Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-166

Az országgyűlés képviselőházának 166. akkor bizony a többi családtag' a legidősebb férfi testvér kegyelmére van utalva és igen sokszor az plzüllés veszélyének és lehetőségének van kitéve. Amilyen mértékben tehát tényleg szol­gálja ez az intézmény a családi fényt és tekin­télyt, annál az egyénnél, annál az egy sze­rencsésnél, éppen olyan mértékben ássa alá esetleg a család tekintélyét a többi család­tagoknál. Különben — amintl említettem is — ez a kérdés kizárólag- magánjogi, örökösödés j,ogi vonatkozású, hiszen az egész hitbizomány lé­nyege az, hogy az alapító az alapítólevélben előre megszabja az örökösödés rendjét az álta­lános magánjogi szabályaitól eltérő módon. T. Képviselőház! En tehát, ha egyáltalán hozzányúlunk ezekhez a hitbizományi kérdések­hez, kizárólag a Matolcsy képviselőtársam álláspontjára tudok helyezkedni, nevezetesen arra, hogy jogrendszerünkből ez az intézmény töröltessék. Rámutatok ennél a kérdésnél még arra is, hogy a hitbizomány intézménye meny­nyire távol áll a magyar lélektől, a magyar gondolkodástól. A magyar ember egyformán szereti gyermekeit, egyformán kívánja részesí­teni őket vagyonának áldásaiban és nem kíván kiemelni egyet sem a többiek rovására. Beiga­zolódott ez az 1935-ben benyújtott és az 1936. évi II. tc.-ben foglalt újabb hitbizományi törvé­nyünkkel, amely lehetővé tette családi kishit­bizományok alapítását. Azóta négy év telt el és az országban egyetlenegy családi paraszt­liitbizomány sem létesült. (Antal István állam­titkár: Van egy!) Bocsánatot kérek, tehát van egy családi hitbizomány — négy esztendő alatt egy létesült. De rámutatok arra, hogy az 1920. évi XXXVI. te. 171. és 173. ^-aiban ugyancsak bizonyos ilyen birtokelidegenítési megkötöttsé­get konstruált, amikor lehetőséget nyújtott a családi birtokká minősítésre. Ez is azt a célt szolgálta, hogy a családi birtokot, a családi va­gyont konzerválja a családnál, a család egyik tagjánál. De ezt az intézményt sem vették igénybe. Természetesen nem tudnék számot mondani, de azt hiszem, hogy amint négy esz­tendő alatt egyetlenegy családi, paraszthitbizo­mány létesült, éppen úgy az 1920 óta eltelt húsz esztendő, alatt az egész országban nem lé­tesülhetett húsznál több ilyen családi birtok, amely ezt a minősítést, ezt a telekkönyvi be­jegyzést kívánta volna. (Antal István államtit­kár: Annyi sem!) Mindez amellett bizonyít tehát, hogy ez az egész jogintézmény idegen s ezért nem tart­ható fenn a magyar jogrendszerben. Éppen ezért kérem, méltóztassanak arra az állás­pontra helyezkedni, hogy ez az intézmény a magyar jogrendszerből kiküszöböltessék.' (He­lyeslés half elől.) Elnök: Szólásra 'következik? Mocsáry Ödön jegyző: Gróf Festetics Do­monkos! Elnök: Gróf Festetics Domonkos képviselő urat illeti a szó. Gr. Festetics Domonkos: T. Ház! Nagy. ér­deklődéssel hallgattam előttem felszólalt igen t. képviselőtársam abszolút objektív fejtegeté­seit, amelyekkel levezette a törvényjavaslat fi. 4-át, mely a hitbizományokkal foglalkozik. Magam is azt hiszem, ahelyett, hogy ilyen kis javaslat, utolsó szakaszában szinte elbujtatva, hozta ide ezt a kérdést, jobb és a mai időknek megfelelőbb lett volna talán egy olyan átfogó nagy törvényjavaslatot terjeszteni a Ház elé, amely végire rendet teremt az egész hitbizo­mányi kérdésben. Hiszen a mai időkben vala­mit kellene csinálni ezen a téren. Ma mindent