Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-189

Az országgyűlés képviselőházának 189 azokat az intézkedéseket, amelyekkel a most pusztított ár víz veszedelem az általa okozott összes károkkal együtt megelőzhető, illetve elkerülhető lett volna? 3. Hajlan!dó-e a m. kir. kormány mindazokat, akiket a fenti kérdésekben foglaltak tekintetében felelősség vagy mulasztás terhel, felelősségrevonni, velük szemben a megtorló eljárást a legszigorúbban lefolytatni és a kárt szenvedetteket kivétel nélkül a legteljesebb kártérítésben részesíteni? 4. Mit hajlandó a m. kir. kormány cselekedni, hogy a jövőben a mostanihoz hasonló gondatlanságok és mulasztások kiküszöböltesyenek s ezáltal a hasonló katasztrofális árvízpusztítás megismétlődése megeiőztessék?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Halmai János: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Amikor be akarok kapcsolódni előttem szólott igen t. képviselőtársamnak az árvíz pusztításairól elmondott szép szavaiba, nem tudok szabadulni a gazdasági csúcsminiszter úrnak egy gyűlés alkalmával — jól méltóztatnak érteni: gyűlés, tudniillik a gyűléstilalom idején csak a kormánypártnak szabad gyűléseket tartani — tett ama kijelentésétől, hogy a honi zsidóságról, ha mindjárt csekély és szerény körülmények között is, de gondoskodni kell. (ifj. Tatár Imre: Szegény zsidók!) T. Ház! Engem nem érdekel különösebben az, hogy a mélyen t. kormánynak és^ a rendszernek a szíve hogyan és milyen mértékben dobban meg a honi zsidóságért, (Tóth János: Hevesen! — Derültség a szélsőbaloldalon.) de feltétlenül követelem, mivel ehhez jogom van, hogy a szerény gondoskodás elsősorban a mi fajtánkat, a magyar tömegeket, az elesett magyar szerencsétleneket illesse meg. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Kalocsán és vidékén emberfeletti, megfeszített munkájának a gyümölcsét sohasem élvezhette százszázalékig és üröm nélkül a becsületes, jóravaló magyar ember, mert amikor hazatért a munkából, akkor a ma már, sajnos, romokban heverő kis családi otthonában várta n legkeserűbb meglepetés: az egészségtelen életviszonyok, az egészségtelen lakás és az ivóvíz hiánya következtében örökös otthont talált nála a tuberkulózis és a tífusz. (Ügy van! Ügy vmn! a szélsőbaloldalon.) Ez a két hatalmas rém évtizedeken át a kis magyarok ezreit ragadta el a falu népének soraiból. Ezzel kapcsolatban bátor vagyok az Orvosi Hirlap e hó 22-én megjelent számának egyik cikkére rámutatni. (Paezoíay «Jyorgy: Éljen az Orvosi Hirlap! — Éljenzés a szélsőbaloldalon.) A cikk rámutat arra, hogy csak a osonkaországban 8500 fúrt kútra lett volna szükség, — tehát a csonkaországról és nem a megnagyobbodott Magyarországról van szó ™ viszont az erre előirányzott egymillió pengős összeg maradt ugyanaz, niint amely a csonka Magyarországon volt. (Paezoíay György: "Kutat fúrjon a belügyminiszter, ne az ellenzéket! — vitéz Lipcsey Márton: Ejnye, de zseniális! — Élénk derültség. — Matolcsy Mátyás: Őszinte elismerés!) Ezzel szemben 300 kút fúrására hirdettek pályázatot, ami annyit jelent, hogy 25 évig nyugodtan viheti el a tífusz és a tuberkulózis az apró magyarokat, mert kútfúrásra a kormányzatnak nincs pénze. (Maróthy Károly: A sajtóalapot emelik kétmillióval! Arra van pénz! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Két évvel ezelőtt interpelláltam ülése 19

