Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-177

Az országgyűlés képviselőházának sag aggkon biztosításának megvalósításáról. (Általános helyeslés.) Azonban már eleve tilta­koznom kell az ellen, hogy a kézműiparosság aggkori biztosítása az Oti. keretein belül legyen megoldva. Az Oti. aránylag rövid mű­ködése alatt úgy a munkaadók, mint a munka­vállalók osztatlan ellenszenvét vívta ki. (Ügy vagy! Ügy van! — Taps.) Ez az intézmény túl van bürokratizálva. Itt mindennel törődnek, csak éppen a biztosítottak érdekeivel törőd­nek a legkevesebbet. (Nagy Ferenc: Most mond­tak fel 26 lakónak hivatalok miatt! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! A képviselő úr be­szédideje lejárt. Szabó Károly: Kérek 15 perces meghosz­szabbítást. Elnök: Méltóztatnak a meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Szabó Károly: Az Oti-nál lévő összes ano­máliákra nem tudok rámutatni, mert ahhoz az idő kevés lenne, még ha egyórai beszédidőm lenne is, de mégis a legkirívóbbakat fel kell említenem. Lehetetlenség az a politika, ame­lyet az Oti. a hozzájárulások beszedése terén űz, amikor tegyük föl egy száz pengős fizetés után ugyanolyan Oti.-járulékot szed be Buda­pesten, mint szed Zala megyében, vagy Göcsej­ben, vagy egy más eldugott községben lakó munkástol. (Ügy van! Ügy van!) Mert a buda­pesti munkásnak rendelkezésére állanak a mo­dern kórházak, különféle gyógyintézetek, für­dők, fogászat és minden egyéb, ugyanakkor pedig annak a szegény falusi munkásnak órák hosszat kell gyalogolnia, hogy orvost lásson és újabb órákig, amíg a részére esetleg felírt or­vosságot beszerzi. (Padányi Gulyás Jenő: Min­den szó igaz! — Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ennek a megoldását én i'igy képzelném, hogy a munkásokat lakóhelyük szerint kategóriákba kellene osztani, mint ahogyan a kormányzat a munkabérek fizetése terén is felállította a ka­tegóriákat. Az elsőbe tartoznék Budapest, a másodikba Budapest környéke, a harmadikba a törvényhatósági jtogú és megyei városok, a negyedikbe pedig a többi helységek. Ha pedig az Oti. fenn akarja tartani a jelenlegi rend­szert, akkor a vidéken befizetőit hozzájárulá­sokat tényleg fordítsa is vidéki célokra. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Létesítsen belőlük a járási székhelyeken orvosi rendelőket, foga szati berendezést, fürdőket és egyéb gyógyté nyezőket, de ne budapesti bérházakat vegyen azon a pénzen. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobb- és a baloldalon.) T. Ház! De van az Oti.-nál egy másik visz­szásság is. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Váj­jon mi az oka annak, hogy ez így van? — Egy hang jobbfelől: Rossz az ellenzék! — Derült­ség!) Elnök: Csendet kérek. Szabó Károly: Az Oti.-nál van egy auto­nómia, amely azonban — bátran merem állí­tani — csak látszat autonómia, mert az Oti.-nál a teljes totalitás érvényesül. Az önkormányzati testűiéit tagjait a munkaadók és a munkaválla­lók titkos szavazással választják meg. Meg va­gyok győződve arról, hogy azt küldik be az önkormányzati testületbe, akit képviseletükre legméltóbbnak tartanak. Bármilyen határoza­tokat is hozhat azonban ez az úgynevezett Oti.­önkormányzat, a határozatok soha jogerőre nem emelkedhetnek, (Ügy van! Ügy van! jobb­és balfelől. — Elnök csenget.) mert az Oti. elnö­kének joga van minden neki nem tetsző hatá­rozatot megfellebbezi a belügyminisztérium­7. ülése 19 Ul február 11-én, kedden. 