Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-178

276 Az'országgyűlés képviselőházának 17 terméseredményeket, növelni kell a gazdasági művelés számára meghódított területeket. Ezek mind olyan programmpontok, amelyeket az ellenzéken és a kormánypárton egyaránt vallanak. Itt nem is arról van szó, hogy eze­ket a programmpontokat hogyan és miként szedjük össze, hanem arról, hogy szembeni az elmúlt évtizedek szomorú tapasztalataival, most végre meg is valósítsuk őket. Igen t. Ház! Nem ón, az ellenzéki képviselő állapítom meg, a pénzügyminiszter úr állapí­totta meg, hogy ezeknek a programmpontok­nak megfelelően az ország gazdasági újjáépí­tése tekintetében nem tudtunk átütő eredmé­nyeket produkálni, máir pedig a pénzügy­miniszter úr nálam sokkal jobban tudja, hogy ennek az országnak ma átütő eredményekre van szüksége. Ha pedig az átütő eredményeket az elmúlt évtizedek sikertelenségeivel szemben a most jövő időkben biztosítani akarjuk, akkor valami olyan újat kell hoznunk, amely bizto­sítja azt, hogy az eddig is megvolt, sokak által hirdetett és mindnyájunk által vallott célki­tűzések végre megvalósíttassanak. Kérdezem, mondott-e^ a pénzügyminiszter úr most elmon­dott beszédében — kizárólag abban — egyetlen olyan dolgot is, amely nekem bizonyosságot vagy a nemzet számára valószínűséget adna abban a tekintetben, hogy minden, ami eddig volt és ami a pénzügyminiszter úr megállapí­tása szerint sikertelen volt, egyszeriben meg fog változni, egyszeriben jóra fog fordulni és ezek a programmpontok végre meg fognak valósulni? (Korponay Ede: Fokozatosan!) Én ezt is elfogadnám, igen t, képviselő úr, ha a pénzügyminiszter úr ezekre a fokozatokra rá­mutatott volna és nemcsak összegyűjtötte volna egyszerű módon magukat a célokat. (vitéz Lipcsey Márton: Szóval meg kell ma­gyarázni!) Igen t. Képviselőház! En úgy látom, hogy ebben a beszédben a legnagyobb hiányosság az, hogy tulajdonképpen csak egy keretet je­lölt meg (Felkiáltások a jobboldalon: Azt akarta!) s a valódi programmbeszédnek csak ezután kellene elhangzania azokkal a konkré­tumokkal, azokkal a megnyugtató adatokkal, amelyek az eddig meglévő s a pénzügyminisz­ter úr által jogosnak ítélt bizalmatlanságot el­oszlatnák. Mert ugyanakkor, amikor a pénz­ügyminiszter úr elismerte, hogy eddig átütő eredményeket nem sikerült elérnünk, egyben elismerte az eddigi ellenzéki kritika teljes jo­gosultságát. Úgy látszik, ő maga is elégedet­len az eddig elért eredményekkel, de maguk a kormánypárton, a túloldalon ülő képviselő­társaim is elégedetlenek, mert hiszen majdnem mindegyikük tett már olyan kijelentéseket, hogy az előző kormányok tevékenységéért a felelősséget nem vállalja. Ha nem vállalják a felelősséget és maga a kormánypárt sincs meg­elégedve az elmúlt évtizedek tevékenységével, akkor jogosult a nemzet bizalmatlansága a kormánypárt, illetőleg a kormány iránt. (Zaj és ellenmondások jobbfelől.