Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.
Ülésnapok - 1939-174
Í8Ö Äz országgyűlés képviselőházának 17 U. ott a környéken laknak. Úgyis hívják ezt a csatornát, hogy átokcsatorna. (Rajniss Ferenc: Mennyit interpelláltak már róla 10 év óta!) Mélyen t. Képviselőház! Súlyos kárt szenvedő gazdatársaim hozzám érkező panaszos leveleitől indíttatva, folyó hó elsején elmentem az Űjhartyán községhez tartozó alsóhernádpusztai részre szemlét tartani. Amit ott tapasztaltam, .egyhamar nem fogom elfelejteni. S ez is egy lagymatag eljárás következménye, mert bár meg vagyok róla győződve, hogy Endre László pestvármegyei alispán lír minden esetben & gazdák érdekeit szolgálva adta ki rendelkezéseit, mégis az ottani alantas hivatali személyek ezt több esetben elgáncsolták. Példa erre Űjhartyán községben a következő eset, amelyet az Alsóhernádpíusztán lakó emberek és asszonyok adtak tudomásomra. Az asszonyok az ősz folyamán, amikor férjeik bent voltak a katonaságnál, akkor, rettegve az előrelátható nagy vízveszélytől és károsodástól, összefogtak és elmentek egy árkot ásni. Ez tudomására jutott az újhartyáni községi bírónak, az éjjel kiment emberekkel és a csatornát behúzatta azért, mprt az ő birtokán, körülbelül fél magyar holdnyi területet tett volna tönkre a felásás következtében a víz. Ennek következménye lett azután az, hogy nem az a fél magyar hold ment tönkre, hanem körülbelül 200 ház dűlt már öszsze és fog összedűlni a közeljövőben és eddig, amint tudjuk, Pest vármegyének 15.C00 pengőt kellett áldoznia arra, hogy ezeket felépítsék. Ha tehát ezt az egyéni aljas célt nem valósították volna meg, akkor a sok ház, az a sok száz holdat kitevő szőlő és sokezer fából álló gyümölcsös nem ment volna tönkre. Éppen ennek tudatában kötelességemnek tartottam a földmívelésügyi kormányzat figyelmét felhívni erre és kérni, hogy ezt _az esetet, bár csak helyi jellegű, vizsgáltassa ki, hallgattassa meg az ott kárt szenvedőket és aki ezért felelős, viselje felelősségének következményét. Mélyen t. Ház! Pest vármegye szerencsétlen helyzete a vízpusztítás miatt, szintén a kormányzat egyhelyben topogó politikájának következménye. Tudomásom szerint már évekkel ezelőtt belátták az illetékesek, hogy az úgynevezett átokcsatornát nem a követelményeknek megfelelően építették meg, tehát törték a fejüket és tanakodtak azon, hogy mi módon lehetne ezen segíteni. Tudomásom szerint két terv vár a megvalósulásra. Az egyik a földmívelésügyi minisztérium vízrajzi osztálya által elkészített terv, amely szerint a csatorna indulna Peszéradacstól és Bugyi község határát érintve, Duiaaharasztinál fut bele a Dunába, ez 31 kilométer hosszú. A másik terv pedig a Pestvármegyei Dunavölgyi Lecsapoló Társulat terve, amely szerint szintén Peszéradacsnál indulna ki a csatorna, de Tassnál Ömlene a Dunába, ez csak 20 kilométer hosszú. Mi nem vitatjuk, melyik a jobb, de én, mint helybeli ember, ennek ellenére kijelenthetem, hogy a Dunavölgyi Lecsapoló Társulat terve szerint megépítendő csatorna a jobb, mert 11 kilométerxel rövidebb, tehát rövidebb idő alatt tud a végcéljához eljutni a lefolyandó talajvíz, másodszor kevesebb pénzbe kerül a megépítése, harmadszor pedig szintén kevesebbe kerül a fenntartási költsége. Mégis mit látunk! Bizonyos illetékesek, neun, tudom miért — talán féltékenységből — úgy látom, kezdik