Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-181

398 Az országgyűlés képviselőházának 181. ülése 19Ul február 18-án, kedden. vonta, de ennek felét április 15-ig el kell fogyasztnia. Mélyen t. Ház! Igazságtalan rendelkezés ez, hiszen a szegény ember ilyenkor sülttököt, meg hasonló dolgokat eszik; neki a szalonnára, a zsírra majd akikor lesz szüksége, amikor kukorieát kapál, arat, meg csépel. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ügy van! Ügy van! Nyáron!) Én tehát igenis kérem ennek a rendeletnek a inegmásítását: ne kössék ki, hogy április 15-ig meg kell enni a készlet felét, legyen az illetőnek líjtól újig zsiradéka és szalonnája. (Maróthy Károly: Zöld asztal mellett csinálják!) Ez helyes lenne. Nem vagyunk mi annak ellene, hogy beosztás legyen, csak észszerű legyen ti/1 cl mostani azonban a szegény ember húsába vág, hiszen ha itt lesz a munka ideje, akkor hova menjen majd szalonnáért, amikor minden olyan nehezen kapható? Nem tudom, mi következik még be, de eléggé fel van ajzva így is az egész lakosság, nem tartom tehát célszerűnek, hogy ilyen rendeletekkel olajat öntsenek a tűzre. Ennek a rendeletnek a megváltoztatásával meg lehet szüntetni az ezzel kapcsolatos elógedetleuséget. Másik kérésem az igen t. miniszter úrhoz az: méltóztassék odahatni, hogy a bejelentett fölös készleteket ne kelljen beszállítani a Hangyához. A Hangyának először is nincsenek megfelelő edényei, másodszor nincs elegendő tároló helye. Tartsák nyilván, kinél van fölös .készlet és ha valaki jön igényelni, utalják ki; mondják meg, hogy tessék elmenni Kiss Istvánhoz, majd Kiss Istvánnál fogsz kapni szalonnát és zsírt. Nagyon félek tőle, hogy különben ÚSY járunk, mint a-világháború végén, amikor az így elraktározott zsír nem volt ehető, élvezhető és odaadták a szappangyáraknak. Azt sem tartom helyesnek, hogy amíg eddig csak azt a húst lehetett forgalomba hozni, amelyet az állatorvos megvizsgált, addig most a rendelet értelmében olyan húsok, szalonnák és zsírok fognak forgalomba kerülni, amelyeket állatorvos sohasem látott. Ismerem az embereket: eddig, ha elhullott a sertés, megfőzték szappannak, ezentúl majd jó pénzért le fogják szállítani. Kérem ennek a rendeletnek megváltoztatását, hogy ne legyünk kénytelenek olyan zsírt és szalonnát venni, amelynek származásához kétség fér. Ha a zsír vagy szalonna ott van a háznál, akkor a gazda bármikor hozzájuthat és legalább tudja, hogy tiszta zsírt és szalonnát eszik. Mélyen t. Ház! Bevégzem beszédemet, nem akarom ezt a kérdést tovább fejtegetni. Kérem az igen t, miniszter urat, hogy programmjából ne felejtse ki a hazai méhészet fejlesztését. Bulgáriáiban, Görögországban hároimszorannyi méh van, mint Magyarországon és jóllehet Magyarország istenáldotta méhlegelokkel van megáldva, mégis milliók mennek évente veszendőibe, pedig ha boldoggá, megelégedetté akarjuk tenni a népet, akkor kötelességünk ezen a téren is segíteni. Ehhez kérem a miniszter úr segítségét. Másik kérésem az, méltóztassék odahatni, hogy a sertésárakat feltétlenül emeljék. Nyíltan és őszintén megmondom, hogy különben olyan kiesések lesznek ősszel és olyan hiányok fognak ebből származni, hogy az — meglátja a miniszter úr — nem fog jóra vezetni. Neon kell attól félni, hogy amint a miniszterelnök