Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-167

Az• országgyűlés képviselőházának 167. Hajlandó-e azért, amiért valaki nemzeti szocialistának, vagy nyilaskeresztesnek vallja magát, ugyanolyan elbánást tanúsítani, mint más politikai pártállású egyénekkel szemben! — Budinszky László s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Budinszky László: T. Ház! Ma kint az országban az a helyzet, hogy az emberek részben egy hisztériás tünet folytán, részben pedig alapos okkal attól tartanak, hogy ha az egyik ember megmondja a maga politikai meggyőződését, akkor ezért hátrányokkal sújtják. Ez egy meglehetősen kellemetlen és szomorú tünet, és ez pártkülönbség nélkül vonatkozik minden pártra, mert hiszen, ha ilyen hasadás áll be az emberekben, akkor ez vonatkozik a másik pártra is, mert ha magyar ember magyar emberrel áll szemben azért, amiért yilágnézletileg ehhez, vagy ahhoz a csoporthoz tartozik, üldözésnek tehető ki, vagy olyan hátrányokkal súj tátik, amelyek ránézve elviselhetetlenek, ez olyan súlyos következményeket idéz elő a nemzet életében, ami a nemzetre feltétlenül káros. A másik tünet az, hogy az a hiedelem kerekedt felül az emberekben és ezt, sajnos, konkrétumok is igazgatják, hogyha valaki >a kormányzópárthoz tartozandónak vallja magát és annak szolgálatot tett, akkor reá a törvények nem vonatkoznak, vagyis az embereknek egy része törvényen kívüli állapotba helyezi magát annak a tudatnak hatása alatt, hogy reá úgy sem vonatkoznak a törvények, mert hiszen ő bizonyos pártszolgálatokat tesz. - Ennek a kérdésnek gyökeres megoldása nem az ellenzéki pártoknak érdeke kizárólag. A törvényeknek mindenkire egyformán kötelező volta az egész ország érdekét szolgálja, mert ha ezt nem tartják be, akkor ezáltal a törvényeknek feltétlen tiszteletén és feltétlen betartásán üttetik olyan rés, amely később majdnem helyrehozhatatlan lesz. Méltóztassék megengedni, hogy konkrétumokkal _ támasszam alá ezeket az állításokat, méglpedig a következőkben: 1940. évi imájus havában azt észleltem, hogy leveleimet, amelyek a kerületemből jönnek, eltulajdonítják. Azt mondották nekem, hogy egyszerűen a postán eltulajdonítják. En erre azt válaszoltam. szinte gorombán, nyersen az egyszerű falusi embereknek: Ez nem igaz, a magyar királyi posta felül áll mindenféle pártpolitikán. —- A leveleiket megint nem kaptam meg. Erre azt mondtam: Tessék nekem ajánlottan írni, ha fontos dolgokat írnak. — Feladtak nekem egy ajánlott levelet és mit méltóztatik gondolni? Az ajánlott levél sem jött meg. Azt mondottam a feladónak: kérem a feladóvevényt. A. feladó átadta nekem a feladóvevényt, elmentem vele az illető községbe és akkor széitébenhosszában r elmondták nekem, hogy a községi bíró megbízást kapott a képviselő úr leveleinek felbontására (Bodor Márton: Kitől?) es bizonyos helyre való elvitelére és majd akkor továbbítja, amikor ó jónak látja. Erre én szó nélkül beadtam a magyar királyi postaigazgatóságnál egy panaszt, amelyhez csatoltam a feladóvevényt, — először fotókópiában, — csatoltam a 12 nap múlva megérkezett levelet, amelyet — köznyelven szólve — durván megbicskáztak és ráragasztották a bélyeget. Abból a feladóvevényből és az ajánlott levél betűbélyegzőjéből és a budapesti érkezésből kitűnt, hogy a községből ismeretlen kéz elvitte a levelet vagy a postán visszatartotta 12 napig és ülése 19AO december 11-én, szerdán. 