1 hoz, s ami a legérdekesebb: minden indokolás nélkül, a minisztérium pedig a határozatot minden vizsgálat nélkül megsemmisíti. (Ma­róthy Károly: Ügy van! Törzsökös Aladár!) Ez olyan jog, amellyel ma már Európában ta­lán csak kevesen rendelkeznek, a régebbi idők­ben, az abszolutizmus korában pedig csak a ki­rály rendelkezett. (Nagy László: A székesfővá­rosnál is így van! — Zaj és közbeszólások.) Elnök: Csendet kérek! Méltóztassanak a párbeszédeket abbahagyni! (MalasUs Géza közbeszól.) Csendet kérek Malasits képvi­selő úr. Szabó Károly: T. Ház! Egy német ismerő­sömmel beszélgettem nemrég és az elmondta nekem, hogy Németországban milyen tökélete­sen van megszervezve például a hulladékgyűj­tés. A háztartásokban külön gyűjtik az élelmi­szerhulladékot. Naponta jönnek a kocsik a hul­ladékot összeszedni s e hulladékokból a község vagy a város sertéseiket hizlal. Külön gyűjtik a fém-, a textil- és a bőrhulladékokat és eze­ket havonta veszik át. (Kuhajda Vilmos: Ez a nemzeti szocialista rend! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Szabó Károly: Ez az akció milliós Összegek­kei számol és milliós értékeket ment meg a nemzeti vagyon számára. Nagyon jól tudom, hogy ilyen akció egyik napról a másikra nem valósítható meg. Németországban is hosszú évek nevelő munkája kellett ehhez. Mégis szükséges­nek tartanám a bevezetését nálunk is, mert a magyar népben is megvannak az ehhez szük­séges tulajdonságok. Megvan a takarékosságra való hajlam iis éppen úgy, mint a többi népek­ben, amint ezt a tavaly ősszel megrendezett vasnapok nagy sikere is bizonyítja, bár nyu­godt lélekkel merem állítani, hogy e vasinapok megszervezése, dte különösen kivitelezése ren­geteg hibával történt. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és baloldalon.) T. Ház! A pénzügyminiszter úr másfél évvel ezelőtt Baján tartott egy beszédet, amely­ben kiitért a munkavaluta kérdésére. Legutóbbi beszédében a munkavalutát nem említette, de az én meggyőződésem szerint, — amint vizs­gálgattam ezt a tervet — arra a meggyőző­désre jutottam, hogy ennek a tervnek keretein belül a miniszter úr meg fogja valósítani a munkavalutát is. Ezt én elsőrendűen szüksé­gesnek tartom és az én megítélésem szerint a munkavaluta bevezetése fogja megadni az egész terv jellegét. Tökéletesen egyetértek a miniszter r úrral abban,, hogy ennek a tervnek megvalósításához nagy nemzeti összefogásra van szükség, mert hiszen ennek a tervnek keretein belül nemcsak a munka valutakérdését, hanemha földbirtok­reformkérdését és a házhelykérdést is meg kell oldani. (Mokcsay Dezső: A zsidókérdést is!) T. Ház! Meg vagyok róla győzőave, hogy ha mi ezt a programmot megvalósítjuk, ha ezt a tervet végrehajtjuk, akkor itt egy sokkal tiisztultabb, sokkal emelkedettebb magyar élet fog kialakulni. Nagyon jól tudom, hogy ren­geteg akadályt kell legyőznünk, rengeteget kell harcolnunk, hogy eredményeket érhessünk el, de harcolnunk kell és le kell győznünk ezeket az akadályokat. Azt is tudom, hogy áldozato­kat is kell hoznunk. Áldozatot kell hoznia az egyesnek és áldozatot kell hoznia az összesség­nek, de meg kell hoznunk ezt az áldozatot, mert csak így biztosíthatjuk a szebb magyar jövőt. (Helyeslés, éljenzés és taps a jobbolda­lon és a közéven. — Szónokot számosan üd­vözlik.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom