Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.
Ülésnapok - 1939-166
4 Az országgyűlés képviselőházának 166. ülése 191*0. december 10-én, kedden yiteli fokon eljáró fegyelmi bíróság tagjainál éppúgy mellőzhetetlen és elkerülhetetlen. Végeredményben a törvényjavaslat az igazságügyi szervezet zavartalan ínűködésének a biztosítását kívánja elérni. Ez a zavartalan működés fontos államérdek és éppen azért a törvényjavaslatot elfogadásra ajánlom. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: A pártok vezérszónokokat nem jelentettek' be. Szólásra következik? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Matolesy Mátyás ! Elnök: Matolesy Mátyás képviselő urat illeti a szó. Matolcsy Mátyás: T, Képviselőház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat tárgyalását azzal kell kezdenem, hogy a javaslatot szerkesztése szempontjából is hiányosnak és kifogásolhatónak tartjuk. Kifogásolhatónak tartjuk azt, hogy a törvényjavaslat egyes igazságügyi szervezetei és eljárási kérdések szabályozásáról szól, a helyett, hogy külön javaslatokat készítettek volna azokról a kérdésekről, amelyekre ez a javaslat vonatkozik Tudniillik, ha teljesen egyirányú kérdéseket ölelne fel a javaslat, még valamennyire elfogadható lenne a szövegezés és -a szerkesztés, de itt ügyvédi, bírói kérdést és hitbizományi kérdést kapcsolnak össze, ha tehát később valaki keresi ezeknek a problémáknak szabályozását, ebben az összefoglaló címben meg sem találhatja, azokra ebben a címben még csak utalást sem találhat. De ez csak a külalakját érinti ennek a javaslatnak, amivel nem is kívánok tovább foglalkozni. Az én rövid felszólalásomnak egyetlen célja az, hogy a törvényjavaslat 6. §-ához szóljak hozzá. A törvényjavaslat 6. §-a a hitbizományi intézmény bizonyosfokú módosítását helyezi kilátásba. T. Ház! Ennél a kérdésnél meg kell állni egy pillanatra. Megdöbbenéssel kell látnunk a törvényjavaslatban azt, hogy amikor 1935-Poen az akkori igazságügyminiszteir úr egy vastag törvényjavaslatot terjesztett _ a Ház elé a családi hit bízom ányr ól és a hitbizományi kisbirtokról és ez, a javaslat hosszú politikai harc és tárgyalás után törvényerőre emelkedett, akkor 1935—1936-ban az egész ország közvéleménye az volt, hogy a hitbizományi intézmény elavult, idejétmúlt intézmény, annak reformjára nélkülözhetetlen szükség van. Ez a törvényjavaslat azt a célt szolgálta, hogy a hitbizományi t kötöttségben lévő birtokok felszabaduljanak és a kisgazdatársadalom, a magyar parasztság számára hozzáférhetők legyenek. Mi akkor is hangsúlyoztuk, hogy ez a törvényjavaslat nem ; jó, ezt a célt nem fogja és nem tudja szolgálni. És most mit kell látnunk? Nemhogy a hitbizományi intézmény radikális, komoly reformját hozták volna, hanem eltelt öt esztendő és 1940-ben egy nagyon diszkréten elbujtatott kis szakaszban utalnak -, a hitbizományi intézmény bizonyos módosítására, azzal az indokolással, hogy »a hitbizományi alapítóleveleknek sokszor évszázadokkal előbb kelt s természetszerűen az akkori életfelfogáson nyugvó egyes rendelkezései az időközben számos vonatkozásban lényegesen megváltozott viszonyoknak, illetőleg életfelfogásnak igen gyakran már nem felelnek meg« és ezért szükséges, hogy a rendelkezések a hitbizományi birtokos kérelmére a mai kor felfogásának megfelelően módosíthatók legyenek. (Szöllősi