Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-166

8 Az országgyűlés képviselőházának 166 (lésre, amely a javaslat 6. §-ában foglaltatik. Matolcsy t. képviselőtársam előadta azt, hogy a hitbizományi intézmény annyira elavult és annyira korszerűtlen, hogy annak nem módo­sítására, hanem jogrendszerünkből való tel­jes kiküszöbölésére van szükség. Nyilván igaza van Matolcsy képviselő úrnak ebben, és hogy mennyire egyetértünk mindnyájan ezzel a felfogással, annak jellemzésére csak arra mu­tatok rá, _ hogy a miniszterelnök úr kijelen­tette egyik beszédében, hogy a mai időkben a hitbizomány intézményét anarohizmusnak te­kinti, és meggyőződésem szerint a miniszter­elnök rar ennek áz állásfoglalásának a kon­zekvenciáit le is fogia vonni. Az ezirányú intézkedés azonban elsősorban nem igazság­ügyi, hanem általános politikai, sőt legfőkép­pen földbirtokpolitikai kérdés. Ma azonban a hitbizományi intézmény még ténylegesen fennáll, még ténylegesen létezik, amíg pedig fennáll, gondoskodni kell arról, hogy ha funk­cióiban zavarok állhatnak elő, akkor ezek a zavarok kiküszöböltessenek. (Helyeslés jobb­felől) Egyes hitbizományi alapítóleveleknek vannak bizonyos kirivó intézkedései, amelyek a mai felfogás szerint egyáltalában nem helytállók. Ilyen például egyes alapítóokmá­nyoknak az a rendelkezése, hogy a hitbizo­mányi utódláshoz az egyenrangú házasságból, királyi csalidból, főnemesi családból való származás szükséges. Ez az intézkedés mind­nyájunk nézete szerint nemcsak a mai felfo­gásba ütközik, hanem ellentétben áll az ősi magyar szellemmel, az ősi magyar felfogás­sal, amely szerint az asszony férjének rang­jában ós címében osztozik. Ez a^ javaslat gon­doskodik arról, hogy az ilyen és ehhez ha­sonló elavult rendelkezések, addig is, amíg a hitbizomány tekintetében a g-enerális intéz­kedés meg fog történni, a hitbizományi birto­kos kérelmére a, mai kor felfogásának meg­felelően módosíthatók legyenek. Ezek után még csak az előadó úr által tett kiegészítő és módosító javaslatok egyikéhez szólnék hozzá. Nevezetesen az előadó úr elő fog terjeszteni a bizottságban egy, a bíráknak és az; ügyészeknek igazságügyrninisztériurni szolgálatra való berendeléséről szóló módosító javaslatot. Az előadó úr már rámutatott arra, hogy helyes az, ha ennek a javaslatnak a ke­retébe van beiktatva ez a rendelkezés, mert hiszen ez ennek a javaslatnak a keretei között célszerűen letárgyalható. r Ahhoz a gyakorlathoz szeretnék néhány szót szólni, amelynek folytán a bírák és az ügyészek az igazságügyminisztériumba rend­szeresen beosztatnak igazságügyi szolgálatra. Ennek a rendszernek a hatása főképen két irányban jelentkezik. Először is jótékony ha­tással van az igazságügyminisztérium munká­jára. Igen üdvös dolog ugyanis, hogy abba a munkába, amely a törvények és a rendeletek előkészítését végzi, olyan, az élettel állandó kapcsolatban álló szakférfiak is bekapcsoltas­sanak, akik az élettel állandó nexusban állván, közvetlenül tapasztalják, hogy az egyes törvé­nyek az^ életben miképen érvényesülnek, és így az ő működésük a törvényalkotás munkáját gyakorlati irányban befolyásolja. De másod szór a berendelés üdvös hatással van a bírák­nak és az ügyészeknek kinti munkájára is, mert amikor a berendelt bírák vagy ügyészek visszakerülnek eredeti szolgálati helyükre, a bírósághoz, a közigazgatási bírósághoz, az ügyészséghez, ott