Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-167

56 Àz országgyűlés képviselőházának 167. ülése 194-0 december ll^én, szerâan-.. enyhébb és erkölcsileg' nem teljesen diszkvalifikáló cselekményt követett el. Itt talán mégis különbséget lehetne tenni. T. Képviselőház! Azt hiszem, az elvi alap lefektetésénél van bizonyos hiba a végrehajtást illetőleg. A törvényjavaslat tudniillik különböző elveket állít fel: felállítja az ex lege elvét és felállítja a bírói kognició elvét; amikor ifjúkori bűncselekményekről beszél, akkor ex lege rehabilitációt ír elő és ex lege rehabilitációt ír elő, ha kisebb, csekélyebb súlyú bűncselekményről van szó. Az ex lege rehabilitáció elvét, amint pártom vezérszónoka már kijelentette, helyesnek tartjuk, ezt az elvet azonban tulajdonképpen nem fogadja el a törvényjavaslat, mert hiszen legnagyobb részében a bírói kognició alapján épül fel. Ezzel kapcsolatban egy ellenmondásra kell rámutatnom. Az indokolás utolsó oldalain fel vannak sorolva azok a törvények, amelyek tulajdonképpen az ex lege rehabilitáció alapjára helyezkednek. Számos olyan törvény van, amely egyszerűen az idő múlásához fűzi a korlátozó rendelkezések megszüntetését. Például a sajtóról szól az 1914:XIV. te. 13. §-a szerint a ^ sajtótermékek terjesztésére jogosító igazolványt nem lehet megtagadni attól, aki az élet, a testi épség, a szemérem vagy a vagyon ellen irányuló bűncselekményt követett el, ha a büntetés kiállásától három év elmúlt. Az 1922:

