Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-178

276 Az'országgyűlés képviselőházának 17 terméseredményeket, növelni kell a gazdasági művelés számára meghódított területeket. Ezek mind olyan programmpontok, amelyeket az ellenzéken és a kormánypárton egyaránt vallanak. Itt nem is arról van szó, hogy ezeket a programmpontokat hogyan és miként szedjük össze, hanem arról, hogy szembeni az elmúlt évtizedek szomorú tapasztalataival, most végre meg is valósítsuk őket. Igen t. Ház! Nem ón, az ellenzéki képviselő állapítom meg, a pénzügyminiszter úr állapította meg, hogy ezeknek a programmpontoknak megfelelően az ország gazdasági újjáépítése tekintetében nem tudtunk átütő eredményeket produkálni, máir pedig a pénzügyminiszter úr nálam sokkal jobban tudja, hogy ennek az országnak ma átütő eredményekre van szüksége. Ha pedig az átütő eredményeket az elmúlt évtizedek sikertelenségeivel szemben a most jövő időkben biztosítani akarjuk, akkor valami olyan újat kell hoznunk, amely biztosítja azt, hogy az eddig is megvolt, sokak által hirdetett és mindnyájunk által vallott célkitűzések végre megvalósíttassanak. Kérdezem, mondott-e^ a pénzügyminiszter úr most elmondott beszédében — kizárólag abban — egyetlen olyan dolgot is, amely nekem bizonyosságot vagy a nemzet számára valószínűséget adna abban a tekintetben, hogy minden, ami eddig volt és ami a pénzügyminiszter úr megállapítása szerint sikertelen volt, egyszeriben meg fog változni, egyszeriben jóra fog fordulni és ezek a programmpontok végre meg fognak valósulni? (Korponay Ede: Fokozatosan!) Én ezt is elfogadnám, igen t, képviselő úr, ha a pénzügyminiszter úr ezekre a fokozatokra rámutatott volna és nemcsak összegyűjtötte volna egyszerű módon magukat a célokat. (vitéz Lipcsey Márton: Szóval meg kell magyarázni!) Igen t. Képviselőház! En úgy látom, hogy ebben a beszédben a legnagyobb hiányosság az, hogy tulajdonképpen csak egy keretet jelölt meg (Felkiáltások a jobboldalon: Azt akarta!) s a valódi programmbeszédnek csak ezután kellene elhangzania azokkal a konkrétumokkal, azokkal a megnyugtató adatokkal, amelyek az eddig meglévő s a pénzügyminiszter úr által jogosnak ítélt bizalmatlanságot eloszlatnák. Mert ugyanakkor, amikor a pénzügyminiszter úr elismerte, hogy eddig átütő eredményeket nem sikerült elérnünk, egyben elismerte az eddigi ellenzéki kritika teljes jogosultságát. Úgy látszik, ő maga is elégedetlen az eddig elért eredményekkel, de maguk a kormánypárton, a túloldalon ülő képviselőtársaim is elégedetlenek, mert hiszen majdnem mindegyikük tett már olyan kijelentéseket, hogy az előző kormányok tevékenységéért a felelősséget nem vállalja. Ha nem vállalják a felelősséget és maga a kormánypárt sincs megelégedve az elmúlt évtizedek tevékenységével, akkor jogosult a nemzet bizalmatlansága a kormánypárt, illetőleg a kormány iránt. (Zaj és ellenmondások jobbfelől.