Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.
Ülésnapok - 1939-177
Az országgyűlés képviselőházának sag aggkon biztosításának megvalósításáról. (Általános helyeslés.) Azonban már eleve tiltakoznom kell az ellen, hogy a kézműiparosság aggkori biztosítása az Oti. keretein belül legyen megoldva. Az Oti. aránylag rövid működése alatt úgy a munkaadók, mint a munkavállalók osztatlan ellenszenvét vívta ki. (Ügy vagy! Ügy van! — Taps.) Ez az intézmény túl van bürokratizálva. Itt mindennel törődnek, csak éppen a biztosítottak érdekeivel törődnek a legkevesebbet. (Nagy Ferenc: Most mondtak fel 26 lakónak hivatalok miatt! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! A képviselő úr beszédideje lejárt. Szabó Károly: Kérek 15 perces meghoszszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Szabó Károly: Az Oti-nál lévő összes anomáliákra nem tudok rámutatni, mert ahhoz az idő kevés lenne, még ha egyórai beszédidőm lenne is, de mégis a legkirívóbbakat fel kell említenem. Lehetetlenség az a politika, amelyet az Oti. a hozzájárulások beszedése terén űz, amikor tegyük föl egy száz pengős fizetés után ugyanolyan Oti.-járulékot szed be Budapesten, mint szed Zala megyében, vagy Göcsejben, vagy egy más eldugott községben lakó munkástol. (Ügy van! Ügy van!) Mert a budapesti munkásnak rendelkezésére állanak a modern kórházak, különféle gyógyintézetek, fürdők, fogászat és minden egyéb, ugyanakkor pedig annak a szegény falusi munkásnak órák hosszat kell gyalogolnia, hogy orvost lásson és újabb órákig, amíg a részére esetleg felírt orvosságot beszerzi. (Padányi Gulyás Jenő: Minden szó igaz! — Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ennek a megoldását én i'igy képzelném, hogy a munkásokat lakóhelyük szerint kategóriákba kellene osztani, mint ahogyan a kormányzat a munkabérek fizetése terén is felállította a kategóriákat. Az elsőbe tartoznék Budapest, a másodikba Budapest környéke, a harmadikba a törvényhatósági jtogú és megyei városok, a negyedikbe pedig a többi helységek. Ha pedig az Oti. fenn akarja tartani a jelenlegi rendszert, akkor a vidéken befizetőit hozzájárulásokat tényleg fordítsa is vidéki célokra. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Létesítsen belőlük a járási székhelyeken orvosi rendelőket, foga szati berendezést, fürdőket és egyéb gyógyté nyezőket, de ne budapesti bérházakat vegyen azon a pénzen. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobb- és a baloldalon.) T. Ház! De van az Oti.-nál egy másik viszszásság is. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Vájjon mi az oka annak, hogy ez így van? — Egy hang jobbfelől: Rossz az ellenzék! — Derültség!) Elnök: Csendet kérek. Szabó Károly: Az Oti.-nál van egy autonómia, amely azonban — bátran merem állítani — csak látszat autonómia, mert az Oti.-nál a teljes totalitás érvényesül. Az önkormányzati testűiéit tagjait a munkaadók és a munkavállalók titkos szavazással választják meg. Meg vagyok győződve arról, hogy azt küldik be az önkormányzati testületbe, akit képviseletükre legméltóbbnak tartanak. Bármilyen határozatokat is hozhat azonban ez az úgynevezett Oti.önkormányzat, a határozatok soha jogerőre nem emelkedhetnek, (Ügy van! Ügy van! jobbés balfelől. — Elnök csenget.) mert az Oti. elnökének joga van minden neki nem tetsző határozatot megfellebbezi a belügyminisztérium7. ülése 19 Ul február 11-én, kedden. 1 hoz, s ami a legérdekesebb: minden indokolás nélkül, a minisztérium pedig a határozatot minden vizsgálat nélkül megsemmisíti. (Maróthy Károly: Ügy van! Törzsökös Aladár!) Ez olyan jog, amellyel ma már Európában talán csak kevesen rendelkeznek, a régebbi időkben, az abszolutizmus korában pedig csak a király rendelkezett. (Nagy László: A székesfővárosnál is így van! — Zaj és közbeszólások.) Elnök: Csendet kérek! Méltóztassanak a párbeszédeket abbahagyni! (MalasUs Géza közbeszól.) Csendet kérek Malasits képviselő úr. Szabó Károly: T. Ház! Egy német ismerősömmel beszélgettem nemrég és az elmondta nekem, hogy Németországban milyen tökéletesen van megszervezve például a hulladékgyűjtés. A háztartásokban külön gyűjtik az élelmiszerhulladékot. Naponta jönnek a kocsik a hulladékot összeszedni s e hulladékokból a község vagy a város sertéseiket hizlal. Külön gyűjtik a fém-, a textil- és a bőrhulladékokat és ezeket havonta veszik át. (Kuhajda Vilmos: Ez a nemzeti szocialista rend! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Szabó Károly: Ez az akció milliós Összegekkei számol és milliós értékeket ment meg a nemzeti vagyon számára. Nagyon jól tudom, hogy ilyen akció egyik napról a másikra nem valósítható meg. Németországban is hosszú évek nevelő munkája kellett ehhez. Mégis szükségesnek tartanám a bevezetését nálunk is, mert a magyar népben is megvannak az ehhez szükséges tulajdonságok. Megvan a takarékosságra való hajlam iis éppen úgy, mint a többi népekben, amint ezt a tavaly ősszel megrendezett vasnapok nagy sikere is bizonyítja, bár nyugodt lélekkel merem állítani, hogy e vasinapok megszervezése, dte különösen kivitelezése rengeteg hibával történt. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és baloldalon.) T. Ház! A pénzügyminiszter úr másfél évvel ezelőtt Baján tartott egy beszédet, amelyben kiitért a munkavaluta kérdésére. Legutóbbi beszédében a munkavalutát nem említette, de az én meggyőződésem szerint, — amint vizsgálgattam ezt a tervet — arra a meggyőződésre jutottam, hogy ennek a tervnek keretein belül a miniszter úr meg fogja valósítani a munkavalutát is. Ezt én elsőrendűen szükségesnek tartom és az én megítélésem szerint a munkavaluta bevezetése fogja megadni az egész terv jellegét. Tökéletesen egyetértek a miniszter r úrral abban,, hogy ennek a tervnek megvalósításához nagy nemzeti összefogásra van szükség, mert hiszen ennek a tervnek keretein belül nemcsak a munka valutakérdését, hanemha földbirtokreformkérdését és a házhelykérdést is meg kell oldani. (Mokcsay Dezső: A zsidókérdést is!) T. Ház! Meg vagyok róla győzőave, hogy ha mi ezt a programmot megvalósítjuk, ha ezt a tervet végrehajtjuk, akkor itt egy sokkal tiisztultabb, sokkal emelkedettebb magyar élet fog kialakulni. Nagyon jól tudom, hogy rengeteg akadályt kell legyőznünk, rengeteget kell harcolnunk, hogy eredményeket érhessünk el, de harcolnunk kell és le kell győznünk ezeket az akadályokat. Azt is tudom, hogy áldozatokat is kell hoznunk. Áldozatot kell hoznia az egyesnek és áldozatot kell hoznia az összességnek, de meg kell hoznunk ezt az áldozatot, mert csak így biztosíthatjuk a szebb magyar jövőt. (Helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a közéven. — Szónokot számosan üdvözlik.)