XII. te. 81. §-a szerint tanoncot nem tarthat az a munkaadó, akit bűntettért, az állani ellen, a szemérem ellen, vagy nyereségvágyból elkövetett vétségért vagy az alkalmazott sérelmére elkövetett testiséirtés vétségéért jogerősen elítéltek, a büntetés kiállásától számított három évig. Tehát ez a törvény is három évet statuál s ex lege megállapítja, hogy a törvényes következmények alól mentesül az illető, mert három év múlva már tanoncot tarthat. Hasonlóképpen a tejtermékek állami ellenőrzőjeggyel való ellátásairól szóló törvény értelmében, akit tejhamisítás stb. miatt megbüntettek, nem kaphat tejtermékeire állami ellenőrzőjegyet, kivéve, ha már három év elmúlt büntetésének kiállásától. Ezenkívül számos ilyen törvény van még. Itt van például a közhasználatú gépjárművállalatokról szóló 1930:XVI. te. 7. §-a, amely szerint »bűntett esetéhen öt, vétség esetében pedig három év alatt nem kaphatja meg az engedélyt«, szóval ez is fix időhöz köti ezt. Mondom, számos ilyen törvény van. még többet is felolvashatnék.' Azért adtam ezt elő hogy rámutassak arra, hogy a magyar törvények, ahol büntetőjogi kérdésekkel kapcsolatban a rehabilitáció kérdéséről beszélnek, igenis az ex lege rehabilitáció alapjára helyezkednek, amikor azt mondják, hogy a korlátozások egy bizonyos idő elmúltával maguktól megszűnnek. Szóval törvények fektetik le ezt az elvet. Ezért is helyes lett volna, ha a magyar jogalkotás vonalán haladva, elérkeztünk volna oda, hogy réhabilita; eiós törvényünk is az ex lege rehabilitáció elvi alapjára helyezkedik. T. Képviselőház! Miért van ennek még különös fontossága 1 A törvényjavaslat előírja, hogy enyhébb esetekben a bíróság maga kizárhatja a korlátozó jogkövetkezményeket, ennélfogva a jövő szempontjából az a helyzet, hogy a büntetőbíróságoknak az a meg-terb elese, amely abból áll, hogy évi százezer ítéletet mondanak ki, csökkenni fog, mert hiszen fiatalkorúak enyhébb bűncselekményei esetében a bíróság, illetve a törvény maga zárja ki a jogkövetkezményeket. Ha azonban tény az, hogy az indokolásból kitűnik, hogy évenkint százezer büntetőbírói ítélet hang-zik el, ami visszamenőleg, tekintve a mai társadalmat, tíz év alatt egymillió büntetést, harminc év alatt hárommillió büntetést jelent, akkor a mai társadalom egyénei igen nagy mértékben hátrányosabb helyzetbe kerülnek a jövő táriaadaloinrnal szemben, mert nem látok visszamenőleges intézkedéseket. A törvényjavaslatnak, azt hiszem» 16. §-a szerint miniszteri rendelet megállapíthatja, hogy a hatóságok egyes vonatkozásokban bírói ítélet nélkül is elbírálhatják, hogy rehabilitációnak helye van-e vagy sem. JiJz mindenesetre arra vall, hogy nem nagyon bízhatunk a bírói rehabilitáció gyakorlatiasságában, mert hiszen a törvényjavaslat maga provídeál arra, hogy bizonyos esetekben a hatóság gyakorolj a ezt a jogot. Ha azonban valóban ilyen nagymértékű a bűnözés és a társadalomnak ilyen sok egyéne áll ennek nyomása és hatása alatt, akkor visszamenőleg a rehabilitációnak talán mégis automatikusabb formáját kellene bevezetni, amely bizonyos enyhébb esetekben minden bírói eljárás nélkül mentesítené az egyént a következmények alól Ha valóban hiszünk abban, hogy az egyének lelküket megtisztíthatják és a jövőben bízhatunk azoknak társadalmi megbízhatóságában, akkor visszamenőleg kisebb bűncselekmények esetében feltétlenül bevezetendőnek tartom az automatikus és az idő múlásával párhuzamosan haladó rehabilitációt. T. Képviselőház! Hiánya a törvénvjavaslatnak az, hogy a fegyelmi büntetések kapcsán nem vezeti be a rehabilitációt. Ezt. azt hiszem, már az előttem szólók is szóvátették, én is szükségesnek látom ezt, mert ha egyéb vonatkozásokban a büntetőbíróságok által kimondott ítéletek kanosán beálló hátrányos jogkövetkezmények terhe alól mentesíteni akarjuk a bűnöst, akkor fegyelmi büntetés esetén szintén helye van eimek. T. Képviselőház! Csak ennyit akartam elmondani ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban. Nagyon kérem a miniszter urat, hogy amint említettem, méltóztassék talán egy, olvan szakaszt bevenni a törvényjavaslatba, amely a múltra vonatkozólag' automatikusan bevezeti enyhébb esetekben a rehabilitációt. (Helyeslés és tans a szélsőbaloldalon, — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik

Ï Megay Károly jegyző: Nincs senki fel' iratkozva. Elnök: Kíván még valaki a javaslathoz hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom Az igazságügymiuiszter úr kíván szólni. Radocsay László igazságügy miniszter: T, Képviselőház!. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt hálás és meleg köszönetet mondok az öszszes felszólaló képviselő uraknak és az előadó úrnak azért, hogy ezt a javaslatot nemcsak érdeklődéssel, hanem ha szabad ezt mondani, szeretettel is karolták fel. Valóban nagyon szép és magas színvonalú vita alakult ki, amelyben azt hiszem, nemcsak a szakemberek, hanem minden krisztusi szívvel érző ember is nagy gyönyörűséget talált. Azt is megállapítom. hogy végeredményben nincs vita a tekintetben, hogy rehabilitációra feltétlenül szükség van. (Úgy van!) Még azok a t. képviselőtársaim is. akik a javaslat ellen szólaltak fel, hangsúlyozták és elismerték, hogy a rehabilitáció jogintézményére feltétlenül szükség van és azt sürgősen be kell állítani jogrendszerünkbe. Elvi vonalon tulajdonképpen csak annyiban van el-