Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.
Ülésnapok - 1939-174
194 Az országgyűlés képviselőházának 17 U. ülése 1941 február 5-én, szerdán. uem értjük a mindenkori nemzeti kormányzatot. Lehet, hogy nem egy, lehet, hogy nem öt, lehet, hogy csak tíz vagy húsz év múlva kerül rá a sor, de igenis, töcmörülniök kell azoknak, akik megmutatták ezelőtt húsz évvel, hogy nemzeti érzéssel vannak telítve, hogy mindig megvédelmezhessék a nemzeti gondolatot. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen. — Maróthy Károly: De megnevezte Teleki Pált! Melegen ünnepelték. — Zaj.) Szórói-szóra Igaz, hogy mi Teleki Pált melegen ünnepeltük és üdvözöltük. (Elénk helyeslés és éljenzés a , jobboldalon. — Maróthy Károly: Akkor a párt ' számára, a kormánypárt számára alapítsanak egy keresztet.) Tisztelt képviselőtársam várja meg a végét. Tisztelt képviselőtársam úgy csinál, mint a cigány, akire a hajdú még csak emeli a botot és már jajgat. Majd ha lesújt, akkor jajgasson. (Maróthy Károly: Itt már lesújtott húsz nappal ezelőtt.) A nemzetvédelmi bizottság egy ülésén felállott a legpatinásabb nemzetvédelmi alakulat, a legpatinásabb, legelsőbb ellenforradalmi alakulat ügyvezető elnöke, Balogh Ferenc nyugalmazott államtitkár és a következőket mondotta: (Felkiáltások a jobboldalon: Derék ember!) Tisztelt bizottság! az elmúlt két évtizedben mi üldöztetésnek voltunk kitéve, mi földönfutókká lettünk, hazánkat, családunkat, mindenünket itt hagyva, mentünk ki az ország határain kívül Szegedre, Bécsbe és máshova, hogy megvédelmezzük kívülről ezt az országot. Ez iránk húsz éven át hátrányt jelentett. Az első ember, aki a nemzeti kormányzatot a szegedi gondolatra építette fel, annak hangot adott, most az akkori földönfutókat, akik közül számosan ülnek itt is, ott is egy látható jellel, egy kitüntetéssel óhajtja ellátni. Javaslom, hogy gróf Teleki Pált üdvözöljük és mi természetesen egyhangúlag üdvözöltük. Amint kihangsúlyoztam, gróf Teleki Pált üdvözöltük nem mint a kormány elnökét, hanem, mint szegedi ellenforradalmi testvért. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon és a középen.) Es én nem mulaszthatom el ebből a szempontból bármikor is a miniszterelnök úr személyében a szegedi testvért látni, aki tényleg első képviselője volt a szegedi gondolatnak. (Zaj.) A harmadik dolog, amit méltóztatott mondani, hogy ez tulajdonképpen kormánypárti kitüntetés lesz. Az a bizottság azonban, amelyet megbízás folytán összeállítottam, nem adományoz, mint helytelenül mondani méltóztatott, csak javasol, mert hiszen a legfelsőbb adományhoz, a legfelsőbb kitüntetéshez két út vezet; az egyik a miniszterelnökségen keresztül, ha polgári egyénekről, a másik a honvédelmi minisztériumon keresztül, ha katonai személyekről van szó. Ez a bizottság esak megvizsgálja, hogy tényleg ellenforradalmi volt-e az illető, nem nem pedig vörös, aki ellenünk volt. Ebben a bizottságban több, mint 90%-ban öreg, érdemekben megőszült, mindenki által ismert ellenforradalmár tábornokok, ezredesek és törzstisztek vannak, ezekből állítottam össze. Ezeknek az uraknak egész múltja garancia arra ; hogy^ az igazság nem fog elcsúszni. És t. Haz, az én 40 éves multam, az én ellenforradalmi mivoltom, az én bajtársi érzésem is garancia arra, hogy mindenki megkapja azt a kitüntetést, ami megilleti, akármelyik oldalon ül itt, vagy van a Házon kívül. Erre az én negyvenéves katonai multam és portepém tisztasága szinte garancia. