Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-180

Az országgyűlés képviselőházénak 180, ülése 19%1 február 14-én, pénteken., 373 helyek padlója, a munkahely, ahol a munkások életük háromnegyedrészét töltik el és akkor majd csodálkozni fognak rajta. Az iparfelügyelők a lehető legbecsületesebbek. Nincs még Magyarországon a bürokráciának egy ága, amely annyi tiszteletet érdemelne, mint az iparfelügyelők. De hát olyan kevés vau belőlük, hogy egy-egy gyárra alig jut egy évben egy látogatás. Méltóztassék akár a vidéket, akár Budapestet megnézni, akár a középipart, akár a, nagyobb gyárakat ós rozoga viskókat, szellőtlen budikokat méltóztatnak látni s ezekben kénytelen a munkás életének háromnegyedrészét eltölteni. Ezeken segítsen a cisúesminiszter úr s akkor mindjárt nagyobb lesz a munkateljesítmény, mindjárt örömest fog a munkás dolgozni, ha nem kell nappal is petróleummécses mellett formázni az anyagot, mindjárt több öröme lesz a munkásnak, ha nem pinceműhelyben kell a vasat reszelnie, mindjárt több öröme lesz akkor, ha derűs szép a műhelye és a környezete emberséges. Lemond a munkás szívesen arról, hogy sportpályákat létesítsenek, lemond a munkás arról, hogy klubbokba tartozzék akkor, ha rendesen meg tud mosdani, ha van egy tiszta hely, ahova a ruháját tegye, hogy ne legyen poloskás, amikor újból fölveszi. Erről gondoskodjék a csúosminiszter úr, mert ez igenis nagyon erős tényezője a munkateljesítmény fokozásának. Itt van azután a ruházat kérdése. Ami a textilipart illeti, amely a ruházkodásnak főanyagát állítja elő, itt az utóbbi időben igen furcsa jelenségeket látunk: donáció osztogatásokat. Ferenc József király ás császár hosszú uralkodása alatt nem osztott annyi donációt, mint ma egy miniszter hat hónap alatt kioszt. Mi az a donáció 1 Sok közül egyet bemutatok. A Nemzeti Munkaközpontnak van Győrben egy vezetője, egyébként nagyon tisztességes ember. Hogy nem tud írniolvasni? Az nem az ő hibája, a társadalom nem tette lehetővé, hogy több iskolát járjon. Egyszerű ember, aki ha dolgozik, boldog, ha 120 pengőt keres egy hónapban. Most bekerült a győri szeszgyárba, ő árulja a győri szeszgyár nevében a szeszt. Azt se tudja, hogy mi fán terem a spiritusz, mégis 5—600 pengőt keres ez az úr egy hónapban. Az egész tevékenysége abból áll, hogy minden heten egyszer a Nemzeti Munkaközpont gyűlésen leül az elnöki székbe és megrázza a kolompot. (Zaj. — Elnök csenget. — Egy hang a jobboldalon: Hát inkább a zsidó?) Nem a zsidót sírom vissza, ne értsenek az urak engem félre. Nem sírok senkit vissza. Csak azt mondom, hogy minél több improduktív elem kapcsolódik bele a nemzetgazdaságba, az annal rosszabb hatásfokkal dolgozik. Ilyen improduktív elem százával van a textilgyarakban. A gyárak védekeznek az ilyen elemek ellen és amikor nem használ a védekezés, akkor jobban meghúzzák a szőtt árut, jobban megkeményítik, látszatra jobb, de amikor . kimossuk, rongvá válik. Valakin be kell hozni azt, amibe ezek a textilnagykereskedok kerülnekAz a társadalmi réteg, az a gazdasági ag, amelyet az urak velünk együtt szívvel-lélekkel védenek, a falusi lakosság van a legjobban kiszolgáltatva ezeknek a paiazita elemeknek. A falusi ember nem igen ér rá bejönni a varosba vásárolni. Odahaza sem igen tud vásárolni. Most mi történiki A gyárak kötelesek a nagykereskedőnek odaadni az árut. A nagykereskedő