Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-167

Az országgyűlés képviselőházának 167. amelyekre nem akarok kitérni, mert hiszen nem vagyok jogász és esetleg helytelenül idézném őket, Csemegi nem tartotta a rehabilitációs törvényt szükségesnek, amit bizonyít az, hogy bár az 1878. évi büntetőtörvénykönyv novellájával kapcsolatosan maga is felveti a kérdést, de időszerűtlennek és feleslegesnek tartja. El kell azonban ismernünk, hogy Cseníegi korában a társadalom struktúrája és berendezése egészen más volt, mint a későbbi időkben. 1878-ban Magyarországon valóban a liberalizmus uralkodott, nemcsak gazdasági, hanem politikai értelemben is. Politikai üldözések, illetőleg olyan politikai cselekmények, amelyek a törvénykönyvbe ütköznek, Csemegi idejében alig fordultak elő- A szociális kérdés akkor még nem volt az élet homlokterébe állítva, Magyarországon seai az ipar, sem a kereskedelem nem volt annyira kifejlődve, hogy szociális kérdés felmerülhetett volna. Benne éltünk egy félig gazdasági patriarchalizmusban; a kapitalizmus akkor kezdte Magyarországon a szárnyait bontogatni, a kormányok akkor segítették elő a kapitalizmus fejlődését, úgyhogy akkor sem a kapitalizmusnak, sem a kapitalizmus védőjének, az államnak, a kormánynak, nem volt szüksége arra, hogy védekezzék olyan támadások ellen, amelyek később valóban bekövetkeztek. A nyolcvanas évek vége felé azonban már erősen érezhető volt a kapitalizmus mohósága, erősen érezhető volt az emberi munkaerőnek a tőke javára való elnyomása és kizsákmányolása és ez az akkori liberális rendszerben gyökerező tendencia természetesen 'hamarosan reakciót váltott ki azokból, akik szenvedő alanyai voltak ennek a liberális kapitalista gazdálkodási módnak, így elsősorban a munkásokból váltott ki éles ellenszenvet. Nagy t. képviselőtársam már rámutatott ilyen esetekre. Nem akarom ezeket ismételni, csak azt akarom mondani, hogy téved, amikor azt állítja, hogy a kizsákmányolás, az emberi munkaerő jogtalan kihasználása zsidó találmány. Én élénken emlékszem arra az időre, amikor zsidók egyáltalán nem foglalkoztak Magyarországon iparral, illetve csak kisiparral foglalkoztak, a nagyiparba még egyáltalán nem kapcsolódtak bele, hanem nagyon jóravaló keresztény urak voltak azok, akik Magyarországon az első gyártelepeket alapították: Haggenmacher nem volt zsidó, Wörner nem volt zsidó. Ganz nem volt zsidó, Lang nem volt zsidó, Nicholson sem volt zsidó. Schlick nem volt zsidó és egy egész sereg ilyen kezdő kapitalistát tudnék felsorolni, akik mind nem voltak zsidók, de az emberi munkaerő kizsákmányolásában messze túltettek még a Lengyelországból ideszakadt zsidókon is. Az emberi munkaerő kizsákmányolása tehát nem zsidó találmány. Tévedés azt hinni, hogy a 12 órai munkaidőt ós a gyermekek és nők éjjeli munkáját zsidók találták ki. Nagy tévedés és tu.lza.s_ azt állítani, hogy csak zsidók voltak azok, akik jogtalan hasznot húztak abból, hogy nemcsak a munkások munkabérét csökkentették, hanem még a munkaeszközöket is megfizettették a munkásokkal. Nem zsidó találmány volt ez. Az én édesapám jóravaló keresztény cégnél dolgozott — t. i. társadalmi értelemben volt jóravaló —, a főnök egyházatya volt, mégis édesapám a fizetését 1885-ik nem készpénzben kapta, hanem jancsibankókban, amelyekért a tisztelt gyáros úr sógoránál kellett élelmiszereket vásárolni, j amelyek lényegesen drágábbak voltak, mint ' .KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IX. ülése 19W december 11-én, szerdán, , 39 akárhol máshol. Ez a jeles egyházatya miniden héten gyónt és áldozott, gyönyörű képeket ajándékozott a templomnak, gyertyákat adott, mégis a nála dolgozó körülbelül 150 munkást a legszemtelenebb módon kizsákmányolta. A kapitalizmus velejárója ez; ezt látjuk Angliában is,, ahol ugyanezek a pénzszerzési motívumok játszottak szerepet a kizsákmányolásnál: éppen szocialista részről állapították ott meg, hogy amikor a gyapotbáró bemegy a templomba, Jézusról beszél, de a gyapotra és az olcsó munkaerőre gondol. Ez a tendencia nálunk is megvolt a kapitalizmus fejlődésének idejében, s érthető és természetes, hogy amikor a munkásság tudatára ébredt annak, hogy Isten nem két Ádámot teremtett, amelyek közül az egyik olyan, akinek joga van embertársát kizsákmányolni, a másik meg olyan, akinek csak egy kötelessége van, 365 napon át dolgozni, hogy a másik Ádám 365 napig vidáman éljen, amikor teíhát a munkásság ennek tudatára ébredt és amikor meglévén erre a lehetőség, elkezdett a kizsákmányolás, a jogtalanság ellen szervezkedni. Akkor azonban szembetalálta magát azzal az államhatalommal, amely drákói törvényekkel védte egyfelől a kapitalizmus jogait, másfelől azt az államot, amely ott állt a kapitalizmus mellett, mint annak éjjeli őre. Amikor az öreg Tisza uralomra jutott, akkor a politikai liberalizmus Magyarországon lehanyatlott. Ezt azzal kívánom bizonyítani, hogy olyan cselekményekért, amelyekért eem Belgiumban, sem Hollandiában, sem Angliában, sem Franciaországban, sem Dániában vagy Norvégiában soha senkit sem büntettek meg, itt Magyarországon hónapokig tartó börtönbüntetéseket szabtak ki. A politikai liberalizmus Szilágyi Dezsővel halt meg, ő volt az utolsó liberális gondolkozású államférfi, aki a teljes politikai liberalizmus szükségességéthirdette. Utána már csak — hogy úgy mondjam — kasírozva láthattuk a liberalizmust abban a névben, amelyet a többségi párt vett magára: a Liberális Párt névben, mert az állam csak abban az értelemben volt liberális, hogy mindenkinek, aki ebbe az országba bejött egy csomó piszkos arannyal a zsebében, szabadságot adott arra, hogy itt gyárat alapítson, azt benépesítse munkásokkal, mérnökökkel, hivatalnokokkal és azokat a legszemtelenebb módon kizsákmányolja. Ebben a tekintetben teljes szabadság uralkodott ebben az országban és ezt a szabadságot természetesen, érthetően nemcsak a keresztények, hanem zsidók is kihasználták, mert ennek a kornak szülöttje volt Betele Háj, ennek a kornak szülöttje volt Haas és Deutsch, ennek a kornak szülöttbe volt sok bankár és gyáros, akit éppen időkímélés okából nem akarok megemlíteni, de akiknek semmivel sem volt rosszabb módszerük, mint azoknak a keresztényeknek, akik itt, Magyarországon gyárat, üzemet alapítva a kizsákmányolásnak ebben az országban úttörői voltak. Megindult tehát a szervezkedés a munkások között. A munkások igyekeztek védekezni a kizsákmányolás ellen. Az állam ezt a védekezést egyelőre rendőri eszközökkel akarta elnyomni, azt hi vén, hogy erős rendőri eszközöd alkalmazásával le lehet csillapítani a munkásokat és a szociális kérdés megoldását ad Graceas Galendas el lehet tolni. Ezek a rendőri intézkedések meglehetősen kíméletlenek és brutálisak voltak. Apámmal jelen voltam akkor, amikor először ünnepelték a munkások a május elsejét az Arena előtti téren és még ma is látom lelki sze7