Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-189

Az országgyűlés képviselőházának 18 9. ütése 19 U április E-án, szerdán. 661 hogy ezeknek a törvényjavaslatoknak és a javaslatokból kialakuló törvényeknek sok értelmük nem lesz. Viszont igenis, ha van egy törvényjavaslat, amely biztosítja a mezőgazdaság számára azt az árindexet, amely megfelelő a mezőgazdák számára, akkor van normális alap arra, hogy törvényt hozzunk, amelynek alapján a kifizetődő termelés keretében működő olyan gazdákat, akik ennek dacára a közellátást cselekedeteikkel meg akarjálk zavarni, a legszigorúbban, a hazaárulókéhoz hasonló büntetéssel sújtjuk. De addig, amíg a gyakorlatban azt látjuk, hogy a zsírellátás, a lisztellátás, a cukorellátás, a tejellátás, a húsellátás, a ruha-, a cipő-, a petróleumellátás stb. mind csak topog nak ebben a szerencsétlen magyar életben, addig nem tudom elhinni, hogy ez a jószándékból eredő törvényjavaslat is tudna olyat hozni, ami megváltoztatná a magyar életet. Mert, t. Képviselőház, rátérve Zerinváry képviselőtársamnak egyes kijelentéseire, aki jogászi szempontból bírálta ezt a kérdést, engedje meg t. képviselőtársain azt a megjegyzést, hogy egy törvényjavaslatot nemcsak jogászi szempontból lehet és kell bírálni, hanem bírálni kell olyan szakszempontból, amilyenbe a javaslat beletartozik, tehát bizonyos foglalkozási ágak szempontjából, (vitéz Zerinváry Szilárd: Ezt megtette Hunyady Ferenc!) Mélyen t. képviselőtársam, engedje meg nekem, amikor ő egyes szakkifejezéseket használ hozzászólásában, észrevételt kell tennem, hogy ezeknek a szakkifejezéseknek értelmével nem volt tisztában. Ezt mint gazda mondom, (vitéz Zerinváry Szilárd: Például H) Tehát, ha itt mint jogász, olyan kijelentést tett, amely gazJ daoldalon nem fedi a valóságot, akkor nem tudom megérteni, hogyan lenne eredményes annak a rendszernek működése, amely rendszer ma túlnyomórészt jogászokon keresztül gyártja, szerkeszti és érvényesíti a törvényeket, (vitéz Zerinváry Szilárd: Gazdák bevonásával!) Azt a legkevesebb esetben tapasztaljuk. Mint az előbb is említettem, ha a magyar királyi kormány ez előtt a javaslat előtt jött volna egy olyan törvényjavaslattal, amely biztosítja a mezőgazdaságnak, mint az egész magyar élet alapjának rentabilitását, akkor igenis bízni tudtunk volna ennek a törvényjavaslatnak értékében és sikerében, de mert ez hiányzik, nem tudunk ennek a javaslatnak a gyakorlati értékében bízni, annál kevésbbé. mert már eddig is hoztak ide több törvényjavaslatot nagyon jó hangzással, mégis, amikor ezekből törvény lett és a végrehajtásra került a sor, ezek úgy érvényesültek, hogy belőlük nagyon sok esetben a keresztény magyar társadalomnak haszna nem volt. T. Képviselőház! Ha — mint említem — a magyar királyi kormány idehozta volna az általam említett és sokak által szükségesnek tartott törvényjavaslatot a mezőgazdaság fejlesztéséről és ha ez be lett volna gyakorlatilag építve a magyar gazdasági életbe, akkor igenis minden lelkiismeretfurdalás nélkül a legszigorúbb büntető szankciókat alkalmazhatták volna, de így ennek a törvényjavaslatnak megalapozottságához és célszerűségéhez szó fér. Aggályom van ezzel a törvényjavaslattal szemben abból a szempontból is, hogy rejtett lehetőségeket ad későbbi rendeletek kiadására, amelyeknek a magyar életbe való beépítését a vidéki centrumokban működő közhatóságok sokszor a szerint fogják érvényesíteni, hogy ki milyen politikai