Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-181

394 Az országgyűlés képviselőházának 181. ülése 19U1 február 18-án, kedden. gyei niunkabérmegádlapító bizottságok és ott, ahol előzőleg jobb munkabérek voltak is — utalok Orosházára, Hódmezővásárhelyre és más alföldi területekre — most az országos inunkabérmegáililapító bizottság iránybéreinéi fogva a munkások itt csökkentett munkabérekért kénytelenek dolgozni. Ott van a kubikosság munkabére, amelynek megállapítására annakidején az iparügyi miniszter úr munkabérmegállapító bizottságot alakított és amely bizottság egy alkalommal meg is állapította a munkabéreket, aztán dolga végeztével szétoszlott, és — úgylátszik — az iparügyi miniszter úr semmi kifogásolnivalót sem talál abban, hogy a kuibikosságnak ma ils« több, mint egy esztendővel ezelőtt megállapított munkabért fizetnek — már ott, ahol fizetnek, — mert tapasztalatom szerint sok helyen ezeket a munkaibéreket sem fizetik, mint ahogyan nagyon jól tudom, hogy az országos munkabérmegállapító bizottság által megállapított iránybéreket sem fizetik sok helyütt, különösen cselédségnél. (Tóth János: Többet fizetnek a cselédségnél!) De nem alkalmazkodnak hozzá a sommás munkásoknál sem, és én magam is találok majd módot és alkalmat, hogy egynéhány munkájltatőt, aki a törvényben megállapított munkabéreket nem fizeti, feljelentsek az illetékes hatóságoknál. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a szélsőbaloldalon.) T. Képviselőház! A munkásságon épülhet fel egy jobban megszervezett társadalmi rend, így tehát elsősorban és fokozottabban kellene a figyelemnek a mezőgazdasági munkások életviszonyainak javítása felé terelődni. Különösen érezzük ezt most, t. Képviselőiház, amikor minduntalan halljuk miniszteri kijelentésekben, hogy le kell mondanunk az élet kényelméről. Azoknak, akik az élet napos oldalán vannak, ez nem probléma, de hogyan mondjanak le az élet kényelméről, akik még a legminimálisabb szükségleteiket sem tudják kielégíteni és akiknek egész élete vegetativ élei Az élet kényelmét legfeljebb a távlatból láthatják, mert soha számukra ilyen kényelmet az élet nem jelentett. Látjuk különösen az életviszonyokban megnyilatkozó óriási különbségeket, amely most emberek és emberek között fennáll. Ha egyenlő a nemzettől kapott megbízás valamennyiünk számára a munka végzésére, úgy egyenlősíteni kell a munka eredményét is. Milliós jövedelmek és az a nyomorúságos életmód, amelyben a mezőgazdasági munkáeság nagy tömegei élnek, nem képezhetnek szilárd alapot az új társadalmi rend megalkotásánál. Tisztességesebb munkabért az egész vonalon! A mezőgazdaság életlehetőségeit biztosítani kell. A szociálpolitikai védelem terén legalább annyit, amennyinek az ipari munkásság már birtokában van. Mindezek tartozékai a nagy tervnek, de egyébként errevonatkozólag számtalan ígéretet tettek már a mezőgazdasági munkásságnak. Meg kell szüntetni azt a furcsa jelenséget, hogy munkanélküliséggel külzdjön a mezőgazdasági munkásság és kubikosság tekintélyes része, ugyanakkor, amikor az összes meglévő munkáskezek sem volnának elegendők azoknak a munkáknak az elvégzésére, amelyek elengedhetetlen feltételei a miniszter úr által elgondolt tervek sikeres keresztülvitelének. Mélyen megrendített az a rádióelőadás, amelyet szombaton Kogutovicz professzor tartott a rádióban. Ebben nemcsak közvetlenül Szegedinek é® környékének, hanem az Alf öldnefc