Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-191

Az országgyűlés képviselőházának 191. ülése 1941. évi április hó 8-án, kedden, Tasnádi Nag y András elnöklete alatt. Tárgyai: Elnök kegyeletes megemlékezése gr. Teleki Pál elhunytáról. — A Ház üléseit bizonytalan időre elnapolta. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány résééről jelen vannak: Bárdossy László, vitéz Bartha Károly, Hóman Bálint, vitéz Keresztes-Fischer Ferenc, Laky Dezső, Radocsay László, Reményi-Schneller Lajos, Varga József. (Az ülés kezdődik délelőtt 11 óra 12 perckor.) (Az elnöki széket Tasnádi Nagy András foglalja el.) Elnök: A t. Ház ülését megnyitom. Az ülés jegyzőkönyvének vezetésére Mocsáry Ödön, az egyéb jegyzői teendők ellátására pedig Boczo­nádi Szahó Imre és Spák Iván jegyző urakat kérem fel. T. Ház! Mielőtt a, munkát, melynek: fona­lát aram szörnyű április 3-iki reggelen elejtet­tük, továbbfolytatnánk, kegyeletes órát kell szentelnünik annak a férfiúnak, akinek tragi­kus elmúlása a magyar közélet útjába olyan megdöbbentő eezurát hasított bele. (A Ház tagjai állva hallgatják végig az elnök meg­emlékezését.) Gróf Teleki Pál emlékének .szenteljük mai ülésünket. Teleki Pál emlékének, aki elment közülünk örökre s (akiről elmondhatjuk mégis, talán soha sem volt laninydra — személy szerint j|s — közöttünk, imint éppen most ebben az órá­iban. Teleki Pálról kell emlékeznünk, aki halk beszédével már életében is mindig fokozott figyelemre késztette [hallgatóit s most örökre elnémulván, arra kényszerít, hogy mindazt, amit nekünk valaha mondott, egész leikünkkel figyeljük. Teleki Pált veszi körül e percben emlékező kegyeletünk, akiinek halála az élet egyik nagy alaptörvényét hirdeti: az önma­gunkhoz való hűség törvényét. Boldogult képviselőtársunk és miniszter­elnökünk rendkívüli pályát futott meg. Egé­szen fiatalon jogi képesítést szerzett és mind­járt megkezdte munkásságát i» a megyei köz­KÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ IX. igazgatásnál. Minden képessége megvolt hozzá, hogy — modern! értelemben — kiváló közigaz­gatási eimber váljék 'belőle; ezt élete során ké­sőbb is, leginkább az Országosi Hadigondozó Hivatal vezetésével bebizonyította. Hajlama mégis rövidesen másfelé, a tudományos pá­lyára szólította. Már jogi tanulmányaival egyidejűleg is folytatott földrajzi tanulmányokat s csak­hamar lemondva szolgabírói állásáról, egészen a geográfia tanuLmányozására adta miagát s mert már akkor is mindent teljes erejével és teljes odaadásával végzett, e tudományágban rövidesen hatalmas készültségre tett szert, ön­álló felfogásával s eredeti kutató munkára való készségével tűnt ki. Díjat n'yert a Fran­cia Földrajzi Társaságnál, tagja lett a Magyar Tudományos Akadémiának. Neve világszerte ismert volt. Ennek köszönhette, hogy a (húszas években — tisztán tudományos tekintélye alap­ján — az úgynevezett mosszuli kérdés eldön­tésére kiküldött bizottság tagjává válasz­tották. T.. Ház! Nem ez a megfelelő hely és alka­lom az ő tudományos működésének (méltatá­sára. Ennek egy egészen külön megemlékezést kell—és bizonnyal fognak is — szentelni. Azt el kell mondanunk mégis, hogy azok közé a tudó­sok közé tartozott, akiknél a tudomány nem­csak az agy mechanikus munkája volt, hanem szent szenvedély is, ami szívét, lelkét melegí­tette és — ha a politika annak területéről el nem sodorja — már magában ez egész életét gazdag tartalomimal töltötte volna ki. Máskép történt. Már 26 éves korában tagja lett ennek a Háznak a nagysonikúti kerület 93

Next

/
Oldalképek
Tartalom