elgáncsolni a csatorna megépítését, mert ha nem ez történt volna, akkor ülése 19U1 február 5-én, szerdán. az idők intő szavára és a bekövetkezett nagy károkra való tekintettel ezt már régesrégen meg kellett volna csináltatni, de még mindig abban a- stádiumban van a csatorna megépítése, hogy osak gondolkodnak rajta: vájjon melyiket csinálják meg. (Molnár Lajos: Sajnos, a víznek nincs esése!) Amikor tehát ilyen tragikus helyzetet van módomban a Ház tudomására hozni, akkor nem lehet itt holmi egyéni féltékeny kedésből kiindulva a szükséges munkák elvégzését elodázni, hanem igenis, egyénekre és közületekre való tekintet nélkül kérnem kell a pestmegyei árvíz által veszélyeztetett gazdatársaim nevében az igen t. földimívelésügyi kormányzatot, hogy ezt a problémát tegye a legsürgősebb megfontolás tárgyává és azt a csatornát a legrövidebb idő alatt építtesse meg, amilyen rövid idő alatt ez a csatorna elkészíthető és olyan formában, hogy ki tudja fejteni az ottlakó gazdák érdekében a maga áldását, hasznát. (Helyeslés. — Molnár Lajos: Övcsatornákat kell építeni!) Elnök: A földmívelésügyi államtikár úr kíván válaszolni. Bárczay János államtitkár: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Ifj. Tatár Imre iigen t. képviselőtársam interpellációjára a földmívelésügyi (miniszter úr nevében a következőkben van szerencsém válaszomat .megadni. A földmívelésügyi kormány tudatában van annak, hogy a Duna völgyi Lecsapoló és Öntöző Társulat csatornái az utóbbi években beállott rendkívül nedves időjárás következtében, valamint annak a következtében is, hogy a talajvíz egészen hihetetlen mértékben emelkedett, nem képesek azoknak a víztömegeknek a levezetésére, amelyekre annakidején létesültek, t Amint képviselőtársam említette, tényleg ket terv készült el, az egyik a földmívelésügyi minisztérium kebelében működő illetékes ügyosztályok részéről, a másik pedig a Társulat részéről. Ez a két terv eltér egymástól atekintetben, hogy az egyik, terv szerint a víz olymódon volna a Dunába bevezetve, hogy alacsony dunai vízállás esetében átemelés nélkül volna a felesleges vízmennyiség levezethető, míg a másik terv szerint a soroksári Dunaág útján, ahol a legalacsonyabb vízállás esetében is, tehát minden körülmények között, csak átemeléssel volna a víz levezethető. A két terv kivitelét illetőleg az illetékesek vitába szállottak és vitatkoztak azon, hogy tulajdonképpen melyik módszer volna az, amely a célt leginkább szolgálná. Annakidején maga a földmívelésügyi minisztérium volt az, amely ennek a tervnek keresztülvitelét és végre a döntést szorgalmazta. 200.000 pengőt irányoztunk elő ennek a tervnek kivitelezésére, amely összeggel a földmívelésügyi minisztérium a tervek megvalósításához hozzájárulni kíván. Sajnos, ennek megvalósítását nemcsak az hátráltatja és akadályozta, hogy az illetékesek nem tudták eldönteni, melyik volna a két terv közül a megfelelőbb, (Rajniss Ferenc: Majd az árvíz után! Most nem fontos!) hanem akadályozta az is, hogy a nagymérvű csapadék, azután a téli időjárás ennek keresztülvitelét megakadályozta. A^ földmívelésügyi minisztérium teljesen tudatában van annak, hogy minden eszközt meg kell ragadni a rendkívüli esőzések és a talajvíz emelkedése folytán bekövetkezett belvizek és vízkárok miatt arra, hogy etekintető en védekezzünk. Mindem eszközt meg kell ragadni