Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-167

60 Az országgyűlés képviselőházának 1.67. ülése 1940 december 11-én, szerdán. értékesebb. Amis* a keresztény magyar ifjúság a fronton harcolt, a szellemi és gazdasági ele­tünk minden fontos pozícióját lassanként az itthonmaradt és a hazafiságot szóval mindig hangoztató zsidó ifjúság foglalta el. így törtéint -azután, hogy lassanként elő­bukkantak a háború vége felé a különböző tit­kos körök, amelyek — hogy csak egysit említ­sek közülük, pl. a Galilei-kör — szabadon bur­jánozhattak, szabadon destruálhattak, szaba­don rombolhattak, (Meskó Zoltán: A művelt européerek!) szabadon munkálkodhattak a nemzet gazdasági és hatalmi tönkretételén. Ennek lett a következménye, hogy reánk sza­kadtak a forradalmak, reánk szakadt a kom­munizmus. (Mokesay Dezső: És jött Kun Béla!) Ennek lett a következménye, hogv megláttuk a zsidóság igazi arcát. (Meskó Zoltán: Hála Istennek,hogy megitattuk!) Sajnos, azonban nem tanultunk belőle eleget. Nem tanultunk eleget, mert ha eleget tanultunk volna, akkor nem lett volna olyan folytatása a nemzet gazdasági és szellemi életének, mint amilyen ezután követ­kezet. Hiszen igaz ugyan, hogy a 'magyar nem­zet faji ellenállása maga alá gyűrte mindazo­kat, akik vele szembe mertek helyezkedni és már-már úgy látszott, hogy kibontakozik az egészséges nemzeti mozgalom, amely azután elindulva tényleg a szellemi és gazdasási élet minden vonatkozásában a valóságban is mása alá tudja gyűrni ezt a sötét hatalmat. Gondo­lok itt az Ébredő Magyarok mozgalmára, gon­dolok azokra a magyar fiatalokra, akik annak­idején mindent kifejtettek a hazájukért, akik annakidején elmentek Nyugat-Magyarországra, akik annakidején odaállottak, szinte azt mond­ihatnám az iskola padjaiból eskütételre és es­küdtek mindenre, ami szent, hogy hazánk érde­keit minden körümények között képviselik. (Meskó Zoltán: A sízőröismellüdk itthon marad­tak !) És akkor ez a kéz, amely a sötétben min­denkor megtalálta a gyenge pontokat, megint lefogta a cselekedni akaró kezet, megint el­ütötte a keresztény magyar fiatalságot ősi jus­sától. Ehhez jött, amit az előadó úr is meg­állapított, az a szörnyű katasztrófa, amely az országot érte s amely azt eredményezte, hogy a megszállott területekről idesereglő intelli­gencia annyira felhígította az itt élő intelligen­cát, hogy ezzel azután a keresztény elitgárda tökéletes válságba került. Itt látszott azután, hogy a zsidóság milyen tervszerű munkát vég­zett, mert amíg a zsidó intelligencia ott is_meg tudta a maga számitáisát találni, addig előállott a lelki kettéhasadás az intelligencia körében és az erdélyieket szidták az anyaországbeliek, az anyaországbelieket szidták az erdélyi eik; ér­vényesült tehát megint a teljes és töikéletea dívida et impera. mert a sötétben hátul a har­madik megint ott tartotta a gyeplőt és a ke­íresztényt a keresztény ellen, a magyart a ma gyár ellen megint teljes mértékben ki tudta játszani. (Meskó Zoltán: ]>y volt!) De menjünk tovább. Ugyanakkor a fronton megviselt és idegileg tényleg olyan próbának kitett ifjúság, mint az akkori tanulnivágyó fiatalság, jött haza részben a frontokról, rész­ben a hadifogságból és Ő is elhelyezkedést pró­bált keresni. Itt látszik azután meg a zsidóság cinizmusa, itt látszik meg a zsidóság tökéletes profithajhászó politikája, amikor neun engedte ínég azt, hogy a frontról . hazajövő fiatalság olyan pályákon helyezkedjék el, amelyek tény­leg becsületes megélhetést juttathattak volna számára. Nem engedte meg a gazdasági élet különböző helyein