Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-189

602 Az országgyűlés képviselöházá,nak IS 9. ülése 19 Jd április 2-án, szerdán. vezetett. Egyáltalában ennek a kérdésnek szo­rosan véve a zsidókérdéshez semmi köze sincs. A diarab tulajdonképen egy ügyesen összeállí­tott riport, amely azt tartalmazza, hogy a falu viszonylatában három zsidó, illetőleg két zsidó és egy kikeresztelkedett zsidó (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Az is zsidó!) micsoda bűnöket tud a magyar nép ellen elkövetni. Ebben a da­rabban sűrítve, koncentrálva van minden zsidó­bűn, összehordva, amit a zsidók valaha falusi nép ellen elkövettek. (Felkiáltások a szélsőbal­oldalon: Helyes, ha bemutatják! — Mozyús. — Elnök csenget.) A darab, — hogy egy hasonlat­tal éljek, — az. a ló-kép, amelyet az állatorvosi akadémián mutatnak, amelyen minden lóbeteg­ség fel van tüntetve. (Felkiáltások a szélsöbal­oldalon: Nagyon helyes! — Palló Imre: Azon tanul a magyar!) Ez így van! Nézzük meg azonban a dolog másik olda­lát és ez az, amit a szemlélők és az eddigi kri­tikusok nem vettek észre. Ez a darab a ma­gyar nép erkölcsi nívóját olyan züllöttnek tünteti fel, amit tűrni nem lehet. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) E szerint a darab szerint á magyar nép áldozata a zsidópénznek, (Fel­kiáltások a szélsőbaloldalon: Ügy is van! — Elnök csenget.) a magyar lány odaadja magát a zsidónak... (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Odaadja! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügymi­niszter: ... a magyar jegyzők zsidó pénzzel megvesztegethetők, a magyar hatóságok zsidó befolyás alatt állanak. Ez lényegileg a darab tartalma (Oláh György: Nem így van! Hősök vannak benne!) és nagyon kedvezőtlen az a kép, amelyet ennek a darabnak alapján bárki magának a magyar társadalomról alkot. (Oláh György: Mind hősök!) Én tudom, hogy igenis sok zsidó-bűnt kö­vettek el a falu társadalma ellen és követ­nek el még ma is, de ilyen mértékben általá­nosítani, a magyar társadalmat ilyen züllött­nek, erkölcsileg ilyen tönkrementnek bemu­tatni (ifj. Tatár Imre: Ha ismerné a miniszter úr a falusi viszonyokat, nem mondaná ezt! — Oláh György: Hősök vannak benne!), nemcsak a. belföld, hanem a külföld, előtt is megenged­hetetlen dolog éppen a magyar társadalom védelme érdekében! (Oláh György: Hősök van­nak benne!) Kérdem, t. Ház. szabad-e propá­gatíve úgy beállítani a magyar társadalom képét, hogy az magában abban a parasztem­berben megingassa_ a hitet a_ saját erkölcsi integritásában, megingassa a bizalmat az ő ve­zetőiben isi (Ügy van! Ügy van! a jobbolda­lon. — Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügymi­niszter: Szabad-e ezt megtenni, különösen ilyen pillanatokban, amikor erre az önbiza­lomra és a vezetők iránti bizalomra fokozott inertekben szükség van? (Ügy van! Ügy van! a. jobboldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Bo­dor Márton közbeszól.) Elnök: Kérem Bodor képviselő urat, ma­radjon csendben! vitéz Keresztes-Fischev Ferenc* belügymi­niszter: Felteszem a kérdést, szabad-e a ma­üvar társadalomnak ilyen képét vetíteni a külföld felé, ahol az ilyet számtalan ellensé­günk lesi és használja fel eszközül arra, hoerv a magvar társadalom erkölcstelensép'ét, zül­löttségét dokumentálja? (Ügy van! Ügy van! o jobboldalon. — Zaj a szélsöbaloldalon. — Oláh György: Öt hőse van a darabnak. — Rapcsányi László közbeszól.) Elnök: Csendet kérek, Rapcsányi képvi­selő úr! vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügy­miniszter: En tisztában vagyok a zsidóság bű­neivel, én tudom és minden felelős tényező tudja azt, hogy ezeket a bűnöket ki kell irtani, de meggyőződésem az, hogy a magyar társadalom sem szorul már ebiben a tekintet­ben felvilágosításra, (Zajos ellenmondások a szélsőbaloldalon.) az utolsó falusi emberrel együtt vagyunk abban a tekintetben, hogy igenis, azokat az ártalmakat, amelyeket a zsi­dóság ebben az országban okozott, megszűn­tessük, (Rapcsányi László: Sajnos nem! — Palló Imre: Akkor miért van annyi Aladár?) de ne" úgy szűntessük meg, hogy ezzel a ma­gyar társadalom erkölcsi egyensúlyát veszé­lyeztessük. (Rapcsányi László: Ez nem veszé­lyezteti.— Zaj a szélsőbaloldalon. — Az elnök csenget.) T. Képviselőház! Ezek voltak azok az okok, amelyek miatt én saját személyes intézkedé­semmel ennek a darabnak az előadását az egész ország területére betiltottam és-betiltot­tam volna ennek a darabnak az előadását már korábban, ha tudomásom lett volna róla. (Palló Imre: Ezüstkoszorút kap a zsidóságtól a belügyminiszter úr!) T. Ház! Az a színtársulat, 'amely ezt a da­rabot előadta, tényleg tiszteletreméltó fel­adatra vállalkozott és ezt a tiszteletreméltó feladatát, tiszteletreméltó módon oldotta is meg két előző darabjainak az előadásával. Én nem vádolok senkit, de ma sajnos ligy van, hogy ezekben a kérdésekben nem tudnak az emberek elfogulatlanok lenni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem is szabad!) Nekem kö­telességem elfogulatlannak lenni (Zaj a szélső­balodalon. — Az elnök csenget.) és kötelessé­gem megnézni a dolog másik oldalát is. Én .nem tűrhetem azt, hogy a magyar falusi társadalomnak ilyen züllött képét állítsák a világ elé. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Ez volt az oka annak, hogy a darabot betil­tottam és ez az oka annak, hogy azt továbbra sem fogom engedélyezni. Kérem a válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés és taps a jobb­oldalon és a köpépen. — Bodor Márton közbe­szól.) Elnök: Bodor képviselő urat másodszor is figyelmeztetem, hogy maradjon csendben. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a bel­ügyminiszter úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni? (Igen! Nem! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Csendet kérek! Kérem azn­kat a képviselő urakat, akik a miniszter úr válaszát tudomásul veszik, méltóztassanak fel­állani. (Megtörténik. — Zaj a szélsőbaloldalon. Egy hanq a szélsöbaloldalon: Ezt tudomásul veszik! Borzasztó!) Többség. A Ház a minisz­ter úr válaszát tudomásul veszi. (Egy hang a szélsőbaloldalon: — A Pódiumról beszéljen! ~­Palló Imre: Tiltsák be a Pódiumnak a műkö­dését. — Zaj a szélsőbaloldalooi.) Csendet kérek, képviselő urak! Az interpellációk anyagával ezzel végez­tünk. Kölcsey István képviselő úr a házszabá­lyok 143. §-ának (1) bekezdése értelmében személyes megtámadás visszautasítása címén kért és kapott tőlem szólásra engedélyt. A kép­viselő urat a szó megilleti. Kölcsey István: T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy Gál Csaba képviselőnek (Egy hang a szélsőbaloldalon: Képviselő úr­nak!) személyemet támadó, igazán példátlan,

Next

/
Oldalképek
Tartalom