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak a jobboldalon. Kóródy Tibor: Ha ez a bizalmatlanság évtizedeken keresztül most utólagosan megállapítva is jogosnak bizonyult, akkor ezt a bizalmatlanságot meg kell szüntetni és ennek az lett volna a megnyugtató módja, hogy a pénzügyminiszter úr azt mondja: ezt: a régen és már mások által is elmondott és összegyűjtött programmot mi. kormánypárt, ilyen és ilyen módon, ebben és ebben az időben, ilyen és ', illése 19 Ul február 12->én, szerdán. ilyen feltételek meuett, ilyen pénzügyi alátámasztással fogjuk megvalósítani. A pénzügyminiszter úr beszédében megjelölte azt a bizonyos hármas felosztást: az azonnali, az átmeneti és az ideális programmot. De megjelölt beszédéiben még egy hármas megosztást is, amely szerint: a Programm egyik részét megvalósítandónak és megvalósíthatónak tartja, még a jelenlegi háború által szűkre határolt lehetőségeink között is, a másik részének csupán megkezdésére alkalmasak a. mai idők és a harmadik résznek megvalósításába a lehetőségek hiányában bele sem kezdhetünk. Mindnyájan tudjuk, hogy vannak problémáinknak olyan részei, amelyeknek megoldását a mai időkben talán nem tudjuk teljes eredményességgel és teljes egészében keresztülvinni, a különbség itt csak az lehet, hogy mit ítélek én és mit ítél a pénzügyminiszter úr ima megvalósíthatónak. Mert ha van olyan része a programmpontoknak, amelyeket maga sem tart megvalósíthatónak, akkor szükséges, hogy megjelölje a programúinak azt a részét is, amelyet ma meg akar valósítani, továbbá azokat, amelyeknek megvalósítására a háború utáni időkig várni kell. Miután ezt az elvi kijelentést _ a miniszter úr megtette, beszédének további folyamán egyetlen; szót sem mondott olyat, amellyel megjelölte vollna, hogy programmjának mely részei lesznek azok» amelyeket megvalósíthatóknak tart a jelenlegi viszonyok között, pedig ezen múlik minden. (Gr. Pálffy József: Tudja, hogy mit nem lehet most megoldani!) Türelmetlen közbeszóló képviselőtársammal szemben — akinek beszédét nagy figyelemmel hallgatnám — megállapítom, hogy abban a pillanatban, amikor a pénzügyminiszter úr programmíbeszédet mondott, amikor elénktárta programmját, bár mi ezt nem kértük tőle. ő azért a programúiért felelősséget vállalt és minden, ami» ebben a programmban benne van, jelenti az ő célkitűzéseit, de egyebet semmit. Nekünk tehát jogunk van ennek a beszédnek alapján megvizsgálni a csúcsminiszter úr programmját. amelyet elénk terjesztett. (Mosonyi Kálmán: Ez igaz!) A pénzügyminiszter urat nem kérték fel ellenzéki oldalról a programm elmondására. Nyilván azért tette ő ezt, mert meg akarta nyugtatni a nemzetet afelől, hogy milyen általános és nagyvonalú programmal fog most előjönni és fogja az ország bajait orvosolni. És hogy a beszéd ebben a vonatkozásban nem volt megnyugtató, mert hiszen csupán az évtizedek óta sokszor elmondott programmot mondta el újból anélkül, hogy bennünk azt a jogos reményt keltette volna, hogy az végre most meg fog valósulni, (Szakát« Pál: Teljesen új dolgok.^ ezt bizonyítom azzal, amit beszédének a végén.^ a Napló 212. oldalán olvashatunk és olvashatja ezt Szakáts képviselőtársam is; ott ugyanis az autentikus pénzügyminiszter úr azt a megállapítást tette, miszerint ő tudja, hogy ezek a programmpontok másutt is előfordulnak. Az újdonság szerinte abban van, hogy ő az egyes programmpontokat egységes tervbe foglalta össze. Martsekényi Imre t. képviselőtársunk azt a kifejezést használta, hogy ez a beszéd! szakítást jelent a régi liberális gazdaságpolitikával, ez a beszéd fordulópont a gazdaságpolitika történetében. T. képviselőtársam, mi mindnyájan vártuk ezen az oldalon, hogy végre ez a hatalmas szakítás, ez a hatalmas fordulópont megtörtént legyen, de nem hisszük és nem lát-