problémáit tette szóvá, azt a nyomorúságob helyzetet, amely most ebben a pillanatban Szegednek és környékének és az Alföld igen tekintélyes részének jutott. T. Képviselőház, aa. embert keserűség fogja el, amikor látja ezeket a jelenségeket, amelyek bénítólag hatnak nemcsak erre a gazdasági esztendőre, hanem « majd elkövetkezendő gazdasági évekre is, amikor küszködünk kinn az árvízzel, amikor nincs meg a lehetősége annak, hogy az árvizet elvezessék vagy meg tudjanak vele birkózni s amikor rágondolunk, hogy ezeknek az árvízvédelmi munkálatoknak a tervei részint régen készen vannak. Utalt erre Kogutovicz pröfeszszoa* is és utalt arra is, hogy a Duna-Tiszacsatorna megépítése mennyire mássá tehetné a viszionyokat ezen a téren. Ha rágondol az ember, volt ennek az országnak a háztartása már a mi parlamenti munkásságunk idején néha-néha olyan helyzetben, hogy ezeket a nagyvonalú munkálatokat megkezelhették volna. Itt verekedtünk érte és amikor Csergő, a csongrádi alispán kidolgozta nagyszerű munkáját a Duna-Tisza-csatorna, megépítéséről, idehoztuk a képviselőház elé es ösztökéltük a képviselőházat és a kormányza. tot ezeknek a nagyvonalú munkálatoknak a megkezdésére. Különösen a Duna-Tisza-csatorna ügye több, mint száz esztendeje vajúdik már, de most újra fel kell vetni ezt a kérdést, újra fel kell vetni az egész vízszabályozás kérdését és most újra beszélnünk kell airól, hogy meg kell szüntetni azokat a lehetetlen állapotokat, amelyek a vízszabályozás terén ezidőszerint fennállanak. A vízszabályozási társulatok annakidején nagyszerű munkát végeztek a vízszabályozassal Magyarország közgazdasági megalapozása területén. De elmúlt az az idő, hogy parciálisan lehessen ezeket a munkákat végezni. Ma már egységes irányítással, egységes vezetéssel és az egész ország gazdasági életének a figyelembevételével kell ezeket a munkálatokat elvégezni és egy pillanatig sem szabad tovább tűrni azt, hogy mindegyik ármentesítő társulat mint egy-egy kiskirályság éljen a maga területén és ezáltal Magyarország közgazdasági életét ilyen hátrányosan befolyásolja, mint ahogyan most befolyásolják azok az évtizedeken keresztül el nem végzett munkálatok, amelyeket ha elvégeztünk volna, akkor nem volna ez az ország állandóan és sorozatosan visszatérő katasztrófáknak kitéve. (Ügy van! balfelől.) T. Képviselőház! Miskolci lakos voltam és mint ilyen, figyelemmel kísértem például a Sajó vMékén bekövetkezett szomorú és tragikus állapotokat. Évről-évre megismétlődő jelenség

t volt a Sajó pusztítása, — mint ahogyan most is — Felsíőtisza pusztítása Borsod mesyében. Néha-néha védekeztek ellene egy nyomorult nyúlgáttal, de amikor a víz lehúzódott, ismét napirendre tértek az egész kérdés felett, és építették Lillafüredet, fúrták a kutakat szorgalmasan, amelyekből elő akarták varázsolni a melegvizet, és megépítették — ami ugyan kulturális szempontból szükséges^ — a balatoni úgynevezett csiiborpatkoló intézetet, de bocsánatot kérek, amikor ezekkel a jelenségekkel találkozunk évről-évre, akkor mégis a legfontosabb és legsürgősebb feladatunk lett volna ennek az országnak a vízszabályozási kérdéseit egységesen rendezni. T. Képviselőház! Lett volna még egy-két észrevételem a miniszter úr felszólalására, de látom, már csillog a lámpa és ez azt jelenti, hogy beszédidőm lejárt. Még csak annyit akarok mindezekhez a kérdésekhez hozzáfűzni, hogy igenis, a munkásoíkat vegyék elsősorban