Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-167

Az országgyűlés képviselőházának 167. zetesen a közgyűlésen bemutatott zárszámadás szerint a gyár jövedelme, illetőleg forgalmazása ebben az esztendőben 17 millió pengőről 35 millió pengőre tornázta fel magát, Es a gyár most csak a tisztviselőinek adott egy negyedmillió pengőt, ellenben a munkásainak egyetlen fillért sem. Ez valahogy nem mutatja a keresztényi szeretetnek azt a magaslatát, amelyet megkövetelhetünk. Különösen most, karácsonykor milyen jól esett volna azoknak a szegény munkásoknak, ha kaptak volna 10 vagy 20 pengőt. Akkor legalább ők is részesültek volna abban a szeretetben, s valamit ők is vihettek volna a karácsonyfájuk alá. Ugy azonban csak a keserű könnyek maradnak meg a karácsonyfa körül, ha így intézkednek, mint ahogy azt a győri vagóngyárban látjuk. Vannak üzemek — és nemcsak a győri yagóngyár ilyen, hiszen ez már régebbi keletű dolog —, amelyek a bevételekből jutalékot adnak az alkalmazottaknak, de ezeket a jutalékokat a legkisebb fizetésű embertől a legmagasabb fizetésű emberig mindenki megkapja. Nem mondok egyebet, itt van a Beszkárt, amely réges-régen bevezette a remunerációs randszert. A Beszkártnál a váltógyerektől a vezérigazgátóig mindenki megkapja a remuneráeiót, nem úgy, mint ahogyan most a győri vagóngyár csinálta. Ez a remuneráció nagyon fontos — amint mondottam — abból a szempontból* hogy a munkásokat intenzívebb munkára ösztökéljük. Amint látjuk, ennek vannak is eredményei, mert hiszen a Beszkárt is gyönyörű szép eredményeket tudott felmutatni ezzel a rendszerrel. Nemcsak épp az utcán futkosó, villamos kocsikon lévő kalauzok dolgoztak intenzívebben, hanem amikor a műhelyekbeji dolgozó szakipari munkások is látták, hogy a többletjövedelemből bizonyos időközönként remunerációt kapnak, ők is kedvvel és szívvel dolgoztak. Ha azonban ilyen kivételeket csinálnak, akkor annak a fizikai munkásnak elmegy a kedve attól, hogy intenzívebben dolgozzék, már pedig egyedül az adminisztrációból nem lehet több jövedelmet behozni. Igaz, hogy az okos és észszerű vezetés ezt sok tekintetben előmozdítja, de a fizikai munkásokra is tekintettel kell lenni. Nagyon kérem az iparügyi miniszter urat, hogy ebben az esetben és más esetekben is méltóztassék odahatni, hogy ilyen kirívó esetek többé elő ne forduljanak. Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja az iparügyi miniszter úrnak. Mezey Lajos képviselő úr kétrendbeli, Torkos Béla és Huszovszky Lajos képviselő úr pedig egy-egyrendbeli interpellációja elmondására halasztást kért. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a halasztást megadnia (Igen!) A Ház a (halasztást megadja. Következik gróf Festetics Domonkos képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Megay Károly jegyző (olvassa): »Interpelláció a földmívelésügyi miniszter úrhoz a noha szőlők kiirtása tárgyában. Hajlandó-e a miniszter úr azokon a vidékeken, melyek az idén még nem vágták ki a direkt-termőket s a rossz szüret következtében előreláthatólag kevés bor lesz, a kíméleti időt meghosszabbítani?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Gr. Festetics Domonkos: T. Ház! Bocsánatot kérek, hogy az igen t. államtitkár úr figyelmét ilyen késő órában igénybe veszem, de ülése 1940 december 11-én, szerdán. 107 olyan kérdésről szeretnék beszélni, amely tulajdonképpen nem volna aktuális, de a változott viszonyokra való tekintettel talán mégis van bizonyos aktualitása. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Az 1938:XXXI. te. á direkt termő szőlők kivágására vonatkozóan úgy intézkedik, hogy a direkt termő szőlőterületek, kétharmada 1940. december 31-ig, egyharmada pedig 1941. végéig kivágandó. A törvénycikk végrehajtási utasítása 85.000/38. szám alatt jelent meg. A végrehajtási utasítás foglalkozik az átoltás, a kiirtás kérdésével. Mindez rendes esztendőben talán végrehajtható is lett volna, ellenben most főként a sok eső, a különböző anyagoknak beszerezhetetlensége s más szempontok is talán arra késztethetnék a minisztériumot, hogy az ebben a törvényben meghatározott szankciókat bizonyos időre függessze föl. Sajnos, éppen az ország déli része, Somogy, Baranya és Zala vármegyék azok» amelyek különösen érzik ezt a törvényt teljes súlyával. A Dráva völgye, a Mura völgye állandóan ködben van, az idén állandóan víz alatt is állott, úgyhogy az a gazda, akárhogy is próbálkozik, a legjobb akarat mellett sem tud termelni ott semmiféle szőlőt. Ket esztendő óta próbálkoztak ott különböző oltásokkal, különböző telepítésekkel, de ez mind tisztára meddő volt, „mert a köd és az eső tönkretette a telepítéseket. r De ott van a másik súlyos kérdés is. Az idén azok, akik szőlőt termeltek, az. egyes magasabban fekvő területeken, nem tudtak semmit produkálni, mert hiányzott . a rézgálic. Hiszen ha őszinték vagyunk, a jövőre nézve sincsen^ sok kilátás arra, hogy kellő mennyiségű rézgáliccal fogunk rendelkezni, tehát valójában minden ok meg lenne arra, hogy a borhiányt valamiképen áthidaljuk azzal, hogy noha a direkttermő szőlőkkel a bor termelését még egy-két esztendeig házi szükségletre lehetővé tesszük. Talán meg' lehetne határozni azt, hogy egy bizonyos kisebb területen 2—300 négyszögölön csak saját céljaira termelhessen a gazda. Jön az aratás, jön a kukoricafosztás,, ott vannak azok a kisgazdák, nincs semmi, amit a munkásoknak adhatnának. Ne feledjük el azt sem, hogy azon a területen a vizek nagyon rosszak, tele vannak mindenféle bacillussal, bort nem tudnak vásárolni, valamit csak kell nekik inni, valamit csak kell adni a munkásoknak. Abszolút távol áll tőlem és az érdekeltektől is az, hogy a törvény ellen szegüljünk, nem akarunk mi ellenszegülni, itt tisztán arról van szó, hogy bizonyos kiméleti időt engedélyezzenek, hogy ezeket az időket valahogy átvészelhessük, addig, amikor majd több bor lesz, több rezet kapunk, több munkaerő lesz, amelyet a szőlőkultúrára fordíthatunk. De a jelen pillanatban pótolhatatlan ; a direkttermő szőlő termelése. Itt azt mondják egyesek, hogy az a noha bor roppant ártalmas a szervezetnek. Én azt hiszem, hogy Somogyban isszák a. legtöbb noha bort az országban, s gondoljunk csak" vissza a világháborúra, de most is a somogyi baka volt a legjobb hoúvéd, a legjobb katona, pedig egész életében nohát ivott. Most tehát egy-két esztendeig nem lesz olyan számottevő az egészségügyre sem ennek a bornak a hatása. Tisztelettel kérem, hogy lehetőleg enged' tessék egy kis kíméleti idő ezeknek a direkttermőknek. Talán szólhat ez a rendelet úgy hogy ez. a bor ne legyen eladható hogy kocamákban ne lehessen árulni, csak saját szűk-