Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-183

Az országgyűlés képviselőházának 183. ülése 19hl február 20-án, csütörtökön 467 Amit mondottam, az nem jelent ellenmondást vagy akárcsak közönyt is a mezőgazdasági kisexisztenciák szociális védelme tekintetében. Sajnos, a szociális védelem szükségességét és a kisemberekről való gondoskodás nemes vágyát egyes tényezők pártpolitikai szempontból maguknak szeretnék kisajátítani (Egy hang a szélsőbaloldalon: Csinálják meg helyettük! — Zaj.) és a kormányzat máris teljesített és tagadásba nem vehető ténykedései ellenére úgy tesznek, mintha ezen az, oldalon, amelyen van szerencsém helyet foglalni, nem volna senki, aki a szociális munkával és a dolgozó agrártömegek bajai val törődne. (Ügy van! — Taps a jobboldalon.) A tények ezeket az állításokat megcáfolják. Én, aki a kisgazda-szövetkezeteknek már évek óta szerény harcosa vagyok s ennek következtében módomban van a falu népével nap-nap után érintkeznem, megismernem a falu népének gondját és baját, tudom azt, hogy ezek a szociális vonalon túl Ígérgetők a falu széles nép rétegeinél meghallgatásra nem találnak, sőt bizonyos fokig ellenszenvet vált ki belőlük. Nagyon jól tudja ez a józan falusi közvélemény, hogy ezek az urak nem osztoznak a felelősségvállalás és a végrehajtás ne^ héz munkájában. (Ügy van! A jobboldalon.) Mélyen t. Ház! Az emelkedő igény nem választható el a hatékonyabb termeléstől, és a demagógia ott kezdődik, ahol ezt a két komponenst egymástól elszakítják. Csak ha mindezeket a szempontokat szem előtt tartjuk, akkor látjuk meg tulajdonképpen a pénzügyminiszter úrnak klasszikusan fogalmazott irányelvét. Szórói-szóra ugyan már idézték ebben a Házban, de én kénytelen vagyok mégegyszer idézni: A földben rejlő természeti kincsek kiaknázására fordított munka mennyisége és minősége, racionalizálása és felfokozása határozza meg, hanem hogy milyen mértékben lehet a természeti adottságokat az ország megerősödésének és általános jólétének emelésére fordítani. A tőke felülbírálata és a kinövések visszaszorítása elsőrangú kormányzati ténykedés. Én úgy tapasztaltam, hogy a pénzügyminiszter úr ezen a vonalon megállta a helyét mind a jogalkotás, mind pedig a végrehajtás terén. (Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Nem vitatható, hogy a Teleki-kormány a kapitalizmus szélsőségeivel szembeszáll, a nélkül azonban, hogy a tőkegyűjtés motívumait, a takarékosságot és az egyéni kedvezményes termelő erélyét gátolni akarná. Kérnék tisztelettel tíz perc meghosszabbítást. (Rajniss Ferenc: Megadjuk!) Elnök: Hozzá méltóztatnak járulni a meghosszabbításhoz? (Igen.) A Ház a meghosszabbítást megadja. Gr. Pálffy József: Mélyen t. Ház! (Br. Vay Miklós: Lehet tanulni! — Rajniss Ferenc: Túl vagyunk a tanuláson!) Ahogyan a pénzügyminiszter úr a valóban termelőtőke korlátlan jelentőséget hangsúlyozta, azt mi agráriusok bátran elfogadhatjuk, merthiszen a legnagyobb magyar, gróf Széchenyi István állapította meg a tőkegyűjtés és termelőtőke sorsdöntő fontosságát a magyar nemzet életében. (Ügy van! a jobboldalon.) Meggyőződésem az, hogy a tőkének ez a termelő hivatása megértésre talál a közvélemény és a falu népének legszegényebb rétegeiben is akkor, ha a tőke szerepét abból az elvi magasságból fogalmazzuk meg, ahogyan azt a pénzügyminiszter úr tette. Ha ezt megtesszük, akkor