Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-188

536 Az országgyűlés képviselőházénak gazdát nem az érdekli, hogy az abszolút árnívó milyen magas, hanem hogy milyen az egyes cikkek relációja. Ha ez a reláció megfelelőnek mutatkozik, az egész árkérdést stabilan kell tartani. (Taps a szélsőbaloldalon.) Nem szabad azonban azt tenni, hogy minden alkalommal új és új árakat állapítok meg és a tegnap megállapított árat holnap egy másik cikk árával lekonkurrálom. Méltóztassanak visszagondolni az elmúlt év őszére, amikor a kormányzat a 23 pengős búzaárat megállapította. Akkor megmondottuk a kormánynak, hogy ez tarthatatlan ama termésminőség miatt is, — amely ebben az évben sajnálatosan előadódott — és amely vidéki relációban, a vasúti fuvar és a kvalitás különbözetet levonva 20 pengő alatti búzaárat eredményezett. A rozs ára 19 pengő volt, ugyanakkor pedig a takarmánynemúek közül az árpa árát későbben 26 pengőiben, a kukorica árát pedig szintén a búzaár felett állapították meg. Mi következik ebből? Ismét nem jövendőmondás, Csorba képviselő úr. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Az, hogy a gazda meg fogja etetni állataival a búzát és rozsot, most pedig a kormány megeteti az emberekkel a (kukoricát. (Derültség és taps a szélsőbaloldalon. — Csorba Sándor: Én is ezt mondtam! — JFüssy Kálmán: Júliusban megjósoltuk, hogy így lesz, megmondtuk! — Csorba Sándor: Csak az ilyen nagy közszükségleti cikkeknél vigyázni kell!) Vagyok bátor még hivatkozni a miniszter úrnak arra az Ígéretére, amellyel egy ízben kijelentette, hogy a jövőben az ármegállapításokat a vetés előtt fogja eszközölni. Vagyok bátor felhívni a figyelmét arra, — miután nem foglalkozik mezőgazdasággal — hogy a vetés ideje már elmúlt a várt cikkeknél. (Derültség a szélsőbaloldalon. — Laky Dezső közellátási miniszter közbeszól.) Azt hittem, mert a miniszter úr személyében változás állt be. Szóval én arra építettem a reményemet, hogy amikor elkövetkezik a tavaszi vetések ideje és a gazdának választania kell, hogy mit vessen: borsót, árpát, lucernát vagy kukoricát, akkor számolni tud azzal, hogy most már a stabil árreláció kialakulásával mi a kormányzat politikája és mi az ő érdeke. Tisztelettel kérem a miniszter urat, méltóztassék a gazdákat a kellemetlen meglepetésektől megkímélni. Tisztelettel figyelmeztetem arra, hogy ma minden gazda a meglévő árak figyelembevételével végzi ej a kalkulációt a vetésforgó megállapításánál. Ha tehát későbben meglepetés következik be, mondjuk, a borsó árának megállapításánál, akkor ez országos viszonylatban rendkívül rossz hatást vált ki. Mert ha a kormány árleszállítással számol, akkor méltóztassék ezt olyan időben közölni a gazdákkal, amikor még ennek a leszállításnak káros következményeit kikapcsolhatják. (Zai és mozgás a szélsőbaloldalon.) Tsmétlem

; hogy a tervszerű gazdálkodásnak, amelyről ma itt vitázunk, alapfoltétele a stabilitás, (Úgy 'van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) az egyes cikkek ár relációjának helyes megállapítása, mert csak ezzel lehet beállnia a gazdának a maga oldalán a nyugodt termelésre, a fogyasztónak pedig a nyugodt megélhetésre., hiszen a munkás megélhetési indexében legjelentősebb tényező természetesen az élelmiszerár. Ha tehát stabil árprofilt tud a kormányzat a mezőgazdaság számára kiképezni, akkor nemcsak a termelő számára