Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-179

ä58 Az országgyűlés képviselőházának 171 de semmiféle konkrét intézkedés ebben az irányiban nem történt. T. Ház! Szerettünk volna hallani a mezőgazdasági termelés újjászervezésére, átszervezésére vonatkozó konkrét intézkedéskeről. Annál is nehezebben nélkülöztük az errevonatkozó részt, mert hiszen a földonívelésügyi- miniszter úr már másfél hónapja foglalta el a miniszteri széket és még eddig konkrét programmot nem adott, sőt az a nyilatkozat is, amelyet tegnap adott az egyes újságok számára, nagyon is hiányos, mert mezőgazdasági gyorshitelről és zöldhitelakcióról, ezenkívül pedig a szakoktatás fejlesztésérői beszélt. Ezen txílmenőleg a földmívelésügyi miniszter úr nem nyilatkozott; nem mondta meg, hogy mi lesz a többi problémákkal, a telepítéssel, a kisbérletrendszerrel, a zsidóbirtokok dolgával és a mezőgazdaság többi nagy, globális kérdéseivel. (Gr. Ziehy Nándor: Nincs olyan beszéd, amiből ne hiányoznék valami!) További intézkedésképpen azt vártuk a pénzügyminiszter úrtól, hogy az árszabályozás révén biztosítja a megfelelő rentabilitást és azt is, hogy ez nem áremelés formájában következik be, hanem a termelési költségek csökkentésével, tehát olcsó hitellel, kedvezményes üzemanyagokkal, kedvező közlekedési lehetőségek megteremtésével s ezzel rentábilissá kívánja és akarja tenni magái a mezőgazdasági termelést. T. Ház! Nehezen nélkülöztük a konkrétumokat az ipari tervgazdálkodás terén. Itt is meg kellett volna mondania a miniszter árnak, hogy mit akar; meg kellett volna mondania, hogy mennyit akar fordítani például arra, hogy az új országrészek nyersanyagát kitermelje és ezzel megvesse Magyarország egészségesebb iparosodásának alapját. Erről nem hallottunk semmit. Vártuk azután a-kereskedelmi tervgazdálkodást. Vártuk volna azt, hogy bejelenti a harmadik zsidótörvényt, mert e nélkül még mindig ott tartunk, hogy olyanokkal akarunk mi tervgazdálkodást csinálni, akik a tervgazdálkodási rendszernek született ellenségei, tudniillik a zsidósággal. Természetes dolog, hogy ők a tervgazdálkodás ellenségei és természetes az is, hogy mindazt, amit á miniszter úr ezen a téren akar csinálni, ezzel a garnitúrával nem tudja magcsinálni. T. Ház! Vártuk a továbbiak során azt is, hogy a csúcsminiszter úr megmondja, milyen pénzügyi alátámasztása lesz ennek a tervgazdálkodásnak. Ezzel kapcsolatban igenis, gondoltunk arra, amit legutóbb a Magyar Nemzeti Bank elnöke, Baranyai mondott, hogy tudniillik körülbelül évi félmilliárd pengőre van szükségünk ahhoz, hogy az átállítást megcsináljuk. Teljesen egyetértünk ezzel a megállapítással: ha tíz éven keresztül félmilliárd pengőt, összesen ötmilliárd pengőt fektetünk be ebbe az átállításba, az úgynevezett nagy magyar tervgazdálkodásba, akkor valóban előbbre is fogunk jutni. Es nem is lehetetlen ezt az összeget előteremteni kellő takarékoskodással. Ebben az esetben kétmilliárd pengőt kellene építkezésre fordítanunk: 200.000 családi házat kellene egyenként 10.000 pengővel felépíteni. Szükség volna arra, hogy a közlekedés javítására, tehát utak építésére, valamint jármüvek létesítésére egymilliárd pengőt fordítsunk ezalatt az idő alatt. Szükség van azután egymilliárd pengőre a mezőgazdaság átszervezése céljából. Ezek azok a konkrétumok, amelyeken végig kellett volna mennie a miniszter