Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.
Ülésnapok - 1939-167
64 Az országgyűlés képviselőházának 167. ülése 19 W december 11-én, szerdán. séges az, hogy a kormányzatnak legyen egy, az egészséges szellemi életet minden vonatkozásban kiépítő tervezete és ennek alapján szabja meg azután azokat az irányvonalakat, amelyek szerint neki a magyar szellemi elitgárdát elő kell teremtenie és a megfelelő helyekre be kell állítania. Egészen természetes dolog, hogy ez a tervszerű utánpótlás nemcsak bürokratikus, nemcsak hivatalos, hanem gazdasági kérdés if. Minden pályán biztosítani kell az életlehetőségeket. Ma azt látjuk, hogy az egyes pályákon sem gazdaságilag, sem más vonatkozásban nincs meg az ifjúság érdekei tekintetében az összhang. Látunk szellemi foglalkozású pályákat, ahol az ifjúság el tud helyezkedni és kiváló anyagi helyzetbe jut, ami által szellemi képességeit éppen gazdasági helyzete "révén fokozni tudja. Ugyanakkor viszont hasonló képzettségű ifjak, akik időben ugyanannyit végeznek, a gazdasági elhelyezkedés szempontjából előbb említett társaiknál sokkalta nehezebb helyzetbe kerülnek. Ezzel a szakasszal kapcsolatban kívánok még egy dologról szólni, mégpedig arról, hogy vájjon ez a javaslat, ennek a javaslatnak ez az első szakasza lehetővé teszi-e az úgynevezett egyetemcserét. Azok, akik egyetemi hallgatók voltak, de mindazok, akik ezzel a kérdéssel foglalkoznak, nagyon jól tudják, hogy előállhat az az eset, hogy az egyetemi polgár át akar iratkozni az egyik egyetemről a másikra. Tekintettel arra, hogy a javaslat ezzel nem foglalkozik és ebben a tekintetben nem tesz határozott kijelentést, éppen, a homály eloszlatása végett teszem fel a kérdést, vájjon biztosítható-e az, hogy a tanuló az egyik egyetemről átiratkozhassék a másik egyetemre? (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Igen!) Megindokolom, hogy miért szükséges ennek kijelentése. Akadhat az egyik egyetemen egy professzor, akihez az a tanuló nagyobb tudása, nagyobb képessége miatt szívesebben megy. Éppen ezért aziránt kérek megnyugtatást, hogy ezzel a szakasszal nem vesszük el ennek lehetőségét. Most méltóztassanak megengedni, hogy a 2. § kihagyása után, minthogy ezt szervesen összetartozandónak látom, a 4. §-sal, a 3. § egynémely intézkedésével kapcsolatban jegyezzek meg egypár dolgot. .A3. § egyrészt az egyetemi és főiskolai ifjúsági egyesületek szervezetével és működési körével foglalkozik, másrészt pedig foglalkozik az egyetemi hatóságok hatásköre alá nem tartozó egyesületekben való szereplés jogával. Ezzel kapcsolatban méltóztassanak nekem megengedni annak kijelentését, hogy szerény felfogásom szerint az egyetemi bajtársi egyesületek jelenleg nem XLKY működnek, ahogyan működniök kellene, nem ATégzik el azt a feladatot, amely az ő eszmei célkitűzéseik alapján végzendő volna, de szervezietileg sem felelnek meg a mai kor követelményeinek. Az én felfogásom szerint ma Magyarországon egy korszerű ifjúsági szervezet felállítására van szükség. Én nem rombolni akarok, t. Ház, amikor ezt kijelentem, de az én véleményem szerint, amikor egyetemi ifjúságról beszélünk, akkor ez alatt csak az egyetemi ifjúságot érthetjük és nem érthetjük az ifjúság más kategóriáit. Ugyanakkor le kell szögeznünk az egyetemi ifjúság felé, hogy viszont az egyetemi ifjúság sem vindikálhatja magának azt a jogot, hogy a magyar ifjúság nevében beszéljen. Éppen ezért, amikor ezt kijelentem, ugyanakkor egy keresztény nemzeti alapon