biztosítja a termelés menetének a lehetőség határáig való nyugodtságát, hanem biztosítja az árstabilitást a fogyasztó számára is, bizto188. ülése 1941 április 1-én, kedden. sít ja tehát a munkabérek állandó színvonalon tartását s ezzel az ipari termelés nyugodtságát. Vagyok bátor utalni arra, — és azt hiszem, e tekintetben nincs közöttünk, a kormánypárt és az ellenzék között véleményeltérés — hogy ha befejezzük hadseregünk felszerelését, akkor fel kell szerelnünk a mezőgazdaságot is. (Úgy van! Xjgy van! a szélsőbaloldalon. — Egy hang a szélsőbaloldalon: De nem 50 millióval!) A mezőgazdaságnak ez a felszerelése megközelítőleg olyan számrenden fog mozogni, mint amilyenen hadseregünk felszerelése mozgott, annál is inkább, mert a mezőgazdaság produktív tényező és minden további gazdasági és szociális Programm megvalósítása a mezőgazdaság termelésétől függ. Azért is figyelemmel kell lennünk erre, mert a szomszédos Német Birodalom, amelynek mezőgazdasági felszerelése messze a mienk felett áll, máris tervbevette ezt maga számára. Nem szabad olyan gazdaságpolitikát űzmünk, amely a meglévő űrt nagyobbá teszi, hanem ellenkezőleg, ezt csökkenti. Ez az iparra hatalmas^ feladatot fog róni akkor, amikor a megvalósítás idejie elérkezik. Áz ember azt gondolná, hogy a kormányzat ebben az ideológiában élve, ma is mindent elkövet, ami megvalósítható ebben az értelemben, és hogy ennek az útjába nem gördít akadályokat; az ember azt gondolná, hogy a traktorgyártást fokozzák, s ezzel a miniszter úrnak ama kedvenc ideáját is megvalósítják, hogy az egyes ipari ágazatokban akár nyersanyaghiány, akár a foglalkoztatás csökkenése következtében előálló munkásfeleslegek más helyen kapjanak munkalehetőséget. Ez a szempont is előtérbe tolja azt, hogy én a traktorgyártás érdekében ma minden lehetőt elkövessek, hogy annak gyártását a maximális nívóra fokozzam. A gazdáknak van pénzük, szívesen vásárolnak, a gépgyártás igen sok munkásnak ad kenyeret és — last but not least — ezzel mégis csak egy lépést teszek abban az irányban, hogy azt a bizonyos mezőgazdasági többlettermelést a jobíb megműveléssel biztosítsam. Egyébként ez benne van a törvényjavaslat 1. §-ában ie. Ha valaki nem olyan mennyiségben termeli az árut, mint ahogy azt neki a rendelet előírja, bíróság elé lehet állítani. Akkor méltóztassanak neki lehetőséget is adni, ne csak bíróságot. (XJQy van! a szélsőbaloldalon.) Méltóztassék tehát megadni a lehetőséget arra, hogy a gazda azt a traktort azért, mert többet akar termelni, meg is vehesse, megvehesse annak következtében, hogy a traktorgyárak maximális kapacitással dolgoznak; tehát a termelés kereteit a fennálló termelési lehetőség szabia meg. Ez volna a logikus. Ezzel szemben mi a valósás:? A valóság az, hogy a traktorgyártásnál, általában a mezőgazdasági gépgyártásnál hiányok mutatkoznak a vidéken, a termelési lehetőségeket a rendelkezésre bocsátott félgyártmányok mennyisége szabja meg. Ebből egyet emelek ki, a hengerelt acéllemezt, az úgynevezett Rima-árut, amelynek egyéb felhasználási lehetősége — többek között — nagyobb mennyiségiben: a hídépítésnél van meg. Ha a kormányzat ezzel egyetért, akkor a következő kérdésben saját magától kellett volna döntenie, abban tudniillik, hogy ezt a hengerelt árut, amely mondom, ma szűk keresztmetszetét alkotja a traktorgyártás lehetőségének, olyan mennyiségben bocsátja a