úrnak, mert hiszen nekünk csak fél óra áll rendelkezésünkre, a pénzügyminiszter úrnak azonban ). ülése Í9U1 február lB-án, csütörtökön. több ideje volt s ennyi idő alatt mi is részletesebben kifejthetnénk ezeket a dolgokat. T. Ház! Mi a következőket vártuk az igen t. csúcsminiszter úrtól. Vártuk, hogy konkrétumot mond abban a kérdésben, amellyel kapcsolatban a miniszterelnök úr kormányzásának kezdetén, két esztendővel ezelőtt kifakadt, tudniillik a búzakérdésben. A miniszterelnök úr ugyanis két évvel ezelőtt azt mondotta, hogy túlságosan sokba kerül nekünk a feleslegesen nagy búzagazdálkodás. Mi most azt vártuk, hogy a pénzügyminiszter úr kijelentse: elég volt abból a rendszerből, hogy a kisember pénzén adnak prémiumot búzakivitelre. Ez nekünk évi 70 millió pengőnkbe kerül. Vártuk, hogy a pénzügyminiszter úr igenis, határozottan kijelentse, hogy öt év alatt vagy négy év alatt 600.000 holddal kell csökkenteni a búza vetésterületét. (Rajniss Ferenc: Vetőmagunk sincs, Oroszországból kértünk.) Elég volt máir a világparitás felett tartanunk teljesen indokolatlanul és természetellenesen a búza árát. Lehetetlen, hogy a magas búzaárak fenntartásával évről-évre terheljük a kincs tárt. Különben is nyilvánvaló, hogy ebben a háborús esztendőben a búza világpiaci ára és magyarországi ára egymáshoz közeledni fognak, sőt talán a különbség el is enyészik, ez azonban azt is felidézi majd, hogy minden állam még nagyobb igyekezettel fog búzát termelni és így közvetlenül a háború után természetesen beáll majd a búzakrach. Természete», hogy ezzel szemben nekünk már régen a tengeritermelést kellett volna előtérbe helyeznünk, a tengeri vetésterületét kellett yolmi növelnünk, hiszen magának Kárpátaljának 4000 vágón kukoricaszükséglete van emberi táplálkozás céljára, ezenkívül mint hízlalási nyersanyagra rendkívül nagy szükségünk volt rá éppen ebben a szerencsétlen esztendőben, kukorica azonban egyáltalában nin csen. Azt is tekintetbe kell venni, hogy a kukorica külföldi eladási lehetősége mindig sokkal jobb, mint a búzáé. Tisztelettel kérek 15 perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni 1! (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Maróthy Károly: Több kapálással feljavíthatnánk kukoricatermelésünket. Itt van zabtermelésünk. Ellentétben a búza vetésterületével, amely évről-évre növekedett, a zab termőterülete évről-évre csökkent, úgyhogy 600.000 katasztrális holdról 450.000-re csökkent, ami által eljutottunk oda, hogy katonaságunk békebeli szükségletét nem tudjuk zabban fedezni. Határozott irányítást vártunk volna a takarmányneműekre, a hüvelyesekre, a magvakra, különösen az olajosmagvakra nézve, Gyapjúszükségletünk egy évben 12 millió kilogramm, ebből azonban ötmillió kilogramm hiányzik. Én elhiszem, hogy a kormány ezen a téren megtett már bizonyos lépéseket, és ezeket helyeseknek is tartom, azonban mindezt tovább kellene fejleszteni, mert így nem tudjuk magunkat ellátni. Itt van a baromfitenyésztés. Ez komoly befektetéseket igényel, mert új keltető központokat kell létesíteni és ezáltal nemcsak egyes vármegyéket, hanem az egész országot valóban hozzá kell juttatni ahhoz, hogy a baromfitenyésztésben intenzíven részt tudjon venni. Itt van a napraforgómag, amelyből a termés kétszerese s itt van a ricinusmag, amelyből a termés háromszorosa is megfelelne. Itt van a