Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-173

• Az országgyűlés képviselőházának torlasz keletkezett, amely kizúdítja a vizet a hullámtérbe, a gátak megostromlására. Adonynál is új jégtorlasz támadt, amely a vizet felfelé nyomja, Budapest irányába. Ha nem olvad szét rövidesen ez a sok óriási tömb, akkor Komáromig alulról felfelé árad meg a Duna és ha hirtelen meglódul ez a jégtorlasz, akkor Dél-Pestvármegye víz alá kerül. Ercsi és Adony között a jobb- és a balparti gát már átszakadt. Adonyt körülzárta a víz. Érd határában a Duna áttörte a töltést. Albertfalvát, Budafokot, Nagytétényt komoly veszedelem fenyegeti. A dunamelíéki falvakból a házak százainak elpusztulását jelentik. A magasvízállású Dunától 7—8 kiíomóter távolságra elterülő vadvizek lassan szintén emelkednek. A vadvizektől ellepett óriási területek miatt hatványozódott meg tulajdonképpen a Duna és a Tisza áradásának a veszedelme. A szeg-edi tanya világot jeges tenger borítja. (Egy hang a baloldalon: És Békést!) Kecskemét és Szeged és Kiskunhalas és Szeged között a-rohanó vadvizek elborították a földeket, szőlőket, gyümölcsösöket és tanyákat. Kiskunhalas felől a r félig kész csatornákból ömlik a víz szerteszéjjel, mert a Tisza felől még nem építették ki végig a csatornát és egy 15 kilométeres távolság szabadon van a két csatorna között. Az algyői csatorna nem bírja már szörnyű megterhelését és ha megemelkedik a Tisza szintje, ahogyan évek óta abnormálisan magas a vízállása, akkor rövidesen ott is felfelé indul el a víz 'a levezetőcsatornákban, beteljesíteni az alföldi pusztulást, ahol ma már 500:000 magyar ember és 500.000 hold föld romlása, sajnos, bizonyosnak látszik. Még nincs is itt az igazi veszedelem és máris százak és ezrek menekülnek, _ férfiak, asszonyok, gyermekek, akiket a talajvíz hajtott el, az Alföldnek ez a százesztendős átka. Ezeknek a szenvedő testvéreinknek a nyomába lépnek majd azok, akiket az áradó Tisza hajt el lakásaikból. T. Ház! Világháborús elzártságunk következtében ma minden belső gazdasági válság és elemi csapás kettőzött erővel sújt le a .magyarság széles rétegeire. r Minden hiba, habozás és bürokratikus lassúság százezrek életét teszi nehezebbé. Az ár víz veszedelem nagyr észben tényleg Isten kezében van, de nem Önsegítségünknek kötelezettsége nélkül. Ezt^ az önsegítséget most a legmagasabb) fokon kiteljesedve akarjuk látni. A magyar királyi kormány adja egy kézbe teljes hatalom inal az árvíz elleni védekezés munkáját az egész ország területén (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. — Egy hang a jobboldalon: Éljen Bonezos!) és e mögé az egy kéz mögé állítsa oda a megfelelő szervezetet, (Helyeslés.) mert nem igaz az, hogy egy megbízott ember el tudja látni azt a hatalmas munkát. Állítsa oda a szervezetet, a pénzt, az anyagot, a műszaki csapatokat, a munkászászlóaljakat, a rendelkezési jogot, hogy az árvízvédelmi kormánybiztos az órának és percnek a feladatait mindig haladéktalanul megoldhassa, mert . munkája minden emberi számítás szerint május végéig tart ebiben az esztendőben. (Jurcsek Béla: A mulasztásokat megtorolni !) A bizonyítékok tömegét tehetném le az igen t. Ház asztalára arról, hogy egyes községi képviselőtestületek hogyan tárgyalnak napokon át az ármentesítő társulatokkal a kirendelt műszaki csapatok többletköltségeiről addig, amíg átszakad a gát. Bizonyíthatnám, t. Ház, hogy az ármentesítő társulatok a tavalyi k&rok pót173. ülése 19 Ul február U-én, kedden. 