Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-182

452 Âz országgyűlés képviselőházának 182, i van irtva a földek végén a fa, mert amikor csak tehette, — nem lephettem közbe, vagy pedig elkésett a beavatkozásom — mmciig ezt folytatta kilométereken át. JNem tudom, milyen célra használta ezt a kiszedett iákat, de tény, hogy saját udvarára hordatta. Tudom és állí­tom, hogy vannak olyan gazdák, akik a ha­szonbérlőjüknek évente 120U méter hosszúság­ban 10 mázsa haszonbért engedtek el azért, mert a lak árnyékukkal sok üárt okoztak. Ki­mondhatnám azt is, hogy milyen sok káruk van a kisgazdáknak abból, hogy nem tudják úgy vinni az ekéjüket* a logasukat, vagy va­lami mást, hogy az bele ne akadjon a iák tö­vébe és el ne törjön, lünnéifogva is kártalaní­tás illetné a gazdákat. Interpellációmat azért jegyeztem be, hogy megkérjem a íöidmívelésügyi miniszter urat, hogy a gazdák érdekében védje meg a fásítást, hogy az útmester ne szedesse tovább a fákat. Minthogy pedig a gazdáknak szükségük van a gallyazásra és különösein most, amikor a műit esztendőben rossz termés volt, igen fontos, hogy a tüzelőanyaghíányt ezzel pótolják, ezt a gazdáknak engedje meg azokon a helyeken, ahol az fit vázrajzilag kimérve nincs, ahol te­hát annak szélessége nincs pontosan meg­határozva. r A kereskedelemügyi miniszter úrhoz pedig azért jegyeztem be az interpellációt, hogy ezeket az útszakaszokat a törvényhatósággal hala­déktalanul méresse fel. Igaz, hogy ez költséges dolog, mert külön vázrajzot kell készíteni minden egyes kisgazda (birtokáról, de addig nem lehet rend és ebben a fakiszedési ügyben mindaddig problémák vetődnek fel, amíg az út kisajátítása meg nem történik. Végül pedig arra kérem mind a kereskedelemügyi, mind a földmívelésügyi miniszter urat, hogy a fák a gazdákat illessék meg még azokon a helyeken is, ahol az út a törvényhatóságnak marad, ellenben kötelezve legyenek arra, hogy a föld­jük végétől legalább 60 eentiméternyire bel­jebb ültessék a fákat. Kérek a miniszter uraktól a gazdák érde­kében megfelelő választ és 'intézkedést. Elnök: A földmívelésügyi államtitkár úr kíván szólni. Bárczay János földmívelésügyi államtit­. kár: T. Ház! Lázár Imre képviselőtársamnak a földmívelésügyi és a kereskedelemügyi minisz­ter urakhoz intézett interpellációjára a föld­mívelésügyi miniszter úr nevében a követke­zőkben van szerencsém válaszomat megadni. A közutakról és vámokról szóló 1890:1. te. 125. §-a értelmében az út mellé ültetett fák az úttest tartozékai és ezért azé a fa, akié az úttest. (Lázár Imre: Ha az Ő földjükben van!) Az utak mellé ültetett fák kivágását és ülte­tését az 1894 :XII. te. 49. l§-a szabályozza, amely arra utasítja a törvényhatóságokat, hogy sza­bályrendeletileg intézkedjék az úttesteknek fá­val való beültetése kérdésében. Minden vármegyében folyamatban van az utak törzskönyvvezetése és így a törvényható­sági utak törzskönyvezése is — valószínűleg Szolnok vármegyében is folyamatban van — g ebben a törzskönyvben fél van tüntetve az utak szélessége s az árkok szélessége. Nem tartom valószínűnek, hogy a már régen, év­tizedek óia, vagy még régebbi időktől fogva utaknak használt területeket annakidején ne sajátították volna ki vagy ne vásárolták volna meg a tulajdonosoktól és az annakidején meg­állapított ellenérték fejében ne vették volna át a vármegyék illetőleg törvényhatóságok tulajdonába. ülése 19hl február 19-én, szerdám Ami a fák kivágását illeti, az, említett 1894 : XII. te. 49. §-a értelmében ez a kérdés sza­bályrendeleti hatáskörbe utaltatott és így a törvényhatóság az, amely e tekintetben intéz­kedni hivatott. Ha azonban itt az x egyes tulaj­donosokat sérelem érte volna vagy érné, abban az esetben módjukban van az illető törvényha­tóság első tisztviselőjével e tekintetben érintke­zést felvenni, ha pedig ez nem vezetne ered­ményre, módjukban van sérelmeiket magán­jogi úton, polgári per útján orvosoltatni. (Ma­róthy Károly: Szóval fellebbezzetekl) Kérem a képviselő urat és az igen. t. Házat, méltóztassék a földmívelésügyi miniszter úr nevében adott válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon,) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a földmívelésügyi állaimtitkár úrnak az inter­pellációra adott válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Lázár Imre képviselő úr inter­pellációja a közellátási tárcanélküli miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Mocsáry Ödön jegyző (olvassa): »Interpel­láció a közellátási tárcanélküli miniszter úr­hoz a vidéki aggkorú öregek cukor-fejadagjá­nak felemelése ügyében. , Van-e tudomása a miniszter úrnak, hogy vidéken az aggkorú, 60 éven felüli férfiak és nők méltánytalan elbánásban részesülnek ak­kor, amikor havi oukorellátási adagjukat nem emelik fel oly mennyiségre, mint ahogyan az a 12 éven aluli gyermekeknek megvan? Hajlandó-e a közellátási miniszter úr a fentemlített korosztályon felüli vidéki lakos­ság részére is a cukor-fejadagját felemelni, amikor méltánylást érdemelnek, mert a 60 éven felüliek ellátása, még ha az orvos nem kezeli is őket, cukor nélkül igen nagy nehéz­ségbe ütközik mert főtáplálékuk folyadék, kávé vagy tej, esetleg tea, amelyhez cukor feltétlenül szükséges? Elnök: Az interpelláló képvselő urat Illeti a szó. Lázár Imre: T. Ház! Második interpellá­ciómat az idősebb asszonyok és férfiak érde­kében jegyeztem be a cukorelosztás ügyében. Magam is helyeslem, hogy jegyrendszer van egyes élelmicikkekre, így a cukorra is, ellen­ben sérelmesnek tartottuk a múltban is, hogy a vidéki fejkvótát bizony nagyon alacsonyan állapították (meg, mert hetenként általában csak 7 dekát tesz ki — ami egyébként közép­kori egyének számára elegendő — és csak a 12 éven aluli gyermekek és betegek számára, akiknek az orvos bizonyítványt ad, van 24 deka megállapítva. Nem gondoskodtak azon­ban az idősebbekről, akik a betegekkel majd­nem egyenlő megítélés alá esnek étkezési szem­pontból. Az idősebb emberek között^ ugyanis nagyon sok olyan van, akinek például^ gyo­morbaja van és aki inkább egy kis teát, ká­vét vagy tejet inna cukorral, de erre nincs meg a lehetősége. A legutóbbi időben a közellátási miniszter úr egészen 15 éves korig felemelte a fejada­got. Nem mondoimi, hogy ez nem helyes, mert tudom, hogy a csontképződésnél a cukornak milyen nagy jelentősége van, de szerintem az ilyen korú gyermekek már jobban meg tudják enni a szalonnaféléket. Axra kéremi tehát a miniszter urat hogy az idősebbek, a 60 éven felüliek érdekélben emeljék fel ezt a heten­1 keríti 7 dekagrammos mennyiséget legalább

Next

/
Oldalképek
Tartalom