Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-179

Az országgyűlés képviselőházának 179. szolgálatába álljon, akkor ezt az áldásos működést feltétlenül el fogja végezni. Mi szükséges ehhez? Az, amit a pénzügyminiszter úr is elmondott beszédében. Először is adatfelvétel mindarról, ami a munkához kell, vagyis a föld adatainak felvétele, a munkaerő felvétele, annak megállapítása, hogy milyen munkát képesek az emberek elvégezni, mire hajlamosak és ugyanakkor mindazokat az eszközöket rendelkezésre bocsátani, amellyel a munka jobban tud termelni. Ilyen az ország elektromosítása, hogy energiát bocsássunk rendelkezésre. Ilyen munkálat a föld termőképességének az előmozdítása, mégpedig a vízszabályozás által. Úgy a káros sok víz, mint a vízszegénység ellen lehet egységes vízszabályozást csinálni, ezt is bejelentette a miniszter úr és bejelentette azt, hogy a munkaerő fokozása végett az iskoláztatás emelésére is rendkívül nagy gondot fognak fordítani. Bejelentette továbbá ugyanakkor azt, hogy a munkaerő emelése végett a preventív közegészségügyi intézményeket szintéi) megfelelően dotálni fogja, mert nem mindegy az, hogy hány százalék munkaképtelen ember van, hányan fekszenek betegen. Az ország lakosságának egészségi viszonyai szabják meg még azt is, hogy milyen munkaerő áll rendelkezésre mezőgazdasági, ipari és a legkülönbözőbb tekintetben. Éppen ezért rendkívül fontosnak tartom azt a bejelentést, hogy az individuális.^ a mostani társadalmi, elosztás mellett lehetőséget ad ebben az új gazdasági rendszerben mindazoknak az elemeknek, akik eddig nem tudtak megfelelő anyagi eszközökhöz hozzájutni, hogy ezekhez hozzájuthassanak. Mégegyszer hangsúlyozom, hogy eddig a legtöbb államban nehéz társadalmi^ megrázkódtatás után tértek át erre a gazdasági rendszerre, amelyet a miniszter úr bejelentett, érteni ezek alatt különösen Németországot és Olaszországot. Mi ezt elérhetjük ezekkel a pénzügyi eszközökkel. (Zsámboki Pál: Tíz év múlva is azt fogjuk hallani, hogy már akkor is ezt akarták!) Még valamit. Magyar népünk individuális, szereti a szabadságot, hiszen nagyon jól tudjuk, azt mondják, hogy roppant nehéz megszervezni. Tisztelettel kérek egy negyedórái meghosszabbítást. Elnök: Kérdezem a t. Házat, méltóztatnak-e a negyedórás meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház megadja. Szakáts Pál: Németországban vagy Olaszországban, éppúgy, mint^ Oroszországban, a kollektivizmus révén valósítják meg azt, hogy a munka magasabb és nagyobb tényezője le

: gyen a termelésnek. Mi ezt nálunk a mostani individuális rendszer mellett megvalósíthatjuk. íln is a mellett vagyok hogy a többtermelés érdekében, vagyis az értékszaporítás érdekében ne pozitív, ne rendelkező rendszabályokat adjunk ki, hanem olyanokat, amelyekkel előmozdítjuk azt, hogy valaki többet igyekezzék termelni. Egy kis példával akarok erre rámutatni. Egy paprika- vagy hagymatermő vidéken ne azt rendeljük el, hogy ott nem szabad mást termelni, çsak hagymát vagy paprikát, hanem azt mondjuk, hogy az erről a vidékről származó ilyen és jlyen terményeket minősítjük, azok olcsó szállítási tarifát, megfelelő adókedvezményt kapnak. Mindezek a tényezők buzdítani fogják az egyes vidékek termelőit arra, hogy a többtermelés érdekében fejtsék ki munkásságukat. Azt a változást, hogy a pénzügyminiszter úr a kapitalisztikus termelési rendről a munka fontosságát kiemelő termelési rendre való áttérést jelentette be, bizony, csak nagyon kevesen vették észre és éppen ezért inKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ IX. __ ülése 19ki február 13-án, csütörtökön. 