109 I csak későbben, az én fellépésemre, küldöttek el. A postaigazgatóság azt mondta: tessék eredetiben átadni ezt a levelet. Átadtam elismervény ellenében: tessék kivizsgálni. Azt mondták: A képviselő úr tudja jól, hogy ez a büntetőtörvénykönyv melyik szakaszába ütközik és mit jelent a levéltitoknak megsértése. Elmentek, kivizsgálták a dolgot. 1940 augusztus havában érdeklődtem a postaigazgatóságnál, ahol azt mondták: »Kérem, ez képviselővé!, kapcsolatos dolog, ez politikai természetű dolog, most még nem adhatunk felvilágosítást,« Addig húzták-halasztották a dolgot, amíg kénytelen voltam a kereskedelemügyi miniszter úrnak ismételten írni és kérni, hogy a vizsgálatot fejeztesse be, mert hiszen itt olyan kézzelfogható bizonyítékok voltak, hogy valaki a levelet eltulajdonította, jogosulatlanul magánál tartotta, felbontotta és így a levéltitkot megsértette, hogy közönséges bűncselekménnyel állunk szemben. A kereskedelmi miniszter úr válaszolt nekem szeptember havában és azt mondta, hogy ez az egész vizsgálat, miután itt politikai háttere is látszik fennforogni a dolognak — miután állítólag egy rendőri felügyelet alatt álló egyén írta volna — átkerült a magyar királyi belügyminisztériumba a vizsgálat -kiegészítése végett. Büntető perrendünk, a postának egész fegyelmi eljárási joga ilyen jogszabályt nem ismer, hogy ha valaki a levéltitkot^ megsérti, akkor a levelet a belügyminiszter úr átkérhesse vagy oda áttegyék a vizsgálat kiegészítése végett. Egyébként ez a vizsgálat-kiegészítés ma, december 11-én is tartott. (Bodor Márton: Szörnyűség!) Ilyen állapotok mellett a törvénytiszteletet, a törvényes rendet az országban fenntartani nem lehet, ha politikai szempontokból egy országgyűlési képviselő levelét, amelyet eltulajdonítottak és ezáltal valaki vagy valakik közönséges bűncselekményt követtek el, a m. kir. belügyminiszter úr elkéri, ott tartja és a vizsgálatot nem fejezi be. Mi történik akkor a szegény egyszerű emherekkeLf! T. Ház! Nem az az érdekes ebben a dologban, hogy közigazgatási közegek utasításra mit tettek azzal a levéllel, mert ők eszközök annak a magasabb vonalvezetésnek a kezében, amely, ha itt az országban valaki bűncselekményt követ el, akkor vizsgálat-kiegészítés címén egészen egyszerűen bekéri a bűnjelet és akkor a dolog ott elfekszik. Ha valaki más követett volna el akármilyen kis bűncselekményt, akkor a hatóságok már réges-régen helyesen és igazságosan ej is intézték volna a dolgát, már régen kidotíták volna a postamesternőt, régen kidobták volna azt a^ községi bírót, aki a levelet elvitte a főszolgabíróhoz és megfelelő büntetést kaptak volna. Ez nem történt meg: az ügy a mai napon is a m. kir. belügyminisztériumban fekszik. T. Ház! Ezek miatt a törvénytelenségek miatt megáll az ember esze. Mit mond^ a falu népe, mit mond az ország, amely ezt látja, hiszen ott zajlik le ez a nép között. Természetes, hogy azxal jönnek az emberhez: az uraknak mindent szabad? Egy másik helyen ugyanebben a kerületben a postamesternő 7000 pengő körüli összeget sikkasztott — nem tudom a pontos számot. Kimennek, megállapítják, hogv a postamesternő húga és testvére, a járási irodatiszt együtt dolgoztak ott; hogy ki követte el a sikkasztást, azt persze nem tudom, de nagyon jól korteskedtek, lemondatták tehát a postamesternőt és a vizsgálat befejeződött azzal, hogy a postâmes-