Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-182

Az országgyűlés képviselőházának 182. ineltüiik, akkor az ennél 50%-kai nagyobb multévi répatermésből joggal számíthattunk körülbelül 2 millió métermázsás cukortermelésre. Ilyenfokú termelés mellett a kormánynak módjában volna különösen a vidéki lakosságnak túlságosan alacsonyan megállapított fejadagját jelentősen felemelni. T. Ház! Nem tudom, hogy az előbbi .Jeltételezések a cukortermelést illetőleg helytállanak-e, vagy sem; én a termésbecslésből indultam ki. Ha nem kielégítő a termés, a gyártott cukor mennyisége is kevés lesz. Sajnos, most február vége felé, amint mondottam, a tavaszi munkálatok megindítása előtt még mindig csak erről hallunk és olvasunk. Egy héttel ezelőtt azért halasztottam el interpellációmat egy héttel, mert azt gondoltam, hogy közben az intézkedések kijönnek és meg fognak történni, de máig sem tudok olyan intézkedésekről, amelyek a répatermelést legalább a folyó évre megnyugtatóan rendezték volna. (Az elnöki széket Törs Tibor foglalja el.) Sopron megyének egy kerületét képviselem, az országnak azt a részét, ahol a eukorrépatermelés és gyártás a legintenzívebb. Tudom, hogy ha ez a kérdés nem nyer erőteljesebb felkarolást, akkor a eukorrépatermelés fokozása sem történik meg, mert a gazdák a múlt évben megállapított cukorrépaárak mellett nem találták meg a számításukat. Az elmúlt évben 2.80 pengős cukorrépaárat állapított meg a kormány. Az érdekeltek azok, akik a legjobban tudják megállapítani a helyes árat és tény az is, hogy további 1 pengővel való emelés végeredményben cukorban kifejezve csak G fillért jelentene. Az a nézetem, hogyha a cukortermelést sikerülne 50%-kai fokozni, a gyárak a termelés fokozása folytán könnyen abban a helyzetben volnának, hogy ezt az árdifferenciát, a répának ezt az emelését, könynyen magukra vállalhatnák. De továbbmegyek. Magának a kincstárnak, a pénzügyminiszter úrnak is, akihez interpellációmat szintén intéznem kellett volna, egymillió mázsa pluszfogyasztásból 48 millió pengő kincstári illetékbevétele volna. Ha tehát a pénzügyminiszter úr a répatermelésnek ezt az egész többletét magára vállalná és ezen keresztül lehetővé tenné, hogy olyan mennyiségű répát termeljenek, amellyel az ország szükségletét kényelmesen és tökéletesen ki lehetne elégíteni, még mindig jól járna, mert hiszen a cukorilletékből eredő többletbevételnek csak egy kis részét kellene arra fordítani, hogy a termelést úgy megjavítsuk, ahogyan az szükséges. Régi időben, még a háborii előtti időben, szokás volt az egyes cukortermelő vidékeken, hogy a gyárak természetben is adtak cukrot a termelőknek. Az elmúlt években ez a rendszer bizonyos fokig újból bevezetést nyert és a termelő minden vágón után 5 kilogramm cukrot kapott. Amikor azt látom, hogy egy vágón répából körülbelül 15 mázsa cukor lesz, nem tudom megérteni, hogy ezt-az 5 kilogramm juttatást miért ne lehetne vagónonkint, moindiuk, 20 kilogrammra felemelni úgy, hogy abból tizet a termelő, tizet pedig a munkásréteg kapjon; ha ezt bevezetnék és megadnák, a termelők részére, de a eukorrénamunkások részére is olyan kedvezmény volna, amely erőteljesen sarkalná őket a répatermelés fokozására és ezen keresztül 3 cukorellátás biztosítására. (Helyeslés hal felől.) Azért hívtam fel erre a kérdésre a figyelmet — és nagyon sajnálom, hogy az érdekelt miniszter urak nincsenek itt — mert az ülése 19Ul február 19-én, szerdán. iil ország ellátásának biztosításáról van szó, tehát ez a kérdés nem igényel külön indokolást. Vetésterületeink az ősz folyamán — tudjuk — ősziekben lényegesen a normális alatt maradtak, talán egymillió holddal kevesebb búzát vetettünk, mint kellene s ezek a területek természetesen tavaszi megmunkálásra várnak. De van még egy másik szempont is. Nem mindegy az ország szempontjából, hogy egy katasztrális hold földből mennyi termést hozunk ki, 10 mázsa búzát termelünk-e egy katasztrális holdon, vagy 130 mázsa cukorrépát, mert a statisztika szerint az átlagtermés cukorrépában ennyi, ami 20 mázsa cukor termelésére ad lehetőséget, emellett 60—70 mázsa szeletet is eredményez az állattenyésztés javára. Mindezek olyan szempontok, amelyek felérnek azzal a fáradtsággal a kormány részéről, a minisztériumok részéről is, hogy amikor mi itt elvi programmot tárgyalunk, elvi szempontból bizonyos lehetőségekről beszélünk, hogy mit kellene, hogyan kellene csinálni, hogy az ország gazdasági életét helyesebb és jobb irányba tereljük, hogy egy konkrét kérdésben, amely ennek az elméleti vitának egyik része. fontos gyakorlati értéket adjanak. Sajnálattal Látjuk, hogy éppen ezek a gyakorlati intézkedések azok, amelyek nehezen mennek, nem tudnak megmozdulni és éppen ezért tetten^ itt szóvá, hogy a kormány figyelmét rátereljem erre a kérdésre és várjam és kérjem az intézkedéseket. (Helyeslés és taps a bal- és szélsőbaloldalon.) — Felkiáltások balfelől: Válasz nincs!) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a közellátási táreanélküli és a földmívelésügyi miniszter úrnak. Következik Horváth Ferenc képviselő úr interpellációja az iparügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat. szíveskedjék azt felolvasni. Mocsáry Ödön jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. iparügyi miniszter úrhoz a derna-tatarosi aszfaltbányánál tapasztalt súlyos hibák és mulasztások megvizsgálása és megszüntetése tárgyában: Van-e tudomása az iparügyi (miniszter úrnak arról, hogy Bihar megye visszatért részében fekvő derna-tatarosi aszfaltbányában a munkásság december óta nem kapja meg a megszolgált munkabért? Van-e tudomása arról, hogy a bánya teljesen elhanyagolt állapotban van, a mai rendkívüli viszonyok között különös kárára az ország gazdasági életének? Hajlandó-e a miniszter úr intézkedni, hogy a bánya magyar munkásai megszolgált munkabérüket haladéktalanul megkapják? Hajlandó-e intézkedni a bányavállalat reorganizálása iránt, hogy az aszfalttermelés teljes erővel megindítható és az ország szükséglete ezáltal legalább részben fedezhető legyen?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Horváth Ferenc: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A Házban tárgyalás alatt lévő pénzüeryminiszteri expozéban, amikor hallottuk, általános tetszésre talált minden oldalon a miniszter úrnak az a kijelentése, hogy egyik lényeges feladatkörünk lesz, a hazai bányakincseket felkutatni és feltárni. Különösen most a Felvidéknek és Erdélynek visszatérése után ezen a téren lehetőségek vannak. A miniszter úr é tekintetben tovább azt is mondotta: nemcsak fel akarjuk kutatni ezeket a területeket, de azután, ha felkutattuk, természetesen gon-