Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-189

Az országgyűlés képviselőházának 139 utasítására. Most azután megtudtuk, hogy igénylő-lapokat kapunk, igénylő-lapokat osztanak ki. Az igénylő-lapokért tegnap volt az első jelentkezési nap. Sehol sem volt igénylő-lap elegendő számban, senkinek sem adtak többet egyetlenegy igénylő-lapnál. Pedig már hetek óta vártak az emberek arra, hogy a cipőt megfeleltessék vagy megtalpaltassák vagy új cipőt vásároljanak. Vannak családok, ahol négy-öt gyermek és a családfő rongyos cipőben várta azt a napot, amikor végre hozzájuthat a cipőhöz. Az ilyenek számára egy igénylő-lap kiszolgáltatása azt jelenti, hogy kezdheti a sorbanállást elölről, négyszer-étször, ahányszor erre szükség van. Különben is húsvét előtt — mindenki tudja — a legnagyobb konjunktúrája van a cipővásiárlásnak, mert a téli idényben elszaggatott cipők pótlása mindig ezekre a hetekre torlódik össze. A munkásoknak és a dolgozó asszonyoknak az egyéb sorbanállások után most külön az igénylő-lapokért is kell sorakozniok. Hogy ezután mi következik? Az igénylő-lapokkal elfogadott igénybejelentéseket ellenőrizni fogják, de hogy ki legyen otthon ós mikor fognak a lakáson megjelenni, azt természetesen nem lehet tudni. A szegény aszszony maradjon otthon és várja meg és az alatt elveszíti zsír-, liszt- vagy cukorjegyét, vagy maradjon otthon a munkától és várja meg azt, aki jön igén y jogosultságát ellenőrizni, hogy őt otthon találja. Epoen annál a rétegnél vannak ezek , az állapotok, amelyek nem tudnák a luxuscipőt, a bőségesen rendelkezésre álló luxus cipőt megvásárolni, annál a rétegnél, amely a rongyosságig hordja a maga cipőjét, amelynek azonnal szüksége van tehát a váltásra, mihelvt a .talp kilyukad, vagy a felső bőr elrongyolódikItt van az ortopéd-cipők különleges kérdése. Eengeteg kisiparos panaszkodik a miatt, hogy vidékről vannak ortopédcipő-vásárlóik, akiket a rendelet következtében többé nem szolgálhatnak ki, mert azok más körzetben laknak. Ezeknek az ortopédcipőkhöz szükséges kaptafáknak az elkészítése pedig olyan költséevolna, amelyet a vásárlók megfizetni egy új kantafa készítésénél nem tudnak, az a cipész pedig-, aki eddig csinálta a cipőt, nem hajlandó azt a kaptafát egy másik cipész számára kiszolgáltatni. Ezek a szerencsétlen testihibások tehát az elhibázott vagy hiányos vagy úiramagyar^aott rendelkezés következtében a legszörnyűbb helyzetbe jutnak. (Kahók Lajos: Sok a zűrzavar!) . Á rendelettel kapcsolatban kijelölték a cipőárusítással foglalkozó üzleteket, ami megint azt jelenti, hogy megint túlmennek a zsidótörvényen, a zsidó cipőkereskedő nem fog a cipő árusítására engedélyt kapni, tehát a harmadik zsidótörvény helyett a negyediket vagy az ötödiket hajtják végre ezeken a területeken. De a kijelölt üzletek felett is ott lebeg Damokles-kardja. Azt mondja a rendelet, hogy a kijelölés bármikor visszavonható, de nincs benne a rendeletben, hogy milyen indokolással, milyen jogcímen s milyen visszaélés az, amiért ez a büntetés jár. Ezt tehát politikai fegyvernek is felfoghatjuk. Valakitől, aki nem paríroz valami tekintetben a helyi hatóságok valamelyik basájának, a kijelölés bármikor .visszavonható, ami azt jelenti, hogy senki, akinek a kormánnyal ellentétes felfogása van, nem mer majd raktárát tartani, mert a kijelölés visszavonásával együtt jár a kényszerkiárusítás, tehát egy befektetett tőke elpocsékolásának a lehetősége. Ezzel kapcsolatban beszélnünk keli a ülése 19

