Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-174

162 Az országgyűlés képviselőházának 174. ülése 1941 február 5-én, szerdán. van az új földbirtokpolitikai törvényi Törvény már van, csak a végrehajtási utasítást nem adják ki, nehogy hozzá lehessen nyúlni ezekhez a birtokokhoz. (Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék ilyen sértő gyanúsításokat megkockáztatni, mert rendre fogom utasítani. Matolcsy Mátyás: Teleki miniszter úr így folytatta interpellációmra adott válaszát (tovább olvassa): »Ami már most a Wimpfienuradalomban az előfordult visszásságokat, mondhatnám visszaéléseket illeti, még államtitkár koromban, június első aapjaiban ,.. június 15-én értesültem arról, hogy itt a cseléd járandóságokat nem szolgáltatják ki. Már június 17-én a szociálpolitikai ügyosztályról tisztviselőt küldtem ki, aki megállapította a tényállást és kényszerítette az uradalmat a főszolgabíró útján ezeknek a járandóságoknak a kifizetésére, az uradalom vezetőjét pedig ötnapi elzárásra átváltoztatható 100 pengő készpénzbüntetéssel sújtották... Amikor ez megtörtént, egy hétre rá az uradalom kifizette... »a járandóságokat«. Jelenti továbbá a miniszter úr, hogy nem adnak fát, nincs tisztességes lakás és így tovább. Igen t. Ház! Az a megjegyzésünk és követelésünk, hogy a kormány igenis, erőteljesen avatkozzék bele ebbe az ügybe s a Wimpffenek és a Schf férek kezén birtok ne maradhasson parlagon, mert az a magyar parasztságé. .(Taps « szélsőbaloldalon.) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a föl dm ívelés ügyi miniszter úrnak. Következik Maróthy Károly képviselő úr . interpellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék annak szövegét felolvasni. Árvay Árpád jegyző (olvassa): »Interpel. láció a m. kir. miniszterelnök úrhoz a Nemzetvédelmi Kereszt és egy azt elhomályosító nyilatkozat tárgyában. 1. Van-e tudomása a ni. kir. miniszterelnök úrnak arról, hogy a Kormányzó urunk által »Nemzetvédelmi Kereszt« elnevezéssel alapíttatott egy új kitüntetés azok számára, akik a kommunizmus súlyos megpróbáltatásainak idejében, továbbá, akik a hazánktól elszakított m utóbb visszatért területeken, az idegen megszállás nehéz évei alatt, törhetetlen magyar hittel \üzdöttek, a hazánkat megcsonkító és a magvar nemzet gyengítésére törekvő erőkkel szemben és akik életük kockáztatásával tanúsítottak önfeláldozó magatartást magyarságukért. 2. Van-e tudomása a m. kir. miniszterelnök úrnak arról, hogy az alapítás most felsorolt intencióival szemben a megalakult és a kereszt odaítélésére jogosított Nemzetvédelmi Bizottság elnöke, vitéz Magasházy László...« (Zaj. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. — Maróthy Károly: Ez semmi! Ezt nem értik mes:!) Elnök: Kérem a jegyző urat, szíveskedjék hangosabban olvasni. (Maróthy Károly: És elolvasni az egészet!) Árvay Árpád jegyző (tovább olvassa): »... a kormánypárt országgyűlési képviselője nyilatkozott a 8 Órai Újság című napilapban és a Nemzetvédelmi Kereszt odaítélésének feltételei közé azt iktatta be, hogy a hazafiak egyúttal hűséges fegyverhordozói is legyenek a nemzeti kormányzatnak és olyanok legyenek, akik a magyar érzésüket bebizonyítottak a szélsőséges propagandával szemben. 