Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-183

464 Az országgyűlés képviselőházának Í8E német és olasz szisztémáira, mint nem önellátási, hanem behozatalra szorult államok szisztémájára. Magyarországot az utóbbiakhoz csatolta és ezért tervezetét nem konkréten, hanem csak általánosságban adta elő, nem határozva meg, hogy mi annak felső határa. Bár a» orosz szisztéma csak ötévenként határozta meg ezt a felső határt, mégis a német szisztéma a mi szempontunkból sokkal kényelmesebb, (Bodor Márton: És előnyöseb'b!) sokkal jobb. Ezt tehát el tóhet fogadni. A miniszter úr az egész kérdéskomplexumot három csoportba osztotta. Az első csoportba sorolta azokat a feladatokat, amelyeknek megoldását azonnal meg lehet kezdem és amelyeket azonnal teljesíteni lehet, a másik csoportba azokat a tennivalókat, amelyeket csak a háborús veszedelem, illetve a háború után — Sízerinte két év alatt — lehet elvégezni, a harmadik csoportba pedig azokat a megoldandó kérdéseket sorolta, amelyeknek megoldására csak a két év letelte után kerülhet sor. Pontosan nem mutatott rá, hogy mely kérdések tartoznak az első, a második és a harmadik csoportba. Ez szerintem nagyon célszerű, mert a munka közben esetleg egyik csoportból a másikba kell helyezni, illetve előbbre hozni valamelyik kérdést és ha a szisztéma úgy lenne meghatározva, hogy a kérdéseket előre meghatározott sorrendben kell megoldani, akkor a miniszter úr egyes kérdések megoldásával, amelyek pedig arra már megérettek, kénytelen lenne várni, amíg a szisztéma szerint azt megelőzőket .megoldotta. A miniszter úr tervének keresztülvitele céljából felszólította gazdasági minisztertársait, hogy segítsenek neki elvben (Bodor Márton: Ha tudnak!) és felszólított mindenkit, hogy esetleges javaslataival jöjjön elő, mert azokat figyelembe fogja venni. En a 'miniszter úrnak ehhez sok energiát kívánok; a jóakarat megvan benne, éppen ezért a tervet általánosságban elfogadhatom. T. Ház! Az egyes kérdések három csoportra oszlanak, mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi kérdésekre. A mezőgazdasági kérdésekkel nálunk mezőgazdasági államban nem kellene sokat törődni és sokat gondolkozni ezeken, hiszen igen jó termőföldünk van és annyit termelhetnénk, amennyi csak belénk fér. Amint azonban egyik képviselőtársunk mondotta is, amíg nálunk a legjobb termőföldben is csak 13 métermázsa búza terem meg, addig Németországban 30 métermázsa terem. (Mozgás és ellenmondások a jobboldalon és a középen.) A lehetőségek nálunk is legalább olyanok, mint Oroszországban, ahol a legjobb televény föld van, tehát a 30 métermázsát mi is kitermelhetnénk (Felkiáltások: Nem lehet!) minden különös fáradság nélkül. Hogy miért nem sikerül, ez a mi problémánk és ezt a problémát meg kell oldanunk. Mi az oka ennek? Ezt a gazdaságpolitikusok jobban tudják, mint mi, de én is, mint volt földbirtokos, tudom, hogy a földet igenis meg kell művelni. Egyes uraknak az a felfogása, hogy a paraszt hadd túrja a földet és ne nézzen magasabbra. (Pándi Antal: Ne politizáljon!) Ez a főoka az ilyen alacsony termelésnek, mert a paraszt, a fÖldmíves, a földmunkás ne túrja, hanem igenis, művelje a földet. (Helyeslés.) Amikor a mi családunk megvette a Felvidéken a 600 méteren felüli birtokot, akkor a paraszt csak túrta a földet. Jött az árvíz, tönkretette a legjobb részeket, jött a bozót, betelepítette a felső részeket és ?. ülése 19Ul február 20-án, csütörtökön a szegény paraszt ott túrta a földet, ahol ez a két elemi csapás nem érte a birtokot. Akkor túrta a földet, de most művelni kell. Hogy pedig művelhesse a paraszt a földet, ahhoz az szükséges, hogy őt megbecsüljék, mint földmívelőt. Hogyan lehet a földmívelőt ímeghecsülni? Meg kell adni neki a lehetőséget, hogy a földet művelhesse: földbirtokref óraira van szükség. