Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.
Ülésnapok - 1939-174
174 Àz országgyűlés képviselőházának Ï7h, urát mindenéből kifosztották, — valamint más hasonló körülményből és elnevezésből — azt a következtetést vonja le, hogy cigányság, mái* Zsigmond király uralkodása előtt, tehát Nagy Lajos uralkodása idején is élt Magyarországon. Megoszlanak az eredetükre vonatkozó vélemények is. Egyes kutatók és történészek szerint őshazájuk India volt, onnét árasztották el először a Balkánt, majtd jóformán egész Európát, mások szerint pedig Afrikából jöttek be s Egyiptom volt az őshazájuk. Bármiként is volt azonban, minden írott feljegyzés megegyezik abban, hogy mindig nomád életet éltek és ingyenélő, vad és dologtalan természetükben megszelídülni nem igen tudtak. Főfoglalkozásuk évszázadok óta jóformán csak a vályog- és téglavetés, teknőcsinálás, a lókupecség és a zenélés volt. Mint hegedű!" művészek már régen is kitűntek s ebbeli ügyességükért többször fejedelmi kegylben is részesültek. Ha nagy adományokat kaptak, egyik-másik család le is telepedett, általában azonban vad, kóbor életmódjuk, dologtalan, a nép kárára szolgáló életük, mely jóformán a nép becsapásából és meglopásából állt, megmegújuló panaszokat, felháborodásokat váltott ki az ország széles rétegeiben. Éppen ezért az idők folyamán különböző rendelkezések láttak napvilágot, amelyekkel vagy üldözték őket, vagy f pedig letelepíteni akarták, aszerint, hogy az előző tapasztalatok milyenek voltak. Ezek között a rendelkezések között meg kell említenem az 1783-ban kiadott úgynevezett cigány-regulátiót, amely országos jelentőségű volt abban az irányban, hogy letelepítse és a produktív munkának is megnyerje a cigányságot. Ám mind ez a cigány-regulatio, mind pedig az abszolutizmus korában megjelent többi rendeletek, valamint Bozóky Árpád, majd Samassa János országgyűlési képviselőknek 1908-ban, illetőleg 1911-ben elhangzott interpellációi és benyújtott törvényjavaslatai hatása alatt kiadott rendeletek is csak igazán csekély eredményre vezettek. 1907-ben az összes magyar vármegyék felirattal fordultak az országgyűléshez, amelyben a cigányhordák, az úgynevezett oláh-cigányok garázdálkodásának megfékezése céljából törvényhozási intézkedést és a csavargásért elítélteknek közérdekű munkák végzésére való kényszerítését kérték. Mindezek után 1916-ban, majd 1917-ben jelentek meg fontosabb belügyminiszteri rendeletek, amelyek sok szociális vonatkozású intézkedést is tartalmaznak, de kóbor cigányság még mindig van, szaporább, mint bármely más népfaj s bár sok oigánytelepülés is létezik, kóbor cigányaink vad, dologtalan karavánjai, a karavánok százai még mindig keresztül-kasul kóborolnak az országban, valóságos csapásként táborozgatnak a községek határában büntetlenül, nyugodtan és dologtalanul, ugyanakkor, amikor más alig győzi dolgát, munkáját s köz- és magánkötelezettségeit elvégezni, illetőleg teljesíteni. Állampolgári kötelezettségeket nem teljesítenek, adót nem fizetnek, a katonakötelezettség alól kivonják magukat, mert kisiklanak a hatóságok ellenőrzése alól. Lopnak, amit tudnak. Az első, rendszerint szűkös takarmány termést a cigány kaszálja le legelőször gebéjének, lopja a föld és munka terményét, egészen a betakarításig, — terjeszti a vészt, az emberi és állati betegségeket, s ha nem is terjesztette éppen, rettegésben tartja azt a vidéket, amelyen feltűnik piszkos, mocskos, sátoros