M április 2-án, szerdán. 519 tönkretett kisiparosokról is, akik most már hetek óta nem dolgozhatnak és akik fölött a Baross-szövetségnek olyan egyeduralmát létesítették, amely a kivételezésnek, a protekciózásnak, a monopolhelyzet teremtésének egy, egészen rendkívüli és tarthatatlan állapotát idézte elő. Beszélni kellene a szappanról szóló rendelkezésről is, amellyel a mosószappan és a pipere-szappan között az éles választófalat megteremtették. A szegény ember a mosószappannal mosakodik is. Neki nincs arra módja és lehetősége, hogy pipere-szappant vásároljon, az ő számára tehát a mosószappanhoz való hozzáférhetés kérdése sokkal fontosabb, mint az, hogy, a pipere-szappant szabaddá tegyék, vagy hogy a pipere-szappan készítésére nyersanyagot rendelkezésre bocsássanak. A petróleum kérdéséről is kell néhány, szót mondanom. Nem is beszélek arról a 6—8—10 deciről, amit a kisgazdák sérelmeznek, amenynyit ugyanis egy hónapra kiszabnak a falusi embernek, aki számára szinte kötelező kényszerré tették, bogy a sötétség beálltával lefeküdjék, mert nem tudna semmit csinálni a sötétben. Csak arra hivatkozom, ami a munkáskerületekben jelentkezik, a munkásság ugyanis az utóbbi időben egymásután vásárolt petróleumfőzőt egyszerűen azért, mert a fahiány és a fadrágaság miatt rá^ volt szorulva arra, hogy a fülőalkalmatosságot valamivel pótolja. Azonkívül a petróleum főző a dolgozó munkásasszonyok számára jelentős munkamegtakarítást is jelent. Nyáron csupán kényelmet jelent számukra, azt a kényelmet, hoery nem kell befűteni eery egész tűzhelyet azért, hogy egy rántottlevest megfőzzenek rajta; vís/ont, ha egészében nézzük a dolgot, ez is a fával ' való nagyobb takarékoskodás céljából történik. Ha tehát ezeket a rendelkezéseket, amelyek a különféle közfogyasztási cikkekre vonatkoznak, összefoglaljuk, meg kell állapítanunk, hogy ezeknek a rendelkezéseknek legtöbbje sajnálatosan zaklató jellegű. Elismerem azt, hosry rendkívüli idők rendkívüli intézkedéseket követeinyk: elismerem azt, hogy rendkívüli idők fokozott takarékossáp-nt követelnek s az állam biztonsági szemuout iáihoz való fokozott alkalmazkodott nemeik kénve«7,fM*W)I, hanem önként is vállalnia kell mindenkinek, de ha ez így van, amint, hogy így van, akkor az államhatalomnak is fokozott kötelessége az, hogy intézkedéseit úgy fogalmazza meg, hogy ezeknek végrehajthatóságát legalább is valószínűvé tegye. Ezeknek a rendelkezéseknek a közfoeyasztás korlátozását előidéző hatása következtében amúgy is előállnak más veszedelmek is. Hiszen jelentős munkásrétegek kiesnek a munkából, elvesztik a munkahelyüket, számukra tehát a takarékoskodás keresetnélküliséget jelent, s a végsőkig fokozza amúgyis nehéz életküzdelmüket. Nincsenek új munkahelyeik, azok a textilmunkások ,akiknek a közfogyasztás korlátozásával megszűnik a munkahelyük, nem találnak más munkahelyet, s az egyéb munkavállalóknak sínesének új munkahelyeik, ki vannak tehát teljesen szolgáltatya a kényszer takarékoskodásnak. Ismétlem tehát: ha tőlünk, a közösségtől, a fogyasztóktél a takarékoskodás fokozását követelik, ha tőlünk az állami intézkedésekhez való alkalmazkodást joggal és indokoltan követelik, akkor az államnak is alkalmazkodnia kell intézkedéseivel a fennforgó tényekhez és lehetőségekhez. Mi különösen azt akarjuk leszögezni, hogy nem . a