Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-166

Az országgyűlés képviselőházának 166. Elnök: Mosonyi Kálmán képviselő urat illeti a szó. Mosonyi Kálmán: T. Képviselőház! A rehabilitációs törvényjavaslat ellen iratkoztam fel, félreértések elkerülése végett azonban ki kell jelentenem, hogy én és pártom, a Nyilaskeresztes Párt, igenis a rehabilitációs gondolat alapján állunk, aminek legértékesebb bizonyítéka az, hogy másfél évvel ezelőtt, 1939 szeptemberében én magam benyújtottam egy rehabilitációs törvényjavaslatot, amely ezzel a javaslattal ellentétben nem a bírói, hanem a törvényi rehabilitáció alapján áll. Hangsúlyozom azt, hogy mi a rehabilitáció kérdésének a napirendre tűzését helyesnek, szükségesnek, jogosnak és méltányosnak'tartjuk. Annak, hogy én mégis ellene iratkoztam fel, egyedüli oka az, hogy a törvényjavaslatban foglalt rendelkezések, nevezetesen a bírói rehabilitáció az elveimmel ellenkezik. Éppen azért tisztelettel határozati javaslatot terjesztek be, amelynek a lényege az, hogy utasíttassák az igazságügyi kormányzat arra, hogy ezt a törvényjavaslatot vonja vissza és három hónapon belül terjesszen be egy olyan törvényjavaslatot, amely kizárólag a törvényi ós a kegyelmi rehabilitáció alapján áll, vagy pedig vegye tárgyalás alá a t. Ház az általam 2737/3939. szám alatt benyújtott rehabilitációs törvényjavaslatot. T. Ház! Mielőtt a törvényjavaslat érdemi tárgyalására térnék, egyet le kell szögeznem. I.e kell szögeznem azt, hogy ezt a törvényjavaslatot igen kiváló, magas nívójú munkának tartom, én magam is igen nagy élvezettel olvastam mind a rendelkező részét, mind pedig az indokolását és abban az esetben, ha az én elvi álláspontommal és pártom elvi álláspontjával nem ellenkeznék az ebben a javaslatban foglalt bírói rehabilitáció, örömmel kellene elfogadni mind nekem, mind pedig pártomnak ezt a törvényjavaslatot. Méltóztassanak megengedni, hogy egy rövid történelmi visszapillantást vessek a rehabilitáció kérdésére. A rehabilitáció kérdése már a régi görögök törvényhozásában is felmerült. Solon törvényei intézkedtek erről a kérdésről és a római törvényhozás szintén intézkedett róla, de az igazi hazája tulajdonképpen Franciaország volt, Franciaországban 1670-ben lépett életbe az első rehabilitációs királyi rendelet, amelynek alapja a kegyelmi rehabilitáció volt. A kegyelmi rehabilitáció anynyit jelentett és annyit jelent ma is, hogy az államfőnek: a királynak, a császárnak vagy a kormányzónak jogában áll bármilyen büntetéshez és bárkinek a büntetéséhez fűződő hátrányos jogkövetkezményeket egy olyan kegyelmi ténnyel megszüntetni, amilyen kegyelmi tény magának a büntetésnek kiszabása után is helyet foglalhat. Ez után a királyi kegyelmi rehabilitációs rendelet után az 1791-i büntetőkódex egy újabb rehabilitációs rendeletet hozott be, amelyben a rehabilitáció jogát^ a községtanácsra ruházta át. Ez már hasonlít a bírói rehabilitációhoz, de egy roppant nagy hátránya volt, az, hogy az egész rehabilitációs eljárás a legnagyobb nyilvánosság mellett, a legünnepélyesebb keretek közt folyt és éppen ezért abban az időben ezt az eljárást nagyon sokan nem vették igénybe. 