szekér karavánjaival. Egy igen-igen nagy probléma falun a cigánykérdés és merem állítani, hogy a falu szempontjából ülése 19 il fehruàr 5-én, ezer ián. éppen olyan nagy kérdés, mint a zsidókérdés a nemzet szempontjából. Ezt a kérdést megoldani csak szigorú és drasztikus eszközökkel lehet, ami fontos állami feladat, mert az évszázados példa igazolja, hogy a szigor, » egyes járások erélyes főbírái és csendőrei, legfeljebb csak lokálisan tudták vagy tudják enyhíteni a csapást, hogy annál nagyobb legyen az más járásban vagy vármegyében. Hajlandó volnék a Samassa János-féle törvényjavaslathoz hozzájárulni, amelynek alapelve az, hogy a vándorcigányok felett kivételes bíráskodást kell gyakorolni s addig is, amíg ez megtörténhetik, statárium kihirdetését kérte ő a »vándor rablógyilkosokra«. Humánus eszközökkel eljárni s egybeolvadásukra számítani nem lehet, legalább is az elmúlt 500 év tanúsága azt bizonyítja, hogy legfeljebb a műveltség szempontjából inferiorisabb népelemhez, nálunk az oláh népelemhez tudott csak alkalmazkodni és simulni. Bár pontos adatok nem állanak rendelkezésemre, nagyon valószínű, hogy többszáz karavánban többezer kóbor cigány él még ma is, akik parazita életmódot folytatnak, lopják és veszélyeztetik a falu népét tulajdonában, egészségébei). sőt nem ritkán életbiztonságában is. Ingyenélő, lusta, dologtalan természetüket még a létfenntartás ösztöne sem tudta megváltoztatni, mert inkább megeszik az elhullott és elásott állati dögöket, semhogy munka árán keressék meg megélhetésükhöz a kenyeret. Egyenesen kétségbeejtő, hogy a sertésvész terjesztésével milyen mérhetetlen nagy károkat okoznak a falun. Igen kívánatos volna, t. Ház, ha ezt a súlyos problémát nagyobb figyelemben részesítené a közvélemény és a kormány, és megkísérelné meghozni azokat a drasztikus eszközöket és intézkedéseket, amelyek a régi, humánus szempontok után valószínűleg célravezetőbbek volnának. (Egy hang a jobboldalon: El vagyunk foglalva a zsidótörvénnyel! — Egy hang a, jobbközépen: Munkatáborba, velük!) Ma már ismerjük a munkatáborok intézményét, ezt a t. képviselőtársam közbeszólására mondom. A munkatábor intézménye is alkalmas volna arra, hogy a cigányságot végre egyszer produktív munkára nevelje. Nagyon kérem a földmívelésügyi miniszter urat, — bár nem tartozik hozzá közvetlenül a kérdés, (Rajniss Ferenc: Tomcsányihoz tartozik!) s csak annyiban tartozik hozzá, amennyiben a falun élők földmívelési és állategészségügyi kérdéseit érinti elsősorban — hogy tegyen intézkedést a maga részéről is, valamint az illetékes miniszter uraknál is hasson oda abból a célból, hogy ez a súlyos probléma végre orvoslást nyerjen, valamikép orvoslást találjon. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: A földmívelésügyi államtitkár úr kíván szólani. Bárczay János földmívelésügyi államtitkár: T. Ház! A földmívelésügyi miniszter úr nevében a következőkben van szerencsém választ adni a t. képviselőtársam interpellációjára. , Kétségtelen, hogy a cigányok, különösen a kóbor cigányok a mezőgazdasági lakosságot veszélyeztetik, mert ott, ahol elvonulnak vagy ahol nagymértékben letelepednek, mérhetetlen károkat okoznak lopásaikkal, de különösképpen az állati betegségek terjesztésével és elhurcolásával. Ezt a kérdést valóban meg kell oldani, mert ez ma már olyan veszélyeket hord magában folytonos szaporodásuk, nagyon szapora voltuk miatt, hogy egyes községekben va-