ülése 19W. december 10-én, kedden 11 reformálunk, tehát valahogyan modernebb alapokra kellene fektetnünk ezt a kérdést is. Legyünk tisztában azzal, hogy ezeket a hit­bizományi alapítóleveleket még régi időkbea szerkesztették, amikor egészen más felfogáso­kat, . egészen más világnézeteket vallottak. Révész igen t. képviselőtársam célzott arra, hogy a mai hitbizományi rendszerben az örö­kösödésnél csak egy családtag, az örökös tudja életszínvonalát fenntartani, mert mindenki más kirekesztődik, a többieknek nem jut semmi. Ez igaz, de ezt a rendszert a régi időkben csinálták, amikor egészen mások vol­tak az emberek, amikor nem történt meg az, hogy az egyik családtagot a másik elfelejtette, mert akkor támogatták egymást, akkor még egészen más volt a szeretet és a családiasság és akkor ezek a kérdések, mint sok más kéi-T dés is, egészen másképpen voltak megalapozva, mint ma. Bppen azért, ha már a hitbizomámyi intéz­mény fenntartásáról beszélünk és a hitbizo­mány intézményét valamilyen formában fenn akarjuk tartani, akkor én magam is mint hit­bizománytulajdonos kénytelen vagyok megál­lapítani, hogy ezt csak abban a formában le­hetne megcsinálni, ha német minta szerint az Erbhof intézményét rendszeresítenénk, amely megmutatta, mennyire produktívabb, azt azon­ban én is kénytelen vagyok megállapítani, hogy a jelenlegi hitbizományi kötöttség fenn­tartása meglehetős anakronizmus. Le kell bon­tani a hitbizományi kötöttségét már csak azért is, mert ezzel a mindenütt és minduntalan fel­hánytorgatott feudalizmus vádja közöimbösít­hető. Bárhová nézünk, mindenhol a hitbizo­mányokkal jönnek elő, azt mondják, milyen nagy kérdés van itt megoldatlanul, sokan azt hiszik, hogy az egész ország egy hitbizomány­ból áll, pedig a végén ha jól megnézzük, csak 62 van, — Matolcsy képviselőtársam ugyan 65-öt mondott — ebből azonban amint az igaz­ságügyminiszter úr is tudja, körülbelül 10 tel­jesen elértéktelenedett és a többiek között is egész sereg van, amely valójában nem nagy értéket képvisel, mert úgy agyon van terhelve, agyon van adósodva, hogy ha valamiképpen realizálnék, jóformán semmi sem maradna. Az én álláspontom mindig az volt. hogy a hitbizomány akkor is érték marad a nemzet részére, ha mint szabad vagyont kezelik. Tu­lajdonképpen nem is az a fontos ; hogy van-e hitbizomány vagy nincs, mert a jó gazda, aki ügye-en dolgozik, éppen olyan értékeket fog produkálni, ha nem hitbizomány van a kezé­ben és a rossz hitbizomány tulajdonos, aki könnyelmű, éppen úgy tönkre fogja tenni a hitbizományt és abból épp olyan kevés haszna lesz a köznek, mintha szabad birtok lenne. (Maróthy Károly: Értelmes gróf!) A mai idők­ben, amikor kötött gazdálkodásról, irányított gazdálkodásról beszélünk, nem lehet a birtokot megkötni. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbalol­dalon) Végeredményben nem azt akarom, hogy az egyén prosperitását ássuk alá, de nemzetgazdasági szempontból egyáltalában nem közömbös az, hogy földeket ma megkötve tartunk. Azt hiszem, — a kormányzat részéről is sokszor történtek már nyilatkozatok — ha már egyszer egész Európában rájöttek arra, hogy a hitbizományi rendszer a mai időkben nem tartható fenn, akkor szüntessük meg mi­nél előbb, (Éljenzés és taps a ssélsőpaloldalon.) mert nem éri meg, hogy ez a kérdés a bizony­talanságig eltolódjék, mert úgy is el fog jönni az idő, amikor mégis tapétára fog kerülni. 2*

Next

/
Oldalképek
Tartalom