úr hiszi, ez inflációt jelent. Ettől nem lesz infláció; kérdem azonban, miért emelkedik a többi iparcikkek ára és miért azoké, amelvek a szegéoy embernek kellenek? Wíiy van! Üny van! a szélsőbaloldalon,) Kérem a miniszter urat, legyen szíves intézkedni, hogy ez a kérdés minél előbb elintéztessék, mert itt van a legfőbb ideje, hogy beállítsák azokat a hízókat, amelyek nyárra vagy őszre eladásra készen lesznek. Kérem, méltóztassék megjegyzéseimet figyelembe venni és kéréseimet megvalósítani. Egyébként pártom álláspontjánál fogva a miniszter úr programmja iránt -bizaloimanal viseltetem, s az expozét elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Mocsáry Ödön jegyző: Kováoh Gyula! Elnök: Kováoh Gyula képviselő urat illeti a szó. A képviselő úr nincs jelen, felszólalása töröltetik. Szólásra következik? Mocsáry Ödön jegyző: B. Szabó István. Elnök: B. Szabó István kébviselő urat illeti a szó. B. Szabó István: T. Ház! A pénzügyminiszter úr expozéjával kapcsolatban én is azoknak az álláspontját fogadom el, akik az expozéban nem látták lefektetve azokat a konkrétumokat, amelyeket a mai időkben megkövetelhetünk. Nem az ellen van kifogásom, ami az expozéban benne van, mert mindazzal teljes egészében egyetértünk, hiszen pártpolitikai tekintet nélkül mindnyájan valljuk eze

: ket a lefektetett elveket, hanem azokkal kapcsolatosak a mi kifogásaink, amiket a pénzÜgyminiszter úr nem vett be az expozéjába, pedig szerintünk bele kellett volna • vennie. Azt- mondhatnám, hogy expozéjában új dolog nincs is, mert hiszen, ami benne van, azt már régen minden párt felvette a maga programmjába, sőt a kisgazdapárt már 1930-ban nagyobbára éppen ezeknek a most lefektetett alapelveknek a megvalósítására alakult meg és így valahogyan egy párt sem mondhatja azt. hogy az ebben az expozéban lefektetett alapelvek az ő elgondolásai. Nem támadni akarjuk a miniszter urat, mert hiszen egyetértünk vele azokban, amiket most lefektetett^ csak éppen azért hozunk fel mégis egyes kérdéseket, mert azok megoldását is szükségesnek látjuk. Nem az a lényeg, hogy ezeket az intézkedéseket ki hajtja végre, csak az, hogy végre legyenek hajtva. A miniszter úr expozéjában az első részt a mezőgazdaság jövedelmezőbbé tétele kérdésének szentelte. Ügylátszik, a miniszter úr is érzi, hogy a mezőgazdaság az, amely ez egész ország boldogulásának az alappillére. Éppen ezért ne vegye rossznéven a miniszter úr, ha mi konkrétumokat kívánunk a mezőgazdasággal kapcsolatosan. Tudni szeretnők azt, hogy vájjon a mezőgazdasággal kapcsolatban a közeljövőben milyen intézkedések történhetnek, mi a kormány álláspontja és melyek azok az elgondolásai, amelyekkel a mezőgazdaság sérelmeit orvosolni kívánja. Mint egyik legfőbb feladatot jelöli meg a miniszter úr a mezőgazdasági több termelés előmozdítását, a termőterületek fokozását és a minőségi termelés fejlesztését. Azt hiszem, mindnyájan egyetértünk abban, hogy bármely társadalmi osztályhoz tartozó egyéntől csak akkor várhatunk erőteljes, eredményes, komoly és lelkiismeretes munkát, ha az anyagilag megelégedett, független, ember. Ez a tétel természetesen áll a mezőgazdasággal kapcsolatban is. A- mezőgazdasággal való foglalkozás az elmúlt időkben valahogyan nem volt egyenrangú foglalkozásnak elismerve