Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-178

336 Az országgyűlés képviselőházának 17B hetem ki, hogy a belügyminiszter úrnak szavai után is azt rnonoioan: szivesskecljéJv az 1939. évi IV. te. 12. fáiban megadott jogával igenis élni. Azért kívánom ezt, t. Ház, mert a törvénynek tisztelete, s a törvénynek megtartása az emberek lelkében nyugalmat okoz, az a tény pedig, ha látják, hogy ilyen aljas módon lehet magyar törvényeket megkerülni es kijátszani, függetlenül attól, hogy menynyiben szerepelnek ezek a törvény keretei között, vagy hogy mennyiben oszlik meg a hatalom az egyik minisztériuim, a másodiií, a harmadik és a negyedik minisztérium között, kétségtelenül a nyugalomnak fundamentumát dönti meg ilyen nehéz időkben, mint aminőkben élünk. En tisztelettel azt kérem a miniszter úrtól, hogy ellenőrizze ezeket az adatokat és mondja meg nekem a t. Ház előtt, ha nem: volt igazam. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a belügyminiszter úrnak., Következik Pándi Antal képviselő úr interpellációja a földimivelésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék annak szövegét felolvasni. Porubszky Géza jegyző (olvassa): »Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy az erdőbirtokos mosonmegyei uradalmak az elmúlt hetekben fakitermelési szerződéseket kötöttek az erdők közelében fekvő falvak munkásaival, mely szerződés letér a régi feltételek alapjáról, azaz a részkitermelésről a bérkitermelésre tér át, vagyis akkordmunkabért állapít meg, mely bérmegállapítás következtében a munkásság kereseti lehetősége a múlthoz viszonyítva erősen csökken? Ha van tudomása a fentiekről? milyen intézkedést tett, hogy a munkások érdekei megvédessenek'. — Pándi Antal is. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Pándi Antal: Mélyen t. Ház! Az előttem szólott képviselőtársaim a zsidóknak gazdasági mahináeióiról beszéltek. Nekem egy igen szomorú kötelességet kell teljesítenem akkor, amidőn a keresztény munkaadóknak helytelen gazdasági eljárásról kell említést tennem. Nem szokásom az interpelláció, mert nem szeretem az ügyeket úgy feltüntetni, mintha én ezekből propagandát akarnék csinálni. Sok esetben tehettem volna, de nem tettem. Ez az első interpellációm, amelyet elmondok képviselőségem óta. Egy évvel ezelőtt a mosonmegyei fakitermelő-munkások küldöttsége keresett fel és panaszt emelt, hogy a munkaadók, az erdőbirtokosok olyan rossz szerződéseket kötnek velük, hogy egyáltalán nem keresik meg azt, umiit az azelőtti években megkeresni szoktak. Erre én a panaszokat felvettem és a földmívelésügyi miniszter úrnak tudomására hoztam. Felsoroltam, hogy melyik uradalom milyen részre adja ki az erdőkitermelést. Sajnos ebben az ügyben elmúlott egy esztendő és sem választ nem kaptam a minisztertől, sem semmiféle eredményt nem láttunk. Annyit tudok, hogy csendőrök kinn jártak a faluban nyomozni, hogy tulajdonképpen kik panaszkodtak és mit adtak elő. Állítólag jegyzőkönyveket vettek fel, de a jegyzőkönyveknek azután semmiféle eredménye nem lett. Végtelenül sajnálom, hogy olyan emberek panaszát kell előhoznom, akik a haza iránti kötelességüknek megfeleltek, otthagyták a pendülő kaszát, kapát, a nyári kenyérkereseti lehetőséget és elmentek teljesíteni a haza iránti kötelességüket, elmentek Er. ülése 19Ul februá.r 12-én, szerdán. délybe. Hála Istennek vér