JenŐ: Újjászületnek!) Megdöbbenve állok itt ennél a törvényjavaslatnál. De nem azért, mert az a hitbizományi élvezők szár mára bizonyos könnyítéseket ad, hanem amiatt a politikai visszafejlődés miatt, mely ebben az országban az elmúlt öt év alatt lejátszódott ennek a szakasznak beterjesztéséig. Az igen t. előadó úr ezt a problémát csak egy egészen szigorúan vett kis jogi kérdésnek fogta fel, én pedig bátor vagyok ezt a kérdést újra a Ház színe elé hozni azért, hogy helyesen ítéljük meg, mit jelent a hitbizományi birtokok jelenlegi állása Magyarországon és hogy vájjon a jelenlegi tör vényjavasiat hatodik pontja szerint egy ilyeiu apró módosításra van-e szükség, amely a hitbizományi birtok élvezőjének érdekeit szolgálja, vagy pedig egy az egész intézményt elsöprő és szétzúzó reformra, törvényre volna-e szükség? , T. Képviselőház! A hitbizományi birtokok kérdésében folyt nagy vita során öt évvel ezelőtt részletesen kifejtettük a problémákat. Akkor három nagy kérdés merült itt fel. Az első az volt, hogy a hitbizományi kötöttségben lévő birtokok élvezői olyan nagy alkotásokat hagytak-e maguk után a. nemzet számára, amelyek feltétlenül indokolttá teszik, hogy számukra még ma is ilyen óriási birtokok biztosítsák a fényt és pompát. A második nagy kérdés az volt, hogy szabad-e felszabadítani a hitbizományi birtokokat, merthiszén ha felszabadítanánk, akkor beilehullanának nem kívánatos elemeknek és tőkeérdekeltségeknek az ölébe. A harmadik nagy kérdés pedig az volt, hogy vájjon a hitbizományi birtokok, a kötöttségben lévő óriá-i birtoktömbök megfelelő módon töltik-e be hivatóiSukat a nemzetgazdaságban, megfelelő termelési színvonalon vannak-e és elegendő embernek nyujtanak-e megélhetési lehetőséget. Ezzel kapcsolatban felmerült az egyke problémája is. De nem térek vissza ezekre a nagy kérdé- , eek"e, csak megismétlem azt, hogy a hitbizományi kérdést nem lehet egy>z°rűen elintézni azzal, — mint ahogyan az 1936. évi törvényjavaslat is tette — hogy a hitbizományi kérdés nem is olyan nagy probléma., mert hiszen az a 823.000 katasztrális hold. amely bitbizoményi kötöttségben van, a csonka országnak területéből mindössze 51 százalékot tett ki. Eleve vissza kell utasítani innen is azt, hogy a hitbizományi kérdést ennyire leegyszarűsítve és bagatellizálva adjuk az ország színe elé azért, mert az 51 százalékos területi részesedés nem mindenütt egyforma, ihaneim a jeleni etr 823.030 holdat kitevő hitbizományi birtokból, amelynek a 62 hitbizományi alapító után az akkori törvény szerint 53 élvezőié van, 37 a Dunántúlra^ esik 602.000 katasztrális hold terjedelemben és pedig úgy, hogy Somogy megyében 15 hitbizomány van, Veszprémben és Sopronban 6—6, még Zalában is van 5 hitbizomány és ezekben a megyékben a hitbizományi birtokok területi részesedése nem 5'1 százalék, hanem például Komárom—Esztergomiban 10'8 százalék, vagyis kereken 11, Somogyban 12*5, Sopronban 197, vagyis kereken 20 százalék. Ha ehhez hozzávesszük az ugyancsak a Dunántúlon leginkább elterjedt vallásalapítványi és egyházi kötött nagybirtokoknak területét, bizony ezekben a különböző kötöttségben fekvő megyékben óriási latifundiumok — és nem 5 százaléka a területnek, — akad r 'lyozizák meg a fejlő^é-t, az életet. Tehát ezt a kérdést elbagatellizálni neon lehet, mert igenis a hitbizományi kötöttségben
