Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-180

Az országgyűlés képviselőházának 180. ban. A mai fiatalság későn helyezkedik el, későn tud nősülni, családi kölcsönöket kell tehát folyósítani kamatmentesen^ amely minden gyermek után 20%-kai csökken. A legjobb befektetés a világon, mert nemcsak a magyar fajtát szaporítja, hanem az adófizetők lajstromába is bekerülhetnek száz- meg százezrek. Az adóztatás terén látunk bizonyos kezdeményező lépést. Belátom, hogy a liberális világból egyszerre nem lehet •belépni az új világba, először átmenő kamrákon kell a tüdőnek vagy a gondolkodásnak átmennie. Vannak olyan bátortalanabb emberek, akik féltik a tüdejükéi vagy nem tudom mit féltenek, de nem mernek határozott lépést tenni. Az adóztatás terén tessék egy olyan létminimumot megállapítani, hogy egy tisztességes ember szűkösen, de becsületesen a családját fel tudja nevelni. Szükséges tehát a létminimum felemelése és a nagy jövedelmek haladványos megadóztatása a kisebbek javára. Itt van az örökösödési törvény. Magában az a körülmény, hogy valaki örököl, szerencse. Mivel sokszor olyanok örökölnek nagy vagyonokat, akik azt nem munkával szerezték, hanem valamelyik ősük nagy tetteket vittek véghez és a nem éppen méltó utódok élvezik évszázadokon keresztül ezeket a vagyonokat és még arról sem gondoskodnak, hogy a nemzet növekedjék és szaporodjék, az örökösödési jognál azt követelem, hogy a szülője vagyonát csak az a gyerek örökölhesse teljes egészében, akinek két élő, vagy tízéves kor után elhalt testvére van. Amennyiben kevesebb a testvérek száma, egyharmad illesse meg a családi alapot. Az egyke tehát csak egyharmadát örökli az ilyen vagyonnak. Itt van azután a családi tandíj kérdése. Azt mondjuk, hogy az intelligenciának a sorait pótolni kell, a hézagokat pótolni kell és ezt alulról, a nagy tartalékból kell kiemelni, a kisiparosok, a kisgazdák, a munkásemberek soraiból kell pótolni. Az önhibáján kívül félreállt, bajbakerült intelligencia — mert aki önhibájából állt félre, az pusztuljon jobban, mint a zsidó — helyét pótolni kell. Honnét vegyük? Meg van mondva, mindenki azt hirdeti, csak módot nem adnak rá. Tessék a családi tandíjat bevezetni olyképpen, hogy négy gyermek után az ötödik gyermek tandíjmentes és az ötödik gyermeket a családvédelmi alap, amenynyiben rátermett a gyermek, az összes iskolálákon végig iskoláztassa. Akkor nem lesz csak hirdetett ige, nem lesz csak elmondott szó, hanem valóság lesz, hogy az intelligenciát, az értelmiségi osztályt alulról egészítjük ki, hogy meg legyen a kapocs a vezető rétegek és a nép közt. Szilárdabb, közvetlenebb lesz a viszony a magasabb és nem azt mondom, hogy az alsóbb néposztály, hanem a kevésbé tehetősebb közt. (Az elnöki széket Szinyei Merse Jenő foglalja el.) A hivatali előléptetésnél egyenlő minősítés mellett feltétlenül a nős embert illeti meg az előléptetés joga. Feltétlenül! Ez olyan igazság, amelyet nem lehet mellőzni, mert a nőtlen ember, az agglegény, akinek az adóját külön is még erőteljesen felemelném, a nemzet szempontjából félember. Amikor a nemzetnek helyt kell állnia, amikor az ország védelméről van szó, ->-< én mint családapa, büszke vagyok arra, hogy öt behívót hoztak a fiaimnak — (Helyeslés a baloldalon.) ilyenkor azt látjuk, hogy az. agglegények nem'veszik ki a részüülése 1941 február 1^-én, pénteken. 