Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-174

Az országgyűlés képviselőházának 17'h. -ülése 1941 február 5-én, szerdán. 183 tiltakozóan, hogy az új engedélyek kiadását egyetlenegy ember, a belügyi államtitkár úr úri karitatív célokra használja fel. A mozi szakipar, nem karitatív kérdés, hanem üzleti vállalkozás. Ha pénzt akarnak, tessék kivetni rá egy külön adót, mert azt aztán nem az államtitkár úr osztja széjjel a saját kénye és kedve szerint. Tessék letenni a Ház asztalára, kiknek, melyik úgynevezett szegény úri keresztényeknek adtak moziengedélyeket (Szöllősi Jenő: Szörnyű!) és majd meg fogom mondani személyenként, hogy kit illettek meg és kit nem illettek ,<meg ezek az engedélyek. De, hogy 1000 pengős, 1500 pengős, 800 pengős életbiztosítások kiadása az egyetlenegy adminisztratív államtitkártól függjön, ez a felelőtlenségnek a legnagyobb mértéke. Lehetetlenség, hogy a visszatért erdélyi çészen — de ugyanígy volt a Felvidéken is — egyetlenegy ember határozzon életekről, sorsokról és panziókról, mert ez lényegében semmi más, mint egyetlenegy ember diktatúrája ezeknek az életjáradékoknak kiadásában, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Nem is burkolt diktatúra!) márpedig ez még abban az esetben sem helyes, ha jól jár el ez az államtitkár úr. Azonkívül: Gerőtől nem tudunk megszabadulni, ami szégyene a. belügyminisztériumi moziügyeknek. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Az itt Magyarországon megjelenő német lapiban van benne, hogy most házalt bizonyos állami iplapirosokkal, hogy neki ki kell utaznia Délamierikába magyar ügyekben. Hát csak ezt a porszívóügynökzsidót, Gerő urat tudják erre a célra felhasználni Magyarországon? (Taps a szélsőbaloldalon-) Öt esztendei harc után csak egy zsidó tudja Magyarország kultúrpolitikáját kint képviselni? (Zaj a szélsőbaloldalon. — Gr. Festetics Domonkos: Hogy kisíbolja a vagyonát!) Erről az ügyről sajnos, csak az itteni Deutsche Zeitungban lehet írni. A Deutsche Zeitung van tele a magyar mozibotrány cikkeivel. Az ellen is a leghatározottabban tiltakozom» hogy csak a németnyelvű (Zaj. — Elnök csenget.) lap tudja ezeket a dolgokat 'megírni, (Maróthy Károly: A magyar lapoknak nem engedik megírni!) ilyen megkülönböztetés történjék a magyarok rovására. (Ügy van! Ügy van!) Taps a szélsőbaloldalon. — Maróthy Károly: Nekünk nem engedik megírni! A cenzúra! Széigyen! Disznóiság! Ez a rendszerük! A magyar lapok nem írhatnak! Szégyelhetik ezt! — Szöllősi Jenő: Botrány! Kérdezzék meg a kassaiakat! Hogy osztogatnak kegyeket! — Kranez Raymimd: Mondjon le a kormány! — Szöllősi Jenő: Ne fedezzék! — Zaj a jobb- és baloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a belügyminiszter úrnak. Következnék Rajniss Ferenc -képviselő úr interpellációja a kormányhoz, a képviselő úr azonban ennek elhalasztását kéri. Méltóztatnak a halasztáshoz hozzájárulni? (Igvn!) A Ház a halasztást megadja. Következik ifj. Tatár Imre képviselő úr. (Laky Dezső tárcanélküli miniszter közbeszól. — Rajniss Ferenc: Szívesen elmondom, miniszter úr! — Zaj.) Már másodízben figyelmeztetem a képviselő urakat, hogy az elnöki bejelentések során ne méltóztassanak közbeszólni. (Rajniss Ferenc: A miniszter úir tudja, hogy miért nem mondtaTa el! — Laky Dezső tárcanélküli miniszter: Nem tudom! Szívesen meghallgattam volna! — Zaj.) Következik ifj. Tatár Imre képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Szeder János jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. földmívelésügyi miniszter úrhoz a mezőgazdasági terményáralakulások rendezése tárgyában, különös tekintettel a szerződéses alapon való termeltetésre. Módjában van-e a miniszter úrnak olyan rugalmas intézkedést kiadni, amely megszünteti a hátrányos helyzetét a szerződéses alapon való termelésben résztvett gazdáknak?« Ji-lnok: Az interpelláló képviselő urat illeti a szo. ifj. Tatár Imre: T. Képviselőház! Részben a mezőgazdaság modernizálása felé haladás következtében, részben az illetékeseknek a néphangulat nyomására kialakult meggyőződése tolytan, részben a zsidó kereskedelem túlkapásainak meggatlása céljából intézkedések történtek arra, hogy a kereskedelmet keresztény magyar kezekbe adják át. Ezt a tényt örömmel üdvözölhetjük, ki kell azonban jelentenem, hogy nem tudom mi az oka, de a magyar keresztény kereskedelem sem tudta eddig a kívánalmaknak megfelelően teljesíteni a kötelességet a termelő gazdákkal, a gazdatársadalommal szemben. , Az elmúlt években a búza túltermelésének idején olyan beszédek és kijelentések hangzottak el, hogy a búzatermelésről át kell térni a mezőgazdasági magvak termelésére, mert hiszen klimatikus és talajviszonyainknál fogva Magyarországon olyan kiváló minőségű és annyi magot lehet termelni, amennyit mindenkor magas áron hajlandó a külföld átvenni. Ugyanakkor az érdekeltségektől olyan kijelentéseket lehetett hallani, hogy a magyar gazdatársadalom nem eléggé intelligens ahhoz, hogy a mezőgazdasági magvakat termelni tudja. Ezt a vadat erről a helyről gazdatársaim nevében kötelességemnek tartom visszautasítani, mert tartom annyira intelligensnek a magyar gaz-^ clat, hogy ha a kereskedelem olyan árat fog neki a közeljövőben adni, amely az ő munkálkodása által megérdemelt tisztességes polgári hasznot biztosítja, akkor igenis, fog és tun magtermeléssel foglalkozni (Zaj. — Elnök csenget.) De mindeddig a piszkos zsidó magkereskedok anstandolása alapján ... Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem arra, hogy nem illik a parlamentben il ven kifejezést használni. (Gruber Lajos: De találó!) lij. Tatar Imre: A zsidó magkereskedők anstandolása alapján előálló árrombolások és a kormányzatnak nem rugalmas árpolitikai intézkedései olyan helyzetet teremtettek, amelynek láttán egyáltalán nem. mondhatjuk azt. hogy a magot termelő gazdák termelésének jövedelmezősége biztosítva van. Különösen ki kell emelnem azt a különbséget, amely a szerződés keretében termelő gazdák és azok között a gazdák között van, akik nem szerződés! keretéiben termelik a magvakat. Az 1940. évi termésű borsó hivatalos szerződése® ára 32 pengőben volt megállapítva. A változó helyzet .szükségszerűsége miatt azonban ezt az árat felemelték 40 pengőre. Amikor pedig a szerződéses, alapon termelt és válogatott magvat Németországba szállították, 65 márkától 75 márkáig terjedő árakon adták el a németeknek. Ha bizonyos százaléknyi veszteséget el is kell ismernem annak foly-