Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.
Ülésnapok - 1939-167
96 Az országgyűlés képviselőházának 167. ülése 19 W december 11-én, szerdán. normális évben ás és még az állami fő közlekedési utakat is elönti mindig. A kérdés összeköttetésbe hozható a Vág és ebből csatornával Érsekújvárig a Nyitra ha józhatásával és öntözésével. ' Tisztelettel kérem a miniszter urat az elengedhetetlenül szükségesnek látszó intézkedés megtételére.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Turchányi Imre: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Az ember már szinte röstelkedik, ha felvidéki kérdésről szólván, valahogyan mindig meg kell emlékeznie a csehekről, holott az ember már szeretne egyszer megfeledkezni arról a cseh uralomról egészben véve; de nem mi tehetünk erről, hanem, sajnos, a viszonyok olyanok, hogy amint a romok eltakarítása közben egyre mélyebre hatolunk a viszonyokban, annál jobban előtárulnak azok a cselekvések, amelyeket a cseh uralom a saját nagyobb dicsőségére végrehajtott. A csehek valóban mesterei voltak az úgynevezett potemkin-taktikának, vagyis annak, hogy kifelé nagyszerű viszonyokat mutassanak, míg befelé a valóságban azoknak éppen a fordítottja állott fenn. Kifelé nagyban verték a mellüket, hogy ők magas kultúrájú, valóban nyugati állam és nagy mértékben különböznek a tőlük keletre eső többi államtól, azonban az a kérdés is, amelyet most szóvá fogok tenni, mutatja, hogy valójában milyen volt ez a híres, magas cseh nyugati kultúra. Az embernek szinte megáll az esze, hogy hogyan lehet vízgazdálkodási, vízszabályozási ügyekbe, egy és ugyanazon folyó szabályozásának kérdésébe nemzetiségi politikai kérdéseket belekeverni, pedig a csehek ezt a nagyszerű dolgot mégis végrehajtották. T, Ház! A Nyitra és a Zsitva folyók alsó részét még a világháború előtti időkben, még a magyar időkben szabályozták. Amikor a csehek ezt a területet uralmuk alá kapták, hozzáfogtak és verték a nagydobot, hogy milyen nagyszerű módon szabályozni fogják az ezen a területen lévő összes vizeket. Hogy miként hajtották ezt végre, azt ennek a két-folyónak az esete mutatja. Ennek a két folyónak a felső folyása tudniillik szlovákok áltai lakott területen van, míg a középső és alsó folyása magyarlakta területen. Minden folyószabályozást természetszerűleg úgy szokás végezni, hogy az alsó folyáson kezdik és onnan fokozatosan haladnak fel a folyó medrében. A csehek, megcsúfolva ezt a szabályt, éppen erre a nemzetiségi elhelyezkedésre tekintettel a Nyitra és Zsitva folyó középső részét kihagyták és a felső részét szabályozták, aminek természetes következménye az, hogy ezeken a felső részeken a vizek folyása meggyorsult és a víz teljes gyorsasággal a középső területre ömlött, ahol most nemcsak az ilyen rendkívüli vízmagasságú időkben, mint a mostaniak, hanem normális időkben is kénytelen-kelletlen szét kell hogy terüljön és el kell hogy öntsön minden magyar területet. Azt hiszem, nem kell sok szót hozzátennem ahhoz, hogy ez a helyzet tarthatatlan és ezt a legrövidebb időn belül orvosolni kell. (Ügy van! Ügy van!) Le gyen szabad azonban még egy más gondolatot is kapcsolnom ehhez a kérdéshez, amely ugyan hasonló kényszerűséggel a cseheket is bizonyos intézkedésekre kényszerítette. Ez a kérdés a Vág folyó hajózhatásának kérdése, amely a cseh időben is olyan kényszerítően hatott rájuk, hogy elkezdtek — szintén potemkin-módon — intézkedni. Negyed község tájékán valami dunai hajók részére megfelelő kikötőt terveztek, de itt is, ismét belekeverve a kérdésbe a nemzetiségi szempontot, elmulasztották annak a gondolatnak figyelembevételét, amely mint Columbus tojása kínálkozik itt. Ha tudniillik Érsekújvár környékéről a Nyitra folyót egy körülbelül 5.5—6 kilométeres csatornával egybekötnők a Vággal, akkkor az a vízmennyiség, amely ott a Nyitra folyóból a Vágba ömleszthető, a legalacsonyabb vízállás idejében is elegendő lenne ahhoz, hogy a folyó vizén feljöhessenek a dunai hajók, különösen az uszályok és azután, ha már csatornát ásunk, azt olyan módon lehet megásni, hogy azon is feljöhetnének a hajók egészen Érsekújvárig. Ugy látszik, hogy ez technikailag aránylag nem nagy költséget igénylő feladat volna. T. Ház! Hogy a folyó hajózhatása közgazdasági szempontból milyen jelentős dolog, — azt hiszem — nem szükséges itt külön taglalnom. Nem is akarom taglalni, annak ellenére, hogy ezzel a kérdéssel, amikor a háború után egészségi állapotom köiülbelül egy évig szanatóriumi kezelésre kényszerített, teoretice meglehetősen sokat foglalkoztam. l-egyen szabad azonban tapasztalataimból csak egyetlen kis t példát kiragadnom. Egyszer Franciaországban utaztamban amikor egy völgy mélyén ment végig a vasúti vonal, a vonat' ablakán kitekintve jobboldalt fent a hegyoldalban láttam valami nagy fekete tömeget mozogni. Amikor a vonat közelebb ért, megállapítottam, hogy a hegyoldalban mozgó nagy fekete tömeg hajó, amely egy ásott csatornán halad. Az a csatorna, ahogyan a vonat tovább haladt, egy hídon a vasúti vonal fölött ment át keresztbe a völgyön. Érdeklődtem és azt mondották, hogy azon a csatornán akkor egy fiOO tonnás uszályt egy pár ló erejével vontatott egy_ földmíves. Ez egy kis keresztmetszete a hajózható csatornák és a folyók ha 4 óz r hatása jelentőségének, amihez nem szükséges több szót hozzátennem. Hogy azután az ilyen esatornaásás és az említett két folyónak ilyen .összeköttetése természetesen öntözési lehetőségeket is rejt magában, azt sem szükséges az elmondottakhoz hozzátennem. Mindezek alapján tehát tisztelettel kérem a földmívelésügyi miniszter úr őexelleneiáját, akihez interpellációimat intéztem, f méltóztatik-e ezekről a viszonyokról tudomással bírni és amennyiben igen, úgy tisztelettel kérem, hogy a megfelelő intézkedéseket ezeknek a területeknek ármentesítésére lehetőleg gyorsan méltóztassék eszközölni és azután azoknak során ezeket a hajózási és öntözési kérdéseket is megfelelően méltóztassék tárgyalni. (Helyeslés jobbfelől. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr nevében a földmívelésügyi államtitkár úr kíván válaszolni. Bárczay János államtitkár: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A földmívelésügyi miniszter úr nevében válaszomat a következőkben van szerencsém megadni. A Nyitra és a Zsitva folyónak egész hazai szakasza — kivéve a Vágbalparti ármentesítő társulat területéhez tartozó 18 kilométeres szakaszát — valóban olyan elhanyagolt állapotban van, hogy állandóan árvízveszedelem fenyegti a mellette fekvő földeket. Különösen veszélyes a helyzet Nagysurány és Érsekújvár közt, ahol a két folyó összefolyik. Ott nagyon gyakran , már a legkisebb árvíznél is több mint 20.ÖUO