129 lására hogyan kaptak pénzt októberben és iwvemiherben, amikor már nem lehetett dolgoztatni. (Zaj a jobboldalon. — Egy hang jobbfelől: És mikor utalták ki?) Bizonyíthatnám, hogy a Duna medrének elhanyagolt, nem kotort részein keletkeztek a legnagyobb jégtorlasziok. Bizonyíthatnám, hogy Pest vármegye vadvizei bűnösen elhanyagoltak (Egy hang a, szélsőbaloldalon: A békésiek is!) és száraz esztendőkben is milliós károkat okoznak a nélkül, hogy a végső és radikális segétség ezeknek a szerencsétlen embereknek számára igénybevétetett volna. (Zaj. — Meskó Zoltán: Államosítani kell a társulatokat, végig!) Bizonyíthatnám, hogy a folyóvizek szabályozása és a vadvizek kérdésének rendezése elválaszthatatlan és egy feladat az Alföldön. (Zaj. — Horváth Géza közbeszól.) Elnök: Horváth Géza képviselő urat kérem, ne méltóztassék a szónokot zavarni. Rajniss Ferenc: Bizonyíthatnám, hogy az ármentesítő társulatok, a vármegyék, ;i folyammérnökségek, a gazdasági felügyelőségek, a földmívelésügyi és belügyi tárca között aránytalanul és bonyolultan megosztott hatáskörök igenis megakadályozzák a gyors, egységes és eredményes árvízvédelmi munkálatokat. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mindennek bizonyítékait igen sokféle formában ^ tehetném le az igen t. Ház asztalára. A bizonyítások helyett azonban azt kérem a t. Háztól, hogy. akadályozza meg ezeknek az évtizedes hibáknak a folytatását és mentse meg a magyar Alföldet. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Bár ne lenne igazam, t. Ház, boldog lennék, ha később megcáfolnának az események, de száz jelből azt látom, hogy a tavalyinál sokkal nagyobb arányú csapás zúdul le a síkságokra. Ahogyan a magyarországi árvizek története kétségtelenül bizonyítja, a nagy áradások mindig két, sőt három esztendőn keresztül tartottak, nagyon sokszor fokozódtak (Úgy van! Ügy van!) és a végén voltak a leg'nagyobb árvizek. Az Alföld népe évszázadok óta szenved ezek miatt a vadvizek miatt; az Alföld népét snjtja a legtöbb árvíz, a legszörnyűbb-szárazság és éhínség évszázadok óta; az Alföld népét pusztította a török és a tatár s az Alföld népét hanyagolta el közlekedésügyi, kulturális szempontból és mindenféleképpen a legmostohább módon az elmúló liberális világ. (Úg)) van! Ügy van! a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Ezért a végzetes történelmi balsorsért is megérdemli a színmagyar alföldi nép a megmentő nemzeti segítséget, de végre nem szavakkal, hanem cselekedetekkel, nagy és elkerülhetetlen áldozatokkal. Széchenyi István is ezt kérte száz évvel ezelőtt a nemzettől, amikor a bécsi császári biztosokkal viaskodott a Duna és a Tisza szabályozásáról s eg*y másik nagy magyar, a megboldogult Kaán Károly is azt írta 1939-ben megjelent utolsó nagy ,. munkajában^ hogy (olvassa): »Nem lehet indokolt a kormányzatnak, különösképpen pedig a pénzügyi ágának a továbbiakban is a Bachkorszakban lerögzített arra a merev álláspontra helyezkednie, hogy az ármentesítés és belvízrendezés minden költségét úgyszólván minden körülmények között és majdnem kizárólag a már bármiként megterhelt és bármilyen súlyos körülmények között is küszködő alföldi nép viselje.« (Felkiáltások: Igaz! Ügy van!) Kaán Károlynak ebben a kijelentésében nagy igazság van. A magyar állam az 1867 és 22*