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Szükség van földbirtokrendezésre, földhöz juttatásra és a földkárok elleni védelemre. Ha ezek közül csak az egyik is hiányzik, hiába csinálunk bármit, nem lesz föld, földünk nem fogja meghozni azt a maximumot, amely maximumot nekünk igenis elő kell teremtenünk, tekintve azt, hogy meghatározott holdnyi termőföldünk van. Most az a kérdés, hogy a megoldandó problémák közül melyik csoportba tartozik a miniszter úr szerint a földbirtokrefcirm? Szerintem a föidbirtokreforan mind a három kérdéssel együtt azonnal megkezdhető és meg kell kezdeni. Ha nem kezdjük meg, akkor a főtermelési águnkkal kapcsolatos legfőbb előfeltételünket, amely a nép jólétét megalapozza, nqm teljesítettük, s ha nem teljesítettük, akkor semmiféle gazdasági fellendülésről ne ábrándozzunk. (Ügy van! Ügy van! — Pándi Antal: Pedig csak ábrándozunk!) Alázattal kérek 15 perc meghosszabbítást. (Felkiáltások: Megadjuk!) Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a 15 perc meghosszabbítást megadja. Hornieskó Vladimir: Ha ezt a földbirtokreformot valamiképpen nem vihetjük keresztül, illetőleg nem kezdhetjük meg a keresztülvitelét azonnal, ahogyan már egyszer rámutattam, akkor legalább az a követelésünk, hogy azoktól, akik már bármilyen módon földhöz jutottak, azoktól a kisbirtokosoktól semmiféleképpen ne vegyék el azt a földet. A Felvidéken is. nálunk is, Magyarország orosz földjén mérnökök járnak, akik kicölöpözik a már birtokba vett, a már művelés alatt lévő földeket és azt rebesgetik, hogy mindenkinek csak 14—15, azután azt is mondják, hogy 20 holdat hagynak meg, a többit lenyirbálják. En megkérdeztem Szilassy államtitkár urat, hogy mit szólna ő ahhoz, ha az ő földjére is elmennének és azt mondanák, hogy ezt és ezt a darab földet elvesszük, vagy pedig megkérdeznék, hogy melyik darab földet adja oda. Azt felelte: én nem tudnám miegmondani, nem volna rá szívem, hogy melyik darabot adjam oda. Van ott egy tíztagú családos kisbirtokos, akinek, azt hiszem, 25 holdja van. Ettől el akarják venni a föld egy részét és csak 14 holdat akarnak neki meghagyni. (Báró Vay Miklós: Kicsoda? Ki az a rossz bácsi?) Erre ő azt mondja, hogy akkor én szinte földönfutó leszek és a gyermekeim valóban földönfutókká lesznek áztáltal, hogy nem fogóim tudni felnevelni és kenyérhez juttatni őket. Nagyon kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy semmiképpen, semmi módon ne egyezzék bele abba, hogy ezekből a cmég gerinces és még szabad kisbirtokosokból gerincteleneket kreáljanak, az ő határozottan kifejezett elvének a megcsúfolásával, mert Ő azt mondotta, hogy elfogadta a földmívelésügyi tárcát és meg fogja teremteni a gerinces és szabad kisbirtokos osztályt. (Kovarcz Emil: Miután a gerinces földmívelésügyi minisztert elküldték!) Ha a kisbirtokosnak mindig rész-