Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-189

Az országgyűlés képviselőházának IS 9. ülése 1941 április 2-án, szerdán.* 551 érdekevek megértésével és hozzájárulásával el­lenkeznek, akkor a közösségi szellem kialaku­lásáról szó sem lehet. Ha ennek a közösségi szellemnek megvan az objektív alapja, a tár­gyi feltétele, akkor büntető szankciók nélkül is alkalmazkodunk a kitűzött célokhoz. Ha azon­ban ez a közös megértés és beleegyezés, a jo­gosnak és indokoltnak elismert értelmes rend­szabály hiányzik, akkor a törvény nem jelent mást, mint egy olyan gátat, amelyet mindenki saját ereje szerint ugrik át. T. Képviselőház! Eleget írtunk és beszél­tünk már az Országos Gazdasági Tanácsról, arról a testületről, amelybe a dolgozók képvi­selőjét, mint a termelés és fogyasztás egyik fontos tényezőjének megbízottját, meghívják s amelyben az illető vagy az illetők elmondhat­ják a maguk gyakorlati tapasztalatait. Az or­szág gazdasági élete még normális viszonyok között, normális időkben sem lehet a kísérle­tezések területe, annál kevésbbé most, a rend­kívüli időkben, amikor minden elhibázott vagy hiányos gazdasági rendszabály vagy intézke­dés a nyugtalanságot és bizonytalanságot fo­kozza. Ne féljenek a minisztériumok öntelt bürokratái attól, ha a gyakorlat emberei is megszólalnak s valamely rendszabály kibocsá­tása előtt kritikájukat és tanácsukat elmond­ják. Ne féljenek tőle, mert ezeknek a gyakor­lati tanácsoknak meghallgatása nélkül kibo­csátott intézkedések arra az élveboncolásra, arra a viviszekcióra Vezetnek, amely a sor­állásban jelentkezik « amely a szegény asszony életét, idegét és egészségét teszi tönkre. Ez tovább nem folytatható és ha a cenzúra és a riadóautó hangja elfojtja is ideig-óráig a til­takozást, ha így marad, akkor ez a tiltakozás az életösztön korbácsa következtében megnő olyan mértékűre, amellyel szemben még ezek a szigorú szankciók sem használnak. Az egyén­nek és a közösségnek egyformán érdekében volna tehát az, hogy ezeket az eseményeket értelmes és végrehajtható in tekédé« ékkel előzzük meg. (Eff& hang a szélsőbaloldalon: Jósnőf) "ftn azt hiszem hogy ha erre a kérdésre nem tudunk választ adni. akk^r ennél szigo­rúbb törvényeket is hiába hozunk. A iavpslatot nem fogadom el.. (Taps a halo 1 dalon.) ' ' ", "RJnck: Ki a következő vezérszónok 1 ? M°*ray Károly jegyző: Közi Horváth József! T^Inök: Közi Horváth József "képviselő urat illeti a szó. Közi Horváth József: T. Ház! Apponyi Albert felveti a kérdést; mi voltaképpen egy párt igazi lényege. Ciceróval feleli rá: Idem de republica sentire, a közügyről hasonló ér­telemben gondolkodni és azonos eszméket táp­lálni. Ugy veszem észre, hogy ennek a javas­latnak végső céljáról, amely mögött végered­ményben ki nem írottan és ki nem mondottan a magyar Eespublicának nagy érdek- és élet­kérdései húzódnak meg. egyetlen pártnak: a szociáldemokrata pártnak a kivételével, azonos véleményünk, van. Elismerjük a szükségessé­gét mert látjuk az időket, amelyekben élünk és nem akarunk belejutni bizonyos időkbe, amilyeneket, ilyen törvények hiánya miatt, 1918-ban, 1919-ben már átéltünk. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon és a középen.) Ha erről a végső céljában egyformán lá­tott törvényjavaslathoz a külöuböző pártok ré­széről mégis különbözően szólnak hozzá, an­nak magyarázata abban lelhető, hogy a meg­. old'ási módokat, tehát nem a célt illetőleg el­térőek a vélemények. Ez a törvényjavaslat törvényerőre emelkedése esetén módot ad a kormánynak az egész magyar gazdaság, ter­melés és elosztás irányítására szinte diktató­rikus felhatalmazással. Az e törvény felhatal­mazása alapján kiadható jogszabályok egészen új irányt adhatnak a magyar közgazdaságnak és kereskedelemnek. Ennek a törvényjavaslat­nak néhány paragrafusa, illetőleg az azok alapján kiadható jogszabályok elindítói lehet­nek a magyar gazdasági élet virágzásának, de elismerem, kiinduló pontjai lehetnek esetleges letörésnek, félrecsuszásoknak is. Méltóztassa­nak megengedni, hogy ezt a javaslatot Kéthly Anna igen t. képviselőtársammal ellentétben ne a napi aktuális szemüvegén, nem is egy párt egészen szűk és idejétmúlt világszemlé­lete alapján (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) hanem messzebb néző, magasabb, magyarabb szempontok figyelembevételével nézhessem és bírálhassam. (Helyeslés a jobboldalon. — Ma­lasits Géza: A magyar érdek azt parancsolja, hogy a lóhúsért ne álljanak sorba!) Ebben teljesen egyetértek, ebben különbség nincs kö­zöttünk. Legfeljebb abban van különbség, hogy egy magyar és keresztény gondolkozású ember még akkor is, ha a kormányzat rendeleteit kifoD'ásblja és azt mondja, hogy ennek a sor­baállásnak pedig meg kell szűnnie, egy pilla­natig sem gondol arra, hogy olyan hangot üs­sön meg, mint amilyent az előbb hallottam, hogy ennek következtében ez és ez jöhet, hogy a tömegek ezt és ezt fogják csinálni. (Ügy van! Ügy van! — Taps jobbfelől. — Kéthly Anna: Az indokolás szórói-szóra ezt mondja.) Gazdasági és társadalmi életünk bajai sze­rény felfogásom szerint htálrom forrásból ered­nek. Az első forrás az elemi csapások okozta katasztrofális termés, a multévi rossz termés, amelyet érzünk és az elkövetkezendő év már biztosan nem jó termése, amelyre fel kell ké­szülnünk. (Peyer Károly közbeszól.) Ne kever­jünk most ebbe a kérdésbe külpolitikai meg­jegyzéseket. (Zaj.) Itt megint csak ugyanazt látom, hogy igen t. képviselőtársaimnak, hála Isten, csak egy egészen szűk csoportja, min­dent csak a maga politikai szempontja szerint iparkodik beállítani és nem az általános ma­gyar szempontok szerint. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon.) Mert az, aki a magyar helyzetet ma ismeri, aki a magyar sorsot én jövendőt nézi, még akkor is, ha lennének jogos panaszai, nézi, hogy okos dolog-e az ország' há­ziában bizonyos dolgokat* elmondani vagy pe­dig nem. (Ügy van! Ügy van! — Taps. — Stitz János: Magyar embernek kell lenni! — Zaj és közbeszólások a jobboldalon.) Az a képviselőtársam, aki felé a közbeszó­lás irányult, huszonkét esztendőn keresztül olyan tót volt, aki a magyarok ezreit tartotta meg magyarnak. (Élénk éljenzés és taps a jobb­oldalon és a középen. — Egy hang bal felől: Hecckáplán!) Hecckáplán! Igen t. képviselő­társam» ez is 18-as, 19-es hang. Én bátran va­gyok mindig hecckáplán a tömegek előtt is. (Élénk helyeslés, taps a középen.) Álljunk ki, vájjon kire hallgat az^ a magyar munkás vagy paraszttömeg : a sok tízezerpengős fizetésű szo- . ciiáldemokrata vezérre-e, vagy a szegény hecc­káplánra? (Élénk helyeslés, taps a középen. — Zaj balfelől. — Kéthly Anna: Honnan veszi a 10.000 pengőt?) Elnök: Csendet kérek! Kéthly Anna kén­viselőtársamat kérem, mintán beszédét már el méltóztatott mondani, méltóztassék a közbe­szólásoktól tartózkodni, (vitéz Lipcsey Márton: Ne provokáljanak!)

Next

/
Oldalképek
Tartalom