álló ifjúsági szervezetet kívánnéík létrehozni, amely ifjúsági szervezet társadalmi, rang- és rendkülönbsóg nélkül magában foglalja a nemzet egész iïjusaganak egyetemét és ennek az egyetemes szervezetnek keretén belül az egyes foglalkozási ágaknak, illetőleg a szellemi színvonalnak megfelelően a magyar ifjúság minden rétege megtalálhatná azt a munkakört, amely az ő nemzeti célkitűzéseivel párhuzamosan halad és ennek a célnak szolgálatában ki tudná fejteni erőit. Hogy mennyire szükség van erre, annak megvilágítására nézzük meg elsősorban azt, hogy mennyire széttagolt például csak a főiskolai ifjúságunk is. Nagyon jól tudjuk, hogy a különböző bajtársi egyesületek, amelyek ezidőszerint az országban működnek, bajtársi szövetségiekbe tömörültek* Ezidőszerint négy ilyen bajtársi szövetségbe tömörült az egyetemi és főiskolai hallgatóságunk, még pedig az úgynevezett Nemzeti Diákszövetségbe, a Mefhosz.-ba, a Katolikus Diákszövetségbe és a Protestáns Diákszövetségbe(Közi-Horváth József: Ezek benne vannak a Nemzeti Diákszövetségben!) Már így is négy ágra osztódik az egyetemi és főiskolai hallgatóság. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Az Emericana és a Hungária!) Ez a helyzet bizonyos mértékig kizárja az egységes irányítást. Távol áll tőlem az a gondolat, mintha azt akarnám mondani, hogy akármelyik szövetség is nem felelne meg nemzeti és keresztény szempontból. Csupán az egyszerűség és a könnyebb irányíthatóság kedvéért^ de egyúttal a keresztény magyar ifjiíság komolyabb munkára való rá szorítása okából tartom szükségesnek, hogy egy egységesen t irányított szerv legyen, amely azután ellenőrzi az ifjúság munkásságát. Még azt sem mondom, hogy az egyes vallásfelekezetek ne tartsanak fenn ifjúsági szervezeteiket, hiszen ez ellen hiába tiltakoznánk és ez egyrészt nem * célszerű, másrészt nem is indokolt. Nem erről van szó. Minden egyes vallásfelekezetnek joga van ahhoz, hogy ifjúsági szervezeteket létesítsen. Ugyanakkor azonban szükségesnek tartom, hogy ez az országos szervezet a krisztusi erkölcsökön alapuló és a magyar nemzeti öntudatot a legmagasabb fokra emelő nevelés eszközeivel eggyé forrassza a magyar ifjúságot és ezzel már magának az ifjúságnak keretein belül is döntse le az egészségtelen társadalmi válaszf álakat. Amikor tudniillik mi, nemzeti szocialisták, de a magát kereszténynek, nemzetinek és szociálisnak valló kormányzat is a társadalmi válaszfalak lebontásáért harcolunk és ezt tűzzük ki megvalósítandó programmpontul, akkor elsősorban ott vigyük keresztül, ott valósítsuk meg ezeket a programmpbntokat, ezeket a célkitűzéseket, amelyeket — hogy úgy mondjam —- a felnőttek számára előírunk, ahol elsősorban szükséges az alap és pedig a jó alap megvetése céljából. (Ügy van! Vgy van? a szélsőbaloldalon.) Ezidőszerint ugyanis az a helyzet, hogy az ifjúság a maga ideális célkitűzéseivel tényleg ezt is megvalósítandónak tartja. Ezért is küzd, de az élet egészen más. képet mutat neki. Az életben még ma is ott állanak az egyes társadalmi rétegek között azok a kínai falak, amelyeket egyes jószájidéktí munkások már kezdenek bontogatni, clo a háttérben meghúzódok még ma is le akarják fogni ezeket a jótékony kézéket. Mert ne felejtsük el, hogy ha mii ifjúságunkat már a kezdet kezdetén nem szoktatjuk hozzá egy rendszeres nevelés útján ahhoz, hogy ennek így kell történnie, akkor az életbe kikerülve máról holnapra ezt nem fogja tudni megtanulni. Ennek vérévé kell válnia, úgyhogy amikor «