való elhelyezkedést, hanem a keresztény magyar ifjúságot rákényszerítette különböző mesék kitalálásával arra, hogy hi­vatali állásokba, közszolgálati állásokba men­jen, mert tudta nagyon jól, hogy abban a pilla­natban veszve van, mihelyt a gazdásági élet felé csak egyetlen kaput is tud nyitni a maga számára a keresztény magyar fiatalság. Terv­szerűség volt ebben, elindult egy folyamat, amely a keresztény magyar ifjúságot úrrá akarta nevelni, idézőjelben mondom: »úrrá«, mert nem az történt; lassankint nem a tudás, hanem a protekció számított, az egészséges al­sóbb osztályokból feltörők véleménye nem volt fontos, hiába tiltakozott az egészséges paraszt­ságból kikerülő egészséges szellemi elit, nem hallgatták meg, mert a közélet annyira kor­rupt volt, hogy képtelen volt felfogni ezt az egészséges hangot, amely a magyar fajtának, a magyar intelligenciának' megerősödését kö­vetelte. Igaz viszont, hogy ez az úrnak nevelt intelligencia hibát követett el akkor is, amikor sem az egyik, sem a másik irányban nem úgy kereste az összefogást, ahogyan kellett volna, nem találta meg lefelé, mert nem tudta keresni, a kapcsolatot a néppel. Miért? Mert a zsidóság magasabb osztálynak nevelte, mert a zsidóság úrnak nevelte s bár a felső osztályhoz sem tar­tozott, mégis a zsidóság által tudatosan és cél­zatosan Jegyezgetett hiúság, de a tudatlansága folytán is érdekeit az arisztokratikus érdekek sáncai mögül védelmezte. Amíg tehát egyfelől nem tudott gyökeret verni, mert nem is kereste ennek módját, másfelől nem tudott kibonta­kozni, mert a kibontakozás is teljesen téves ala­pokon, hazugságokon alapuló kiindulás volt; a kibontakozás tehát teljes kudarcba fulladt, s nem úgy ment végbe, ahogy azt a nemzet érde­kei megkívánták volna. így fejlődött ki egy úgynevezett eltartott intelligencia, amelynek legnagyobb részéből még az önérzet is hiány­zott, — szín tegezt mondhatnám — mert részben érezte saját értéktelenségét, könyöradomány­nak vette azt a pár fillért, amit a liberális­kapitalista és feudális rendszer neki nagy ke­gyesen koncként odaadott. (Meskó Zoltán: Ma­gyar verejtékből adta azt is.) De ugyanez tör­tént azzal a bizonyos született középosztállyal, a dzsentrivel is és tényleg beteljesült Goethe mondása, amely azt mondja, hogy: weh dir. dass du ein Enkel bist, jaj neked, mert te csak unoka vagy, mert míg a nagyapáid a nagyobb ellenállóképesség és a jobb lehetőség révén teljes birtokosai voltak hatalmuknak, szelle­mileg is, anyagilag is, addig a fiúk már a terv­szerű ellen-munka révén csak 50 százalékát bír­ták mindennek és az unokának már csak ilyen mondvacsinált uraság jutott, néhány fillérnyi éhbérrel. Nemcsak az volt a baj, hogy a dzsentri tönkrement, hanem az volt a baj, hogy a he­lyét nem az egészséges parasztságból feltö­rekvő parasztintelligencia foglalta el, hanem a zsidóság beszivárgott ezekbe a rétegekbe, ezekbe a hadállásokba is. Közben ömlik az egyetemekről a zsidó intelligencia, és lépésről­lépésre elhódítja nemcsak a magyar gazdasági élet, hanem a kulturális élet hadállásait is. Színház, mozi, sajtó, irodalom, zene, művészet, mindenütt hemzseg a zsidóktól. Kulturális téren a nemzet szinte már a szellemi öngyilkosság határán járt, amikor rádöbbent arra, hogy anyagi és területi vesz­teségeket ki lehet pótolni, de a szellemi ön­gyilkosságból soha sincs feltámadás. Ez fi­gyelmeztet egyúttal arra, hogy a legfelsőbb képesítés nemcsak intelligencia kérdése, ha­nem kenyérkérdés is. Az, hogy a zsidóság a háború alatt nagyrészt helyzeténél, a háború

Next

/
Oldalképek
Tartalom