Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.
Ülésnapok - 1939-189
Az országgyűlés képviselőházának IS 9. ülése 1941 április 2-án, szerdán.* 551 érdekevek megértésével és hozzájárulásával ellenkeznek, akkor a közösségi szellem kialakulásáról szó sem lehet. Ha ennek a közösségi szellemnek megvan az objektív alapja, a tárgyi feltétele, akkor büntető szankciók nélkül is alkalmazkodunk a kitűzött célokhoz. Ha azonban ez a közös megértés és beleegyezés, a jogosnak és indokoltnak elismert értelmes rendszabály hiányzik, akkor a törvény nem jelent mást, mint egy olyan gátat, amelyet mindenki saját ereje szerint ugrik át. T. Képviselőház! Eleget írtunk és beszéltünk már az Országos Gazdasági Tanácsról, arról a testületről, amelybe a dolgozók képviselőjét, mint a termelés és fogyasztás egyik fontos tényezőjének megbízottját, meghívják s amelyben az illető vagy az illetők elmondhatják a maguk gyakorlati tapasztalatait. Az ország gazdasági élete még normális viszonyok között, normális időkben sem lehet a kísérletezések területe, annál kevésbbé most, a rendkívüli időkben, amikor minden elhibázott vagy hiányos gazdasági rendszabály vagy intézkedés a nyugtalanságot és bizonytalanságot fokozza. Ne féljenek a minisztériumok öntelt bürokratái attól, ha a gyakorlat emberei is megszólalnak s valamely rendszabály kibocsátása előtt kritikájukat és tanácsukat elmondják. Ne féljenek tőle, mert ezeknek a gyakorlati tanácsoknak meghallgatása nélkül kibocsátott intézkedések arra az élveboncolásra, arra a viviszekcióra Vezetnek, amely a sorállásban jelentkezik « amely a szegény asszony életét, idegét és egészségét teszi tönkre. Ez tovább nem folytatható és ha a cenzúra és a riadóautó hangja elfojtja is ideig-óráig a tiltakozást, ha így marad, akkor ez a tiltakozás az életösztön korbácsa következtében megnő olyan mértékűre, amellyel szemben még ezek a szigorú szankciók sem használnak. Az egyénnek és a közösségnek egyformán érdekében volna tehát az, hogy ezeket az eseményeket értelmes és végrehajtható in tekédé« ékkel előzzük meg. (Eff& hang a szélsőbaloldalon: Jósnőf) "ftn azt hiszem hogy ha erre a kérdésre nem tudunk választ adni. akk^r ennél szigorúbb törvényeket is hiába hozunk. A iavpslatot nem fogadom el.. (Taps a halo 1 dalon.) ' ' ", "RJnck: Ki a következő vezérszónok 1 ? M°*ray Károly jegyző: Közi Horváth József! T^Inök: Közi Horváth József "képviselő urat illeti a szó. Közi Horváth József: T. Ház! Apponyi Albert felveti a kérdést; mi voltaképpen egy párt igazi lényege. Ciceróval feleli rá: Idem de republica sentire, a közügyről hasonló értelemben gondolkodni és azonos eszméket táplálni. Ugy veszem észre, hogy ennek a javaslatnak végső céljáról, amely mögött végeredményben ki nem írottan és ki nem mondottan a magyar Eespublicának nagy érdek- és életkérdései húzódnak meg. egyetlen pártnak: a szociáldemokrata pártnak a kivételével, azonos véleményünk, van. Elismerjük a szükségességét mert látjuk az időket, amelyekben élünk és nem akarunk belejutni bizonyos időkbe, amilyeneket, ilyen törvények hiánya miatt, 1918-ban, 1919-ben már átéltünk. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon és a középen.) Ha erről a végső céljában egyformán látott törvényjavaslathoz a külöuböző pártok részéről mégis különbözően szólnak hozzá, annak magyarázata abban lelhető, hogy a meg. old'ási módokat, tehát nem a célt illetőleg eltérőek a vélemények. Ez a törvényjavaslat törvényerőre emelkedése esetén módot ad a kormánynak az egész magyar gazdaság, termelés és elosztás irányítására szinte diktatórikus felhatalmazással. Az e törvény felhatalmazása alapján kiadható jogszabályok egészen új irányt adhatnak a magyar közgazdaságnak és kereskedelemnek. Ennek a törvényjavaslatnak néhány paragrafusa, illetőleg az azok alapján kiadható jogszabályok elindítói lehetnek a magyar gazdasági élet virágzásának, de elismerem, kiinduló pontjai lehetnek esetleges letörésnek, félrecsuszásoknak is. Méltóztassanak megengedni, hogy ezt a javaslatot Kéthly Anna igen t. képviselőtársammal ellentétben ne a napi aktuális szemüvegén, nem is egy párt egészen szűk és idejétmúlt világszemlélete alapján (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) hanem messzebb néző, magasabb, magyarabb szempontok figyelembevételével nézhessem és bírálhassam. (Helyeslés a jobboldalon. — Malasits Géza: A magyar érdek azt parancsolja, hogy a lóhúsért ne álljanak sorba!) Ebben teljesen egyetértek, ebben különbség nincs közöttünk. Legfeljebb abban van különbség, hogy egy magyar és keresztény gondolkozású ember még akkor is, ha a kormányzat rendeleteit kifoD'ásblja és azt mondja, hogy ennek a sorbaállásnak pedig meg kell szűnnie, egy pillanatig sem gondol arra, hogy olyan hangot üssön meg, mint amilyent az előbb hallottam, hogy ennek következtében ez és ez jöhet, hogy a tömegek ezt és ezt fogják csinálni. (Ügy van! Ügy van! — Taps jobbfelől. — Kéthly Anna: Az indokolás szórói-szóra ezt mondja.) Gazdasági és társadalmi életünk bajai szerény felfogásom szerint htálrom forrásból erednek. Az első forrás az elemi csapások okozta katasztrofális termés, a multévi rossz termés, amelyet érzünk és az elkövetkezendő év már biztosan nem jó termése, amelyre fel kell készülnünk. (Peyer Károly közbeszól.) Ne keverjünk most ebbe a kérdésbe külpolitikai megjegyzéseket. (Zaj.) Itt megint csak ugyanazt látom, hogy igen t. képviselőtársaimnak, hála Isten, csak egy egészen szűk csoportja, mindent csak a maga politikai szempontja szerint iparkodik beállítani és nem az általános magyar szempontok szerint. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon.) Mert az, aki a magyar helyzetet ma ismeri, aki a magyar sorsot én jövendőt nézi, még akkor is, ha lennének jogos panaszai, nézi, hogy okos dolog-e az ország' háziában bizonyos dolgokat* elmondani vagy pedig nem. (Ügy van! Ügy van! — Taps. — Stitz János: Magyar embernek kell lenni! — Zaj és közbeszólások a jobboldalon.) Az a képviselőtársam, aki felé a közbeszólás irányult, huszonkét esztendőn keresztül olyan tót volt, aki a magyarok ezreit tartotta meg magyarnak. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Egy hang bal felől: Hecckáplán!) Hecckáplán! Igen t. képviselőtársam» ez is 18-as, 19-es hang. Én bátran vagyok mindig hecckáplán a tömegek előtt is. (Élénk helyeslés, taps a középen.) Álljunk ki, vájjon kire hallgat az^ a magyar munkás vagy paraszttömeg : a sok tízezerpengős fizetésű szo- . ciiáldemokrata vezérre-e, vagy a szegény hecckáplánra? (Élénk helyeslés, taps a középen. — Zaj balfelől. — Kéthly Anna: Honnan veszi a 10.000 pengőt?) Elnök: Csendet kérek! Kéthly Anna kénviselőtársamat kérem, mintán beszédét már el méltóztatott mondani, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni, (vitéz Lipcsey Márton: Ne provokáljanak!)