nélkül teljesítették kötelességüket. Hazajőve Ígéretet kaptak a kormánytól, hogy igenis pótolni fogják az elmaradt nyári kenyérkereseti lehetőséget, hogy télen valamiképpen pótolják azt s kapnak majd közmunkát és erre előleget folyósítanak 25—30 pengőt. Sajnos ezek a folyósítások is elmaradtak, mert több ilyen panasz futott be hozzám, amelyeket azután az illetélteseknek tovább adtam. Végtelenül bánt engem, hogy éppen ezeket a derék mezőgazdasági munkásokat a földbirtokosok ilyen csúnya módon igyekeznek kijátszani. A mosonvidéki erdőbirtokosok fakitermelésének feltételei a régebbi időben úgy voltak, hogy minden ötödik köbméter a munkásé volt, s minden ötödik rőzse, a csökök, meg a gyökerek is a munkáséi voltak. Ezek az emberek nem azért mentek el télvíz idején fát kitermelni, hogy azt eladják és hogy abból pénzt szerezzenek, hanem maguknak kellett a fa és annyit dolgoztak, hogy egész évi fa- meg rőzse-ellátásuk biztosítva volt. Tudtak fűteni és a kemencében a rőzsével kenyeret sütni. Ezek a feltételek az akkori időkhöz viszonyítva megfeleltek s az emberek örültek, hogy télvíz idején, amikor nincsen más munka, ezzel megkereshették fa-szükségletüket. A bemutatott adatok alapján azonban megállapíthattam, hogy majdnem minden uradalom letér arról a rendes régi szokásról, amelyet az apák gyakoroltak és az 1:5 arányt felborították, a legjobb esetben 1:7 volt az arány, de 1:10, sőt 1:11 is előfordult. Egy pár esetet fogok felsorolni akkori beadványomból, hogy példákat mondhassak arra, hogy az uradalmak mit fizettek. (Olvassa): »Gróf Wenckheim lébényi uradalma minden hetedik köbméter fát, minden ötödik rőzsét (2 méter hosszúságra vágva), továbbá minden zuzadékot, forgácsot, csököt és gyökéret a munkásoknak adott. Fricke Valér sövényházi uradalma, Czobér erdejében a feltételek a következők: minden tizenegyedik köbméter hasábfa, minden hetedik rőzse (1 méter hosszúra vágva) a munkásé, míg a gyökér, csök, zuzadék és forgács már csak felerészben illette meg a munkásokat. A magyaróvári főhercegi uradalom erdejében a fakitermelési feltételek egy esztendővel ezelőtt a következők voltak: A hasábfa kitermelése után minden köbméter fáért egy pengőt fizetett, a rőzse egynegyed része (1 méter hosszúra vágva), a csök, gyökér és zuzadék a munkásé volt. Legújabban azonban a főhercegi uradalom a kitermelést a következő feltételek mellett eszközölteti: egy kéve rőzse után 5 fillért fizet, 1 köbméter fáért 1 pengőt, csökés gyökér kitermeléséért és felaprításáért 5 pengőt fizet. A győri székeskáptálan erdejében a kitermelési feltétel: 1 köbméter hasábfa kitermelése 20 fillér, minden harmadik rőzse (2 méter hosszúra vágva) a munkásé, a csök és gyökér felesben illeti meg a munkást, a dunaosunyi herceg Lónyay-erdőben a fakitermelést köbméterenként hasábfa után 50 fillér díj mellett eszközöltetik, minden ötödik rőzse (2 méter hosszúra vágva) a munkásé, ugyancsak a gyökér és a csök a munkást illeti meg.« T. Ház! Ezeket a panaszokat a miniszter úrnak egy évvel ezelőtt tudomására hoztam. Nem kaptam választ. Legújabban szerződéseket kötnek az uradalmak, amelyek még a tavaly megállapított bérek mellett is csökkenést mutatnak. Éppen itt van a főhercegi uradalom, amely minden köbméter fa után 1 pengőt fizetett, a legújabb szerződés szerint pedig 85 fillért ad, itt azonban gyökerekről, csökökről nincs szó.