349 neu is melegen üdvözlöm (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Észrevettük!) Martsekónyi és Padányi Gulyás Jenő képviselőtársaimat is, akik ezt észrevették. Egyet azonban legyen szabad itt leszögeznem: a kapitalisztikus termelési rendet mindig a liberális termelési renddel kötik össze, pedig tulajdonképpen a kettő nem egy, mert az utóbbi csak tüneti része a kapitalisztikus termelési rendnek. Hiszen a kapitalisztikus termelési rendszer ellen küzdöttek már a XIX. század első felében is, és Kossuth Lajos, a nagy hazafi, aki közgazdasági kérdésekkel is tisztában volt, és Európa többi vezető elméje is azért kötötte le magát a liberalizmus mellett, mert a liberalizmus azt jelentette, hogy a jobb és az egyéni érvényesülésnek legyen tere és ne a tőkét hátulról irányító kisebbség szabja meg a termelés rendjét. Ők a liberalizmussal tulajdonképpen fel akarták szabadítani a termelést és egyénivé akarták tenni. De mi történt? Az, hogy a szabadság elfajult. Szeretnék rámutatni arra, hogy a politika és a gazdasági élet tulajdonképpen rendkívül szoros kapcsolatban van. Az országok politikai vezetése a világtörténelem során általában egy kisebbség kezében volt, ezért fejlődött; ki a gazdasági életben is, a kapitalizmusban is egy kisebbség irányítása a termelésben. Amikor a liberalizmus a politika hatalma alól igyekezett felszabadítani a termelési rendet, akkor a politikában összefogtak d,zok, akik nem a termelés szabadságát, vagyis a liberalizmust tartották szem előtt s így bekövetkezett az, hogy a szabadság szabadossággá és ismét egy kisebbség hatalmi eszközévé vált. Ezt nagyon jól láttuk a Jud Süss című filmben is, amely azt mutatja, hogy egyes gazdasági emberek, akik az etikai alapról is letértek és összefognak, hogyan változtatják a szabadságot szabadosságra és hogyan használják ezt ki a nép ellen. (Meskó Zoltán: Nem tértek le! Sohasem voltak rajta! — Derültség. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Itt sem fognak letérni!) Nem is azt mondom, hogy ők tértek le, hanem azt, hogy általában a gazdasági élet, tért le Ez mindenesetre elítélendő, de az, hogy liberalizmus van vagy nincs, az tulajdonképpen azon, hogy kapitalisztikus termelési rend volt, nem változtatott. A pénzügyminiszter úr éppen azt jelentette be, hogy ezentúl nem a kapitalisztikus rendszer alapján óhajtja az ország közgazdasági életét megszervezni, hanem a munka alapján. Ezzel elértük azt, hogy eddigi tőkeszegény országunk gazdag ország lett, mert munkaerőben gazdagok vagyunk, hiszen a magyar munkás — akár fizikai, akár szellemi munkás — kiváló, (Ügy van! Úgy van!) amit nemcsak idehaza, hanem külföldön is elismertek és elismernek. Nem szabad tehát ezután az ország legértékesebb tényezőjét, a munkaerőt külföldre engednünk, hogy ott termeljen, hanem itthon kell kihasználnunk, lehetővé kell tennünk, hogy itthon termeljen. (Meskó Zoltán: Ügy van! — Zsámboki Pál: Panganak a gyárak! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Legalább azt csináljuk meg, hogy itthon használjuk fel az itthon termelt nyersanyagokat!) Elnök: A képviselő urat ismét figyelmeztetem, szíveskedjék mellőzni a közbeszólásokat. Szakáts Pál: Rendkívül fontosnak tartom exportpolitikánkban annak az elvnek érvé• nyesítését, hogy olyan termeivényeket, olyan 53