részben a kiskereskedőnek adja, de nem szívesen, inkább a házalónak adja. A házaló bejárja a falvakat. Tessék elmenni a bakonymelléki, felsődunántúli elszórt falvakba, mindenütt látni fogják, hogy a házalók odamennek és kínálják az árut. A falusi lakosság 25—30 százalékkal drágábban fizeti meg az árut, mint más, e miatt a sok parazita elem miatt. Ne tessék azt mondani, hogy én irigylem a hasznot a kereskedőtől. Én voltam az, aki a kereskedelemügyi miniszter urat kértem, ne ragaszkodjék a kereskedelem képesítéshez Való kötéséhez, tettem ezt azért, mert, érzésem szerint, a falusi kispolgárság alkalmas arra, hogy átvegye a kereskedő szerepét. Más azonban a tisztes kereskedő, aki gyakorlati tudással veszi az árut és kicsiben forgalomba hozza és más ez a parazita elem, amely donáció alapján kap engedélyt arra, hogy textilt áruljon, textilt hozzon forgalomba. Sajnos, nem hozza forgalomba, rögtön továbbadja vagy zsidónak, vagy kereszténynek, akinek tudja. Ezeket a donációkat tessék megszüntetni. Nem is a miniszter urakat okolom ezért, hanem azt a közhangulatot, amely kényszeríti a miniszter urakat arra, hogy ilyen haszontalan, a társadalomra, a termelésre teljesen értéktelen elemeknek engedélyt adjon arra, hogy akár spirituszt, akár téglát, akár cementet, akár meszet áruljon. Minden gazdasági ágazatban megtaláljuk ezeket a parazita elemeket. Az előkelő gróf veje, a nyugalmazott miniszteri tanácsos beállt tollas zsidónak, A zsidóktól elvették a tollkereskedelmet, a méltóságos úr bejut a bűvös körbe. Méltóztatnak gondolni, hogy a méltóságos xír el fog menni a faluba, hogy ott a < parasztasszonyok zsákjába belenyúljon és megnézze, milyen toll van a zsákban? Beül egy stallumba, minden hónapban egyszer elmegy, végighallgat egy jelentést, zsebrevágja a prezencmárkát és ajánlja magát, ezzel a keresztény nemzeti eszméknek elég van téve. Ezeket az elemeket kell megszüntetni, akkor mindjárt olcsóbb lesz a ruházat és a falusi lakosság nem jut olyan nehezen és olyan nagy kerülővel azokhoz a ruházati cikkekhez, amelyek nélkül nem lehet meglenni. A továbbiakban nélkülöznöm kell a miniszter úr expozéjában azt, amit legfőképp ki kellett volna domborítani, a munkáslakások építését. Székesfővárosunk egyik statisztikáját olvasva, rájövünk arra, hogy májusban nagy építkezések indulnak meg. Az építési engedélyek azonban kivétel nélkül 3—4 emeletes házakra, úgynevezett fényűzéssel rendezett lakásokra vonatkoznak. Ha a főváros nem építtetne, ha az Oti. nem erőltetné meg magát és nem építtetne valamit, akkor itt olyan borzalmas állapotok lennének a lakások terén, amelyekhez foghatót én még nem láttam. De nemcsak a fővárosban, hanem a vidékeken is így van. Legyen szabad az urak elé csak egyetlen egy képet tárnom. 1915-ben építettek Győrben egy barakot a hadifoglyok számára s ebbe a barakba bezsúfoltak körülbelül ezer hadifoglyot. Amikor egyszer ottjárt Stőger-Steiner hadügyminiszter és megnézte a barakot, elborzadt azon, hogy milyen zsúfoltság van benne. Nos, ezt a barakot átalakították munkáslakásokká. A barakban 400 lakás van, ezekben 500 család él, körülbelül kétezernyi lélekszámmal. Abban a barakban, ahol ezer hadifoglyot zsúfoltak öszsze és maga a hadügyminiszter kifogásolta, hogy milyen tömeg van benne! Készben deszkákból, részben téglából vagy vályogból épültek ezek a barakok 1915-ben. A munkások öszf