Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-166

2 Az országgyűlés képviselőházának 166. a túlzsúfolt jogi pályának bizonyosfokú tehermentesítése. Ezt a tehermentesítést és a jogi képesítés elérésének megnehezítését az 1925:

VIII. te. 43. §-ának (1) bekezdése a vizsgára bocsátásihoz szükséges joggyakorlati időnek négy évben való megállapításával kívánta elérni azzal kapcsolatban, hogy az utólagos joggyakorlatra szánt két évet eltörölte. Az ügyvédi pálya túlzsúfoltsága azonban most már kezd megszűnni az újabb időik eseményei folytán, mégpedig a Felvidék ©gyrészének. Kárpátaljának és Erdély egyrészének visszatérése és a zsidókérdés rendezése folytán. Még az is előfordulhat, hogy idővel hiány fog mutatkozni ügyvédekben. Ennél a pontnál azonban nem (mulaszthatom el tisztelettel felhívni az igazságügyminiszter úr szíves figyelmét arra a körülményre, hogy bizonyosfokú diszparitást kezd mutatkozni a közgazdasági pályán való elhelyezkedés lehetősége és a jogi pályán való elhelyezkedés lehetősége tekintetében a keresztény ifjúság részére. A keresztény ifjúság ugyanis hovatovább fokozott érdeklődést . tanúsít ;