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak a jobboldalon. Kóródy Tibor: Ha ez a bizalmatlanság év­tizedeken keresztül most utólagosan megálla­pítva is jogosnak bizonyult, akkor ezt a bizal­matlanságot meg kell szüntetni és ennek az lett volna a megnyugtató módja, hogy a pénz­ügyminiszter úr azt mondja: ezt: a régen és már mások által is elmondott és összegyűjtött programmot mi. kormánypárt, ilyen és ilyen módon, ebben és ebben az időben, ilyen és ', illése 19 Ul február 12->én, szerdán. ilyen feltételek meuett, ilyen pénzügyi alátá­masztással fogjuk megvalósítani. A pénzügyminiszter úr beszédében megje­lölte azt a bizonyos hármas felosztást: az azonnali, az átmeneti és az ideális program­mot. De megjelölt beszédéiben még egy hár­mas megosztást is, amely szerint: a Programm egyik részét megvalósítandónak és megvalósít­hatónak tartja, még a jelenlegi háború által szűkre határolt lehetőségeink között is, a má­sik részének csupán megkezdésére alkalmasak a. mai idők és a harmadik résznek megvalósí­tásába a lehetőségek hiányában bele sem kezd­hetünk. Mindnyájan tudjuk, hogy vannak problé­máinknak olyan részei, amelyeknek megoldá­sát a mai időkben talán nem tudjuk teljes eredményességgel és teljes egészében keresz­tülvinni, a különbség itt csak az lehet, hogy mit ítélek én és mit ítél a pénzügyminiszter úr ima megvalósíthatónak. Mert ha van olyan része a programmpontoknak, amelyeket maga sem tart megvalósíthatónak, akkor szükséges, hogy megjelölje a programúinak azt a részét is, amelyet ma meg akar valósítani, továbbá azokat, amelyeknek megvalósítására a háború utáni időkig várni kell. Miután ezt az elvi kijelentést _ a miniszter úr megtette, beszédének további folyamán egyetlen; szót sem mondott olyat, amellyel meg­jelölte vollna, hogy programmjának mely ré­szei lesznek azok» amelyeket megvalósíthatók­nak tart a jelenlegi viszonyok között, pedig ezen múlik minden. (Gr. Pálffy József: Tudja, hogy mit nem lehet most megoldani!) Türel­metlen közbeszóló képviselőtársammal szem­ben — akinek beszédét nagy figyelemmel hall­gatnám — megállapítom, hogy abban a pilla­natban, amikor a pénzügyminiszter úr pro­grammíbeszédet mondott, amikor elénktárta programmját, bár mi ezt nem kértük tőle. ő azért a programúiért felelősséget vállalt és min­den, ami» ebben a programmban benne van, je­lenti az ő célkitűzéseit, de egyebet semmit. Nekünk tehát jogunk van ennek a beszédnek alapján megvizsgálni a csúcsminiszter úr pro­grammját. amelyet elénk terjesztett. (Mosonyi Kálmán: Ez igaz!) A pénzügyminiszter urat nem kérték fel ellenzéki oldalról a programm elmondására. Nyilván azért tette ő ezt, mert meg akarta nyugtatni a nemzetet afelől, hogy milyen általános és nagyvonalú programmal fog most előjönni és fogja az ország bajait orvosolni. És hogy a beszéd ebben a vonat­kozásban nem volt megnyugtató, mert hiszen csupán az évtizedek óta sokszor elmondott programmot mondta el újból anélkül, hogy bennünk azt a jogos reményt keltette volna, hogy az végre most meg fog valósulni, (Sza­kát« Pál: Teljesen új dolgok.^ ezt bizonyítom azzal, amit beszédének a végén.^ a Napló 212. oldalán olvashatunk és olvashatja ezt Szakáts képviselőtársam is; ott ugyanis az autentikus pénzügyminiszter úr azt a megállapítást tette, miszerint ő tudja, hogy ezek a programmpon­tok másutt is előfordulnak. Az újdonság sze­rinte abban van, hogy ő az egyes programm­pontokat egységes tervbe foglalta össze. Martsekényi Imre t. képviselőtársunk azt a kifejezést használta, hogy ez a beszéd! sza­kítást jelent a régi liberális gazdaságpolitiká­val, ez a beszéd fordulópont a gazdaságpolitika történetében. T. képviselőtársam, mi mindnyá­jan vártuk ezen az oldalon, hogy végre ez a hatalmas szakítás, ez a hatalmas fordulópont megtörtént legyen, de nem hisszük és nem lát-

Next

/
Oldalképek
Tartalom