, ők ott tanulták meg, tehát most felszabadulva, mindazokat a tapasztalatokat érvényesíthetik, amelyeket annak következté­ben eddig esetleg szerveztek az idegen uralom alatt, hogy egy jól szervezett nemzeti diákcso­porttal állottak szembeni amelynek példájából bizonyos vonatkozásokban nekünk niagyarok­nak is kötelességünk okulni. Azt hiszem, a képviselő urakat megnyug tatlhatják azok a kijelentések, amelyeiket itt előadtam. Kérem javaslatom elfogadását. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik a vezérszóno­kok közül? Mocsáry Ödön jegyző: Incze Antal! Elnök: Incze Antal képviselő urat illeti a szó. Incze Antal: T. Ház! Ha az előttünk fekvő törvényjavaslatot egy tekintettel átvizsgáljuk, mint ahogyan ez nem is nehéz feladat, mert hiszen nagyon rövid javaslatról van szó, ak­kor rögtön meg kell állapítanunk valamit, ami mellett nem megyek el szó nélkül, meirt ugyanezt a valamit már a kultuszminiszter úr legutóbbi törvényjavaslatával kapcsolatban is megállapítottam. Már akkor is kifejtettem, hogy előttem érthetetlen módszer az. amely egy törvényjavaslatot tesz a Ház elé, amely­nek címe és tartalma nem fedik egymást s 1 kü­lönösen az ellenzékben, vagy a törvényjavas­latban érintett személyeikben, esetleg intézmé­nyekben felkeltheti azt a gyanút, hogy a törr vényjavaslatnak a címben meg nem nevezett részei bizonyos mértékig talán eltussolás, el­feledtetés miatt hiányzanak a címből. (Egy haria a szélsőbaloldalon: Úgy van! Helyes megállapítás!) Ez a törvényjavaslat az egye­temi és főiskolai hallgatók felvételének sza­bályozásáról szól és ezzel szemben 3. §-a az egyetemi fiatalság húsz esztendős tradícióval rendelkező életébe olyan mélyen nyúl bele. hogv emellett szó nélkül elmenni nem lehet. T. Ház! Engedjék meg nekem, hogy mielőtt a javaslat érdemi részének vizsgálatába bele­mennek, általánosságban próbáljak egy kicsit szembenézni azzal a törvényalkotási módszer­rel, amelynek egyik példája ez az előttünk fekvő törvényjavaslat is. Ez a törvényjavaslat formai tekintetben egészen modern törvényjavaslat akar lenni, amennyiben félreérthetetlenül — és ezt a mi­niszter úr szavai által is megerősítve mondom — kerettörvény. Ha egy rövid kitéréssel a kerettörvény kel­lékeit akarjuk megvizsgálni, akkor azt kell mondanunk, hogy egy kerettörvény tulajdon­képpen az általános kormányzati elveken belül az érintett téma megoldási vázát fekteti le csu­pán, amelyet a végrehajtás kell, hogy majd élet­tel megtöltsön. Kelléke azonban egy ilyen ke­rettörvényalkotásnak az is, hogy ezeket az álta­lános elveket minél szélesebb társadalmi réte­gek ismerjék és elfogadták légyen. Kelléke te­hát a kerettörvényalkotás módszerének az, hogy az a kormányzat, amely kerettörvénnyel jön a parlament elé, a liberalizmus szokásos, sablonon bizalmi alapjain túl sokkal mélyebb bizalmi gyökerekkel rendelkezzék. T. Képviselőház! Ha én csak pár mondat­ban keresem azokat az általános elveket, ame­lyeket a kormányzat reprezentál, amely általá­nos elvek, tehát a társadalom minden rétegében és a társadalom tagjainak vagy ha úgy tetszik, a magyar közösség tagjainak minél nagyobb

Next

/
Oldalképek
Tartalom