3. Hajlandó-e a m. kir. miniszterelnök úr megállapítani és kinyilatkoztatni, hogy a 2. pontban említett magyarázó nyilatkozat autentikus-e és ehhez képest azok, akik a kormányzatnak nem hűséges fegyverhordozói és akik a szélsőséges propaganda ellen nem hajlandók egy táborba gyülekezni, nem tarthatnak-e igényt a Nemzetvédelmi Keresztre az esetben sem, ha a hivatalosan szabott feltételeknek egyébként megfelelnek ? « Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Maróthy Károly: T. Ház! Interpellációm tárgya — megismétlem, minthogy a jegyző úr szavaiból kivenni lehetett — az, hogy Nemzetvédelmi Keresztet alapítottak és három héttel ezelőtt ezt a Nemzetvédelmi Keresztet elhomályosítani alkalmas nyilatkozat jelent meg az egyik napilapban. Jelentéktelennek látszó eset talán, amit ide hozok, valójában azonban alkalmas arra, hogy a magyar politikai életnek eddigi kettősségét még jobban kimélyítse. Valósággal azt lehet mondani, hogy ez az egész magyar belpolitikai élet tragédiáját jelenti. Mi ez, t. Ház? Megalapították a Nemzetvédelmi Keresztet ós felhívást tettek közzé a lapokban, hogy jelentkezzenek mindazok, akik érzik azt, hogy erre erdemet szereztek. Miáltal? Azáltal, hogy akár a kommunizmus alatt a nemzetbomlasztó törekvésekkel szemben helytálltak, vagy pedig a megszállt területen a megszálló hatalmakkal szembeszálltak, a nemzeti gondolatot és Magyarország integritását védelmezték ezekkel a bomlasztó törekvésekkel szemben. Mégpedig életük kockáztatásával kellett ezt a védelme zést elvégezniök. A Nemzetvédelmi Keresztet a nemzetvédelmi bizottság ítéli oda és a lapokban meg-jelent az is, hogy hol lehet jelentkezni ennek a keresztnek igénylésére. Legutoljára azt mondja ez a közlemény, hogy mindazok, akik a fenti helyeken nem akarnak jelentkezőn, vagy egyéb felvilágosításokra tartanak igényt, forduljanak az országos nemzetvédelmi bizottság elnökéhez, vitéz Magasházy László tábornok, országgyűlési képviselőhöz, Budapest, Eszterházy-utca 30. stb. Igen t. Képviselőház! Kétségtelen dolog az, hogy semmi kifogásunk nem lehet az ellen, sőt mindnyájan, pártra való tekintet nélkül, csak helyeselhetjük azt, ha ilyen nagy érdemek nem maradnak jutalmazatlanul. sőt azt mondjuk, hogy nem is lehet szentebb hivatás, mint megjutalmazni azokat, akik valóban helytálltak akár a megszállás ideje alatt, akár pedig a kommunizmus ideje alatt a nemzeti gondolatért. Akik az életüket tették kockára, azok a lehető legnagyobb áldozatot hozták a hazáért, tehát természetes következtetés, hogy megfelelő jutalmazásban és kitüntetésben részesüljenek. T. Képviselőház! Az a meggyőződésünk, hogy akik katonai köteléken kívül, polgári fog lalkozásuk közben észrevették ezt a romboló szándékot, akár a kommunisták, akár a forradalmárok részéről, vagy pedig a megszállt területeken hazájukhoz húztak esnem hittek egy pillanatig sem a trianoni békediktátumban, ezek^ az emberek valóban minden kitüntetést megérdemelnek és azt kell mondanom, hogy ezek az emberek olyan kitüntetésben kell, hogy részesüljenek, mint amilyenben a katonai Mária Terézia-rend tagjai részesülnek, mert ez a kitüntetés valóságban a polgári Mária Terézia-rendet jelenti. Éppen ezért mi azt mondjuk, hogy a hazafiúi gondolatnak a hőseit megjutalmazni hazafias kötelesség. Igen nagy meglepetést keltett azonban az, hogy amikor mindnyájan ilyen szent gondolattal Vesszük körül ezt az érdem jel-alapítást, akkor egy nyilatkozat jelent meg, amely aka-