pártállású, ki milyen pártba tartozik és a szerint fogják az illetőket bünKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ IX. 1 tetni vagy menteni. Erre példa az egyik vidéki városban a községi képviselőválasztások idején tapasztalt csendőrségi eljárás, amely akként folyt le, hogy a választások előtt éjjel az összes ellenzéki gazdáikat végigjárta a csendőrség, vájjon eleget tettek-e a zsír-, liszt- és a hízósertésbejelentési kötelezettségüknek. Rendben van, mélyen t. Ház, ha ez meg is történik, de kérdezem, — mégpedig aggállyal és roszszalóan kérdezem — hogy miért nem történt ez meg azoknál is, akik nem ellenzéki emberek voltak, hanem történetesen a kormánypártba tartoztak hele. Ezért tartom aggályosnak ezeket a rejtett lehetőségeket. T. Képviselőház! Figyelve és ismerve a német és az olasz készletgazdálkodást, erre a legtökéletesebb elégtétel alapján ki kell jelentenem, hogy igenis tökéletes munkát végzett a német és az olasz rendszer. Ezzel párhuzamosan nálunk kétségbeeséssel kell tapasztalni, hogy 1939 óta nem készletgyüjtés, hanem készletpusztítás történik. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Úgy van!) Mert hogyan lett volna szabad annak megtörténnie, hogy amikor az egyik évben dús búzaterméssel áldott meg a magyarok Istene, azon gondolkozzunk, hogy eozináljuk-e a búzát vagy pedig elraktározzuk a következő gazdasági évreí Kérdezem, vájjon milyen véleménnyel van egy falusi gazdáról a többi gazda, ha az nem tud úgy gazdálkodni, hogy egyik évről a másikra kitartása legyen? Azt hiszem, a legrosszabb véleménnyel volnának erről a gazdáról. Ugyanezt a véleményt nyilváníthatjuk a nemzet gazdálkodására nézve is. Tapasztaltam és tudom, t. Képviselőház, hogy ebben az országban a jelenlegi liberáliskapitalista kormányzati rend hallgatólagos álláspontja és támogatása alapján a magyar mezőgazdaság soha sem kapta meg azt a feltételt, amely az egészséges gazdálkodás révén itt megfejelő magyar életet biztosított volna. Azt hiszem, abban mindannyian pártállásra való tekintet nélkül egyetértünk, hogy ebben az országban mindig egy idegen fajzat diktálása által, mondhatnám, majdnem parancsuralmi gazdasági rendszerből kiindulva, történtek a gazdasági megszorítások és a tönkretevő intézkedések, mégpedig a banknak, a gyárnak és a kereskedelemnek kedvező liberális-kapitalista gazdasági politika folytán. Ezt annál is inkább felelősségem tudatában merem kijelenteni, mert számtalan esetben tapasztaltam, hogy az a gyáros, az a kereskedő, igenis, nagyon sok esetben több mint százszázalékot biztosító hasznot rakott zsebre azáltal, hogy a magyar mezőgazdaságban szükséges tényezőket a magyar mezőgazdáikkal magas áron fizettette meg. Amikor tehát ezeket tapasztaljuk, igenis jogosan jelentem ki, hogy ennek a tör vény javaslatnak: sikerében nem tudunk bízni. Hogy mennyire fedi a valóságot kijelentésem, ez kitűnik abból is, hogy napról-napra olvashatjuk a sajtó lapjain, hogy ez a bank, ez az ipari konszern, ez a kereskedelmi konszern milyen súlyos tételeket fordít bizonyos alapokra^és célokra. Kérdezem: miből? Ráfizetésből? Nem! — Hanem csupán azokból az illegitim hasznokból, amelyeket minden esetben és mindenkor a mezőgazdaságtól harácsolnak el. T. Képviselőház! Nálunk jelenleg még azt mondhatjuk, hogy ha gazdaságilag nem is, de katonailag békeállapotban élünk és a közellátás a legnagyobb zavarokkal küzd. Kérdezem az igen t. Háztól: vájjon mi történnék akkor, 86