a közgazdasági pályák iránt. A közgazdasági pályákon a mindinkább érvényesülő árjásulási tendencia mellett az elhelyezkedés lehetősége nagyobb mértékben nyílik meg számára, mint az ügyvédi pályán, ahol még ma is az a helyzet, — csak három száraz adatra hivatkozom — hogy a Budapesti Ügyvédi Kamara jelenlegi taglétszáma 3280, ebből őskeresiztény 1259, zsidó vagy tanúsítványé« 2021. Ezek a számok önmagukért beszélnek és a kérdés megöldásáért kiáltanak. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez után a rövid és talán nem is indokolatlan kitérés után legyen szabad rámutatnom arra, hogy a joggyakorlat idejének három évre való leszállítása nem aggályos. A jelöltek ugyanis rendesen két részletben szokták letenni az ügyvédi vizsgát, tehát magában véve már ez a három év is elég idő volna ahhoz, hogy kellő ügybuzgóság mellett megszerezzék a szükséges gyakorlati ismereteket. A vizsgának két részletben való letétele azonban automatikusan azt eredményezi, hogy a joggyakorlati idő így még az ügy buzgóbb jelölteknél is rendszerint megközelíti a négy évet. Azoknak a jelölteknek viszont, akiknél a kellő előkészület hiányzott, vagy akik kevesebb elmélyedéssel és kevesebb ügybuzgósággal mennek neki a pályájuknak, módjuk és alkalmuk van arra, hogy az automatikusan meghosszabbodó gyakorlati idő leteltével megfelelő előkészület után jelentkezzenek a vizsgára. A kötelező joggyakorlati idő tartamának megváltoztatása magától értetődőleg megkívánja annak a kérdésnek a szabályozását is, hogy a joggyakorlat idejét hol kell, illetőleg hol lehet eltölteni és ehhez kéjest hogyan lehet azt az egyes munkahelyek között megosztani. A törvényjavaslat 2. §-ának rendelkezése szerint a három évi joggyakorlat idejéből legalább két évet királyi bíróságnál — rendes bíróságnál — vagy ügyvédnél vagy a m. kir. kincstári jogügyi igaz^a^áiHiá» vagy a közalapítványi kir. ügyigazgatóságnál kell eltölteni, egy évet pedig — az említetteken felül — el lehet tölteni az igazságügyminisztérium fogalmazási szakán va^y királyi ügyészségnél vagy királyi közjegyzőnél, a m. kir. közigazgatási bíróságnál, valamely külön bíróságnál vagy valamely közigazgatási hatóság fogalmazási szakán, továbbá kereskedelmi, közlekedési vagy iparvállalatnál, ülése 1940. december 10-én, kedden pénzintézetnél, biztosító intézetnél vagy más közgazdasági vállalatnál, testületnél vagy intézménynél is,-ha a vállalat olyan nagyobb vállalatnak tekinthető, amely alapos jogi vagy közgazdasági ismeretek szerzésére megfelelő alkalmat nyújthat. Ezt mindenkor az egységes bírói és ügyvédi vizsgálóbizottság állapítja meg, még pedig kérelemre előzetesen is. Külföldön bíróságnál! vagy ügyvédnél vagy pedig az imént felsorolt munkahelyeken eltöltött szolgálati időből, illetve gyakorlati iőből fél évet be lehet számítani abban az esetben, ha az illetékes m. kir. külképviseleti hatóság által hitelesített működési bizonyítvány adatai szerint az illető olyan munkahelyen töltötte gyakorlati idejét, ahol megfelelő ismereteket szerezhetett; vagy pedig abban az esetben is, ha az igazságügyminisztertől kapott tanulmányi megbízással külföldön töltött tanulmányi időről van szó, amiből szintén legfeljebb hat hónapot be lehet számítani a joggyakorlati idejébe. A törvényjavaslat jól megérdemelten rendezni kívánja az igazságügyminisztórium fogalmazási személyzetének illetményeit, amidőn pótlékot állapít meg- az igazságügyminiszteri fogalmazói személyzet ama tagjai számára, akik egyenlő képesítéssel bírnak a bírói és ügyvédi állás elnyeréséhez megkívánt képesítéssel. T. Ház! Ebben a tekintetben a helyzet az, hogy a pótlék fizetés természetével bír és beszámítandó lesz a nyugdíjba is. Bizonyos aggályok merültek fel abban a tekintetben, hogy ez vájjon érinti-e az igazságügy minisztérium fogalmazói szakának státusviszonyait és nem homálypsítja-e le a külön bírói státust. Ebben a tekintetben semmiféle aggályra nincsen ok, mert sem a státus viszonyokat nem érinti, sem nem homályosítja el a bírói státus különállását, mert itt csak egy olyan intézkedésről van szó, amelyet egyszerű költségvetési intézkedés folytán már eddig is alkalmaztunk és nincs is nagyobb költségtöbbletről szó, hiszen esak a nyugdíjba való beszámítás jelent bizonyos fokú csekély költségtöbbletet. Ne felejtsük el azonban, hogy egy igen nagy mértékű és rendkívüli munkát végző fogalmazó személyzet felé irányított olyan gesztusról van szó, amelyet magam is nagy örömmel honorálok, mint volt ítélőbíró, mert ezt a gesztust, amely a törvényiavaslat 3. §-ában megnyilvánul, ez a rendkívüli munkát végző fogalmazói személyzet teljes mértékben meg is érdemli. T. Képviselőház! A telekkönyvvezetők kinevezése tárgyában az a helyzet, hogy az 1938:X. te. 25. §-át akként kívánja a javadat módosítani, hogy telekkönyvvezetővé további rendelkezésig azt is ki lehet nevezni, aki középiskolai érettségi vizsgát nem tett, a kinevezéshez megkívánt egyéb kellékeknek azonban megfelel és a telekkönyvvezetői vizsgát a jelen törvényjavaslat hatálybalépte előtt letette. Az 1938:X. te. 7. §-a a középiskolai érettségi vizsga letételével tanúsított képzettséget kívánta ugyan meg. a törvény 25. §-a azonban átmenetileg még két évre lehetővé tette, hogy telekkönyvvezetővé azokat is ki lehessen nevezni, akiknek megvan a megfelelő elméleti vizsgájuk, de érettségi bizonyítványuk nincsen. Erre az átmeneti rendelkezésre szükség volt egyrészt az utánpótlás biztosítása végett, másrészt pedig azért is, mert méltánytalan lett volna azokat a telekkönyvvezetőjelölteket J elvágni az előlépés lehetőségétől, akik Önhibáju-