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Csak, uraim, egy nem kapja meg, az nem kapja meg, aki azt a hűséget, amelyet mi Szegeden fogadtunk a legelső ellenforradalmárnak, megszegte. (Taps a jobboldalon.) Ï3n azonban tudom jól, meg vagyok róla győződve, hogy az urak közt nincs ilyen. Mi katonák a portepével és a becsülettel együtt tartjuk azt, akit magunk fölé a pajzsra emeltünk, a mi Hadurunkat. Legyenek az urak meggyőződve, hogy ha az urak bírálata a kezembe kerül, garantálom, nem nézem azt, hogy melyik oldalon volt, de az a hizottság sem nézi és így terjeszti fel, amint az igazsághoz illő, a miniszterelnökséghez, amely megint továbbjuttatja. Ezt voltam bátor a t. Ház tudomására hozni. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon. — Maróthy Károly szólásra jelentkezik.) Elnök: Milyen címen kíván a képviselő űr felszólalni 1 ? < . Maróthy Károly: Félreértett szavaim helyreigazítása címén. Elnök: A képviselő úrnak a szót megadom. Maróthy Károly: Igen tisztelt Ház! Itt mi két malomban őriünk. Ha az igen t. képviselőtársam a Nyolcórai című lapnak ezt adta volna le interjúban, amit most itt a Házban elmondott, akkor senkinek sem jutott volna eszébe, hogy ezért a dologért interpelláljon, senki azt szóvá nem tette volna. Meg- kell állapítanom azonban, hogy igen t. képviselőtársam mást mondott ennek az újságnak és mást mondott itt a képviselőházban. (Felkiáltások a jobboldalon: Mást írtak! — Zaj. — Elnök csenget. — vitéz Magasházy László: Tessék felolvasni!) Ez a cikk megjelent három héttel ezelőtt. Igen t. képviselőtársam 'valószínűleg- elolvasta a saját interjúját. Elnök: Ügy tudom, hogy a képviselő úr félreértett szavainak helyreigazítása címén kért szót, ^tehát méltóztassék saját szavait megmagyarázni. t Maróthy Károly: Én tehát nem azt tettem szóvá, amit igen t. képviselőtársam itt a Házban most elmondott, hanem szóvátettem ezt a cikket. Ez pontosan ellenkezője annak, amit igen t. képviselőtársam mondott. Ez a cikk a következőket mondja (olvassa): »A Nemzetvédelmi Kereszt eszméje igaz hazafiakat kíván«. Mind ját megmondja, hogy ki az igazi hazafi. (Tovább olvassa): »Legyenek ők hűséges fegyverhordozói a mai nehéz időkben szolgáló nemzeti kormányzatnak«, (vitéz Magasházy László: Kormányzatnak! — Felkiáltások a jobboldalon: Természetes!) Azután azt mondja (tovább olvassa): »A magyar érzésüket bebizonyított hazafiakat a szélsőséges propaganda ellen akarjuk egy táborba gyűjteni«. (Zaj a jobboldalon.) Meg kell állapítanunk, hogy szélsőséges propaganda alatt a kormány eddig állandóan a nemzeti szocialista propagandát értette. Meg kell állapítanunk, hogy az igen t. túloldalnak és aa igen t. kormányzatnak egyetlenegy szava sem volt eddig a szociáldemokrata szélsőségek ellen. Elnök: A képviselő ur,at figyelmeztetem, hogy . tér jen rá félreértett szavainak helyreigazítására. Különben kérnem kell, hogy fejezze be. (vitéz Magasházy László: Patkányoknak neveztem őket! — Derültség.) Maróthy Károly: Meg kell állapítanom tehát, hogy igen tisztelt képviselőtársam most