igen eredményesen tudják ülése 1940. december 10-én, kedden • felhasználni azt a szélesebb perspektívát, ame­lyet az ország kormányzati gépezetébe, a tör­vényalkotásiba való intenzívebb betekintés le­hetősége által nyernek. Ezekből következik az, hogy az igazságügy minisztériumnak a tör­vényalkotással kapcsolatos munkája, valamint a minisztérium főfelügyelete alatt álló igaz­ságügyi szervek működése között nagyon üd­vös és eredményes kölcsönhatás fejlődik ki. Ezekben voltam bátor előadni a javaslat­tal kapcsolatos észrevételeimet, amelyekre ala­pítom azt a felfogásomat, hogy a köz szem­pontjából szükséges ezeknek az intézkedések­nek törvény formájában való meghozatala, miért is a javaslatot a magam részéről elfo­gadom. (Helyeslés és taps jobbfelől és a közé­pen, — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szplásra % következik! Mocsáry Ödön jegyző: Révész László! Elnök: Révész László képviselő urat illeti a szó. . Révész László: T. Képviselőház! Ugyan­úgy, miként előttetm szólott igen t, képviselő­társam, én is szakaszonként kívánok foglal­kozni a tárgyalás alatt álló törvényjavaslat­tal. Szintén örömmel teszem magamévá az 1. §-nak azt az intézkedését, amely a joggya­korlati időt az eddigi négy évről három évre szállítja le. Ezt az állásfoglalásomat a követ­kezőkkel indokolom. A múltban először az 1874:XXXIV. te. szabáyozta az ügyvédjelölti és a bírósági joggyakornoki joggyakorlati időt. Ez a törvény szintén három évben szabta meg ennek a joggyakorlatnak az időtartamát, azonban úgy, hogy a joggyakorlati időt nem a doktorátus megszerzésétől, hanem az első jogtudományi szigorlat letételétől számította­Tudjuk, hogy ez a három esztendő is elegendő volt arra, hogy a fiatal nemzedék megfelelő [gyakorlatot szerezzen a jogszolgáltatás, ''az, igazságszolgáltatás kérdéseiben, és tudjuk, hogy ez a generáció azután milyen sikerrel állotta meg a' helyét az életben, milyen ki­váló jogászi nemzedék nevelődött fel ilyen szabályozás mellett. Ez a szabályozás maradt érvényben közel negyven esztendőn keresztül. Az 1912:yTI. te. vette azután újabb szabályozás alá a joggya­korlati idejét. Ez a törvény már nem az első jogtudományi szigorlat letételétől, hanem a jogtudományi doktorátus megszerzésétől szá­mítja a joggyakorlati időt. Ezenkívül a há­roméves joggyakorlati idő és a vizsga leté­tele után még külön kétévi gyakorlati időt ír elő, és csak azután nevezhető ki bíróvá, ügyésszé, illetőleg gyakorolhatja az ügyvédi funkciót az, aki a vizsgát" sikeresen letette. Ezt a kétévi utógyakorlati időt azután az 1925:VIII. törvénycikk eltörli, mint teljesein feleslegeseit, ellenben mes-hasryja a négyévi gyakorlati időt. Az 1937 :IV. törvénycikk ugyanezt a négyévi joggyakorlati időt fenn­tartja, ugyancsak úgy, hogy a jogtudományi doktorátus megszerzésétől kezdődik ez a jog­gyakorlati idő. T. Képviselőház! Abban az időben, amikor hároméves volt a joggyakorlati idő és ez az első jogtudományi szigorlatnak letételétől kez­dődött, a jogászság két alapvizsgát tett a nyolc félévet kitevő főiskolai kiképzés alatt. Ezt követőem a harmadik évre is kötelezővé vált alapvizsgának letétele, éspedig éppen azokból a tárgyakból, amelyek már gyakorla­tiak, — a magánjogból és a büntetőjogból írta elő kötelezően a harmadik alapvizsgát a tör­vény — mégis ekkor, amikor már ilyen fel-

Next

/
Oldalképek
Tartalom