il április 2-án

} szerdán. 'Ö8? ebben az ügyben, de akkor elhangzott interpellációmnak sem volt semmi eredménye. Most a sok csapáshoz jött még* egy harmadik is és ez a legszörnyűbb: az árvíz. Tavaly azt hittük, — és méltán hihettük — hogy az isteni gondviselésnek ez az intő megnyilatkozása (Maróthy Károly: Abban még bízhatunk!) bizonyos fokú megfontolásra készteti a kormányt s ennek következtében intézkedni fog, hogy a jövőben — tehát már ebben az esztendőben is — a veszedelmeket előzzék meg. Ez azonban nem történt meg. (Szöllősi Jenő: Az Országépítés-ben nyilatkoztak!) Ez nem lep meg bonniunkét, mert a Teleki-kormány részéről már megszoktuk azt a »hej, ráérünk arra még«-politikát, amely idevezetett, (vitéz Lipcsey Márton közbeszól. — Mokcsay Dezső: Nem tudja, hogy mit akar még! — Zaj a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Tavaly a magyar kormány a zsidó munkásszázadokkal parodizált előttünk. Engem egyáltalában nem érdekel az, hogy ezek borsót hámoztak-e, borsót tisztogattak-e, vagy pedig babot, de annyi bizonyos, hogy ha ezeket a zskló munkásszázadokat arra használták volna fel, hogy komoly erősítési munkálatokat végeztessenek el velük a gátakon, akkor az árvizet legalább is nagyrészben meg lehetett volna előzni. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Egy másik, az árvíz megelőzésére alkalmas mód lett volna, a majdnem egész Európában elterjedt jégtörő hajók használata. A jégtörő hajókkal úgy állunk, hogy ezekre vonatkozólag az^ igen t. földmívelésügyi miniszter úr (Rapcsányi László: Mikor ad már programmot?) a következő kijelentést tette a felsőházban: »ami a jégtörő hajók beállítását illeti, szakemberek szerint ezek nem akadályoznák meg a jégtorlódásokat; a szabályozási tervek már elődje idejében annyira előrehaladtak, hogy a végrehajtást hamarosan meg lehet kezdeni.« En ezzel a kijelentéssel nem értek egyet és ez a közvéleményt sem nyugtatja meg. Először azért néni értek vele egyet, mert jégtörő hajó, mint ilyen, már van, tehát a gyakorlat azt mutatja, hogy igenis használható; másodszor pedig azért nem, mert a szakemberek véleménye szerint a jégtörő hajókkal a Duna befagyását nagymértékben hátráltatni lehetett volna. » Én illetékes helyen eljártam és errevonatkozóan azt a felvilágosítást kaptam, hogy mivel, a Duna nemcsak nemzeti folyó, hanem más államokon is átfolyik, ez az ügy nem csak magyar ügy. Ez ellen a leghatározottabban tiltakozom, mert a Duna az érintett államokat éppen olyan mértékben érdekli, mint bennünket, tehát annak he nem fagyása éppen olyan szlovák, éppen olyan német, éppen olyan román és éppen olyan jugoszláv érdek, mint amilyen magyar érdek. Legfeljebb mi megtehetnénk azt a gesztust, hogy a Dunát érintő ilyen problémáknál egy, az összes államokat érintő konferencia összehívására a kezdeményező lépéseket megtegyük. A Magyar Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság, a Mefter. egyetlen uszály útja íalbalmával hatalmas összegeket tesz zsebre haszonként. Ha a Mefter.-nek hasznot hajt a dunai hajózás, miért nem használja azt úgy ki, ogy a Duna télen is hajózható legyen és hasznot hozzon. Nem tudom, micsoda magasabb tényezők játszanak közre, hogy amikor a. mi dicsőségesen harcoló szövetségesünk, a né-, met birodalom, élet-halálharcát küzdi és a balkáni újabb hadműveletekkel kapcsolatban lét89»