1808-ban visszaállították ÍIZ államfői rehabilitálás jogát, 1852-ben és 1885-ben pedig kisebb módosításokat tettek rajta. Végül 1898-ban. — tehát a múlt században — Franciaország is rátért a bírói rehabilitáció elvére, amikor 3, 5 és 10 évben szabta meg azt .az időt, amely idő alatt a bíróság a rehabilitee 19W. december 10-én, kedden 19 tálast kimondhatja. A francia törvénykönyvben foglalt rehabilitációs törvényeket azután az összes európai államok átvették és sajnálatosan állapíthatom meg, hogy mi az utolsók közt vagyunk, akik a rehabilitációs törvényt be fogjuk iktatni törvénytárunkba. Pedig a rehabilitációs gondolat már nálunk is igen-igen régi és annak egyes alapjai feltalálhatók az úgynevezett eklézsia-követésben. Két törvényjavaslatunk is volt, — 1791-ben és 1843-ban — amely szintén foglalkozott a rehabilitációval, de: törvényerőre nem emelkedett. 1914-ben, egészen más légkörben és egészen más felfogású nemzedék közt Balogh Jenő akkori igazságügyíniuiszter nyújtott be egy rehabilitációs törvényjavaslatot, amely a három rehabilitációs módúak az összefoglalása, az összekeverése volt, amelyből azonban szintén nem lett törvény. 1939 szeptemberében én nyújtottam be egy törvényjavaslatot, amely kizárólag a törvényi és kegyelmi rehabilitáció alapján állt. végül most tárgyaljuk az igazságügyi kormányzat által benyújtott törvényjavaslatot. T. Képviselőház! Szeretném néhány szóval vázolni, hogy mi a különbség a most tárgyalás alatt álló törvényjavaslat és a törvényi rehabilitáció vagy az általam benyújtott törvényjavaslat között. Ez a

r törvényjavaslat — amint az előadó úr is említette — egyesíti magának a rehabilitációnak mind a három faját. A kiskorúaknál kimondja a törvényi rehabilitációt, azonban ezt is megszűkíti, mert nem minden bűncselekmény esetében állapít meg törvényi rehabilitációt. Ezenkívül törvényi rehabilitáció van az úgynevezett előzetes rehabilitáció kérdésében akkor, ha a büntetőbíróság olyan ítéletet hoz, amellyel a büntetés végrehajtását felfüggeszti, mert akkor a törvény erejénél fogva az illető egyén már rehabilitálva van. Méltóztassék megengedni ezzel kapcsolatban egy rövid kitérést, azt, hogy még a törvényi rehabilitáció esetében sem tartom helyesnek ezt az intézkedést. Nem tartom helyesnek azért, mert a büntetésnek egyik célja a prevenció, a visszatartás. Ha tehát én most annyira megenyhítem egyes kisebb bűncselekményeknél a büntetést, a büntetés súlyát annyira lekicsinyítem, hogy abban az esetben, ha a bíró felfüggeszti a büntetés végrehajtását, akkor egyúttal a hátrányos jogkövetkezményektől is megszabadul az illető, ez nem fér össze az általam elgondolt törvényi rehabilitáció gondolatával. Ha már ugyanis a bíró felfüggeszti a büntetés végrehajtását, ezzel a bűnösnek olyan kedvezményt ad, olyan visszatartó erőt nyújt, amit nekünk talán fokoznunk kellene azzal, hogy a büntetés felfüggesztésében előírtpróbaidő lejárta után még egy bizonyos időt, 2—3 évet adjunk ennek a bűnösnek arra, hogy csak azután álljon be a törvényi rehabilitáció esete. Ezzel elérjük azt is, hogy ezt az alkalmi bűnözőt, aki csak egy kisebb bűncselekményt követett el, még jobban visszatartjuk az elkövetkező bűnözéstől, viszont hátrány nem történik még akkor sem. ha ennek a törvényjavaslatnak a, próbaidőre vonatkozó tételei maradnak érvényben, mert ez a bűnös már akkor a bírói ítéletben kapott egy megfelelő bénét, hogy neki a büntetést nem kell letöltenie vagy nem kell kifizetnie. T. Ház! Természetesen az ^én álláspontom szerint a törvényi rehabilitációnál nem ezeket a rövid elévülési időket vettem, amelyeket ez a törvényjavaslat vett, úgyhogy ez az előzetes rehabilitáció a kicsit hosszabb terminusok beiktatásával ebbe a törvényjavaslatba' szin3*