a termelőtőkét és a termelő falut még a demagógia sem fogja tudni egymással szembeállítani; (Ügy van! a jobboldalon.) Ellenkezőleg azt remélhetjük, hogy a termelőtőke egyre nagyobb mértékben ós gazdagabb formában fogja a falut felkeresni, neki hitelt nyújtani, a termelést megorganizálni és értékesítését elősegíteni. Hogy pedig a falu népe, mint egyenrangú tényező léphessen fel a tőkét jelentő súllyal és hatalommal szemben, ehhez szükséges a szövetkezeti beszervezés. (Ügy van! Taps a jobboldalon.) Én meg vagyok győződve arról, hogy ha ez a szövetkezeti beszervezés megtörténik, ez a beszervezés egyben a belső politikai ellentétekre tompítólag, a munka hatékonyságára pedig fokozólag fog hatni. Meg vagyok győződve arról, hogy emelni fogja a nemzet belső gazdasági értékét és belső összhangját. Minthogy az expozé mezőgazdasági vonalon ezeknek & nemes céloknak nagyvonalú szolgálatát jelenti, a pénzügyminiszter úr gazdasági expozéját melegen üdvözlöm. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és középen. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Porubszky Géza jegyző: Bodor Mártom! Elnök: Bodor Márton képviselő urat illeti a szó. Bodor Márton: T. Ház! A csúesminiszter úr egy expozét tárt elénk, amelyben megmutatta azokat az irányelveket, amelyek alapján lehetne a jelenlegi, azt mondhatnám kétségbeesett gazdasági helyzetünkön javítani. Hiszen nem vonom kétségbe egy pillanatig sem, bogy a pénzügyminiszter úr azon az állásponton van» amin én vagyok a tekintetben, hogy ha baj van, azon segíteni kell, ha valami ebben a pillanatban a gazdasági életben nem jó, akkor azt jobbal kell felváltani. Mii sem természetesebb ennél. Elleniben kétségbevonom azt, hogy a miniszter úr azt az expozéját, amelyet lefektetett, végre is tudná hajtani. Kétségbevonom azért, mert a most lefolyt tárgyalások alkalmával is volt szerencsénk hallani a nagybirtok részéről az elzárkózást abban a tekintetben, hogy semmi szín alatt sem akar hozzájárulni ahhoz» hogy a mai kornak megfelelő földbirtokrendezést végrehajtsunk. Pedig ez elől elzárkózni nem lelhet s ezt az égető kérdést gyökeresen, reálisan meg kell oldani. Ami a termelést illeti, nem 'osztozom gróf Pálffy József képviselőtársam nézetében (Zaj. — Elnök csenget.) aninak ellenére, hogy anynyira védte a nagyibirtokot a kisbirtokkal szemben és a termelésben, csak a kenyérmagvakra fektette a legnagyobb súlyt. Már pedig nemcsak a kenyérmagvak és az olaj neműek a legfontosabb termeivények, hanem vannak még más fontos termel vényeink is. (Pándi Antal: A tyúk, a tojás, a liba,- a csirke!) Megállapítottuk, amikor a kislhaszoiibérleti törvényt tárgyaltuk, hogy a kisbirtok 29% -kai többet termel, mint a nagybirtok. Kétségibevonhatatlan statisztikai adatokkal mutattuk ki, hogy mit tud termelni a kisbirtok a. nagybirtokkal szemben. De azt is kimutattuk a kishaszon bérleti törvény tárgyalása alkalmával, hogy az adótehernek milyen aiagy százalékát viseli a közép- és a kisbirtok a nagybirtokkal szem'bem. Seníki sem vonhatja kétségbe, — mert előttünk fekvő tiszta tény — hogy a kisbirtok mit tud produkálni, csak adassék meg rá a lehetőség, hogy tudjon produkálni. Amikor a kishaszonbérleti törvényt tárgyaltuk, szó szerint azt mondottam: nem bíznék rá egy szegény nincstelen emiberre 15 hold földet, mert rablógazdálkodást folytatna; négy