379 ket a haza védelméből. Ha az agglegény, aki talán már a koron túl is van vagy esetleg a hivatalban nélkülözhetetlen, a haza védelmében nem vesz részt és arról nem gondoskodik, akkor azok, akik gyermekeket, katonákat adtak a hazának, legalább azt megérdemlik, hoigy egyenlő képesítés és tehetség mellett előnyben részesüljenek. .Helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) Éppen ezért új fizetési rendszert csinálnék. Lenne egy normál fizetés, a feleség és a gyermek után pedig hatványozottan, erőteljesebb mértékben folyósítanám a családi pótlékokat, a gyermekneveltetési pótlékokat. Ezek mind olyan intézkedések, amelyeket máról-holnapra meg lehet tenni. Ezt nem lehet elodázni azzal, hogy nincs rá fedezet, mert a mostani fizetések összegéből igazságosabb, méltányosabb és szociálisabb elosztással ezt a kérdést meg lehet oldani. így vagyunk a szabadság kérdésével is. Ne a ranglétra fokozata szerint kapjon valaki szabadságot, hanem a szerint, hogy mennyi munkát végez. Azt a díjnokot, aki járja a létrákat és a poros aktákat szedi le, éppen úgy megilleti a szabadság az eltöltött szolgálat után, mint a magasabbrangú tisztviselőt. A mai rendszerrel egyszersmindenkorra szakítani kell. A munka után jár a szabadság és nem a ranglétra után. T. Ház! Itt van a házasság védelme, a válások megszigorítása. (Varga Béla: Ne kerülhessen vezetőállásba az olyan!) Aki elvált, vezető állásba ne kerülhessen. Törvényt kell hozni a tetszőleges polgári házasságról. A házassági törvényt módosítani kell. Lehetetlen állapot az, hogy agglegények az egyke ellen szónokolnak, elvált emberek a házasság szentségét hirdetik. Akkor mit csinálnak a farizeusok? (Derültség.) T. Ház! A földbirtokrendezés szintén családvédelem, de ezt a programmot egyformán kell hirdetni és végrehajtani minden vidéken. Nem alkalmi földbirtokrendezést akarunk mi, hanem azt akarjuk, hogy a föld elsősorban azok kezébe kerüljön, akik azt becsülettel megművelik: a többgyermekes családok kezébe. Ne úgy legyen, mint ma látjuk a zsidóbirtokok igénybevételénél, hogy a zsidók megkapják az engedélyt a parcellázásra és tényleg a falusi emberek kapnak földet, de nem azok, akik rá vannak utalva, hanem azok, akiknek már 20^30 hold földjük van és tudnak még hozzá vásárolni. Itt van az Okányi-Schwartz eset Fegyverneken: parcellázott és meglehetős összeget kapott. Ezt a kérdést mindenesetre sürgősen meg kell oldani. Itt a mozi kérdése is. Jönnie kell a harmadik zsidótörvénynek, mert a mostani nyugtalanságot le kell vezetni. A zsidók érdeke is az, hogy megtudják, mi lesz velük; másrészről pedig mindig kifogásokat emelnek a miniszterek, hogy megtennének valamit, de a zsidótörvény nem engedi. Hivatkozott erre a belügyminiszter úr is, hivatkozott Bárczay földművelésügyi államtitkár úr is, hogy ő megtette volna, amiről szó volt, de a zsidótörvény nem intézkedik. Itt tehát sürgős intézkedést kérek. Egyszer meg kell szüntetni már ezt a bizonytalanságot, jöjjünk már azzal a törvénnyel, intézkedjünk és mindenekelőtt szüntessük meg a strómanrendszert. Szántszándékkal nem használtam beszédemben idegen szavakat, mert egyik úttörője vagyok a magyarosításnak, de ezt a szót: »stróman«, meg kell hagynunk. (Derültség.) Ezt meghagyom, ennek benn kell marad-