Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-167

Az országgyűlés képviselőházának 167. Tisztelt Képviselőház! Tudomásom szerint 1933-ig működött az ojtóanyagtermelő intézet. (Egy hang a középen: Megszűnt!) Miért szüntették meg ennek a működését? Nem merem feltételezni, hogy azért, hogy a Philaxiának és más hasonló gyáraknak ne legyen konkurenciájuk. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Pedig fel lehet tételezni!) Tisztelettel kérdem a földmívelésügyi miniszter urat, nem tartaná-e szükségesnek az állami ojtóanyagintézet újból való felállítását az ország érdekében? (Helyeslés a jobboldalon.) Van-e a felállításnak valamilyen akadályai Ha van akadálya, akkor is el kell azt gördíteni, hogy gazdáinkat olcsóbb ojtóanyaggal és orvossággal tudjuk ellátni. Remélem, hogy a földmívelésügyi miniszter úr minden eszközt megragad, hogy ezt a kérdést megoldja, hogy régi óhajtásunkat, a kötelező sertésoltás bevezetését el tudjuk érni. (Helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr nevében Bárezay államtitkár úr kíván válaszolni. (Halljuk! Halljuk!) Bárezay János földmívelésügyi államtitkár: Tisztelt Ház! Pataky László képviselőtársam interpellációjára a földmívelésügyi miniszter úr nevében a következő választ van szerencsém adni. Állatorvoshiány tényleg van. Ennek oka elsősorban a bevonulás volt, másrészt pedig a visszacsatolt részeknek állatorvosokkal való ellátása. A földmívelésügyi kormányzat maga is tudatában van annak, mit jelent egyes vidékeknek az állatorvosoktól való megfosztása az állategészségügy terén, éppen ezért megtettük a (Szükséges lépéseket a honvédelmi miniszter úrnál, hogy az állatorvosok elsősorban szereltessenek le. Ez közbelépésünkre valóban meg is történt, úgyhogy az állatorvoshiány lényegesen enyhült. Ezenkívül gondoskodott a földmívelésügyi kormányzat arról, hogy 30 új állatorvosgyakornoki állást szervezzünk. Ezeknek betöltése folyamatban van s remélem, hogy ezeknek kinevezésével lényegesen enyhülni fog az a hiány, amely az állatorvosoknál az utóbbi időben tapasztalható volt. A képviselő úrnak arra a kérdésére, hogv a kormányzat kíván-e foglalkozni a sertéspestis elleni kötelező oltással, a szimultánozással, van szerencsém a következőket válaszolni. (Halljuk! Halljuk!) A földmívelésügyi kormány, teljesen tisztában van azzal, mit jelent egyéni s'zempontból a sertéseknek az elhullása, mert teljesen tudatában vagyunk annak, hogy a kiselbb gazdáknál és a zselléreknél a sertés elpusztulása a családnak jóformán a tönkremenetelét jelenti. (Ügy van! Úgy van!) De ezen túl tisztában vagyunk azzal is, hogy nemcsak egyéni érdekből, hanem nemzetgazdasági szempontból is hihetetlen, szinte fel sem mérhető előny volna számunkra az, ha a mérhetetlen nagy százalékban elhullást okozó sertésvészt meg tudnók akadályozni. Különösen látjuk ezt manapság, amikor tényleg beszélhetünk zsírhiányról, aminek egyik oka a múlt évben jelentkezett nagyarányú sertéselhullásban is keresendő. Sajnos, azonban sok nehézséget kell leküzdenünk, addig, amíg az egész országban, a sertéspestis elleni kötelező oltás elrendelhető. Ennek elsősorban az a nehézsége, hogy nem rendelkezünk annyi állatorvossal, hogy az oltást jóformán az egész országiban, azt lehet mondani, egy nap alatt vagy a lehető legrövidebb idő alatt eszközölhessük. Mert az esnort ülése 1U0 december 11-én, szerdán. 9?> •szempontjából nagyon fontos az, hogy az ország ne legyen állandóan vésszel fertőzött, mert az egész országnak, vagy egyes országrészeknek vésszel fertő zöttsége esetén— már pedig rendszertelen szimultánozás esetében így volna —, az exportanyagnál szükséges 40 napi védmientességet nem tudnánk igazolni és exportlehetőségektől esnénk el. Annyi állatorvosi állást kellene tehát szervezni, 'hogy a szimultánozás lehetőleg egyidőben, vagy legalábbis nagyon kis időközön helül történjék 'meg. Másodsorban le kellene küzdeni azt az akadályt, amely a ibúgatásnál jelentkezik; tudniillik ebben az esetben a búgatásnak és a malaeoztatásnak is lehetőleg egyidőben kellene történnie, mert ha nem malacoztatunk egyidőIben, a szimultánozást szintén lehetetlen egyidősben keresztülvinni. A jelenlegi megállapítások szerint körülbelül négyhónapos koriján legalkalmasabb a sertés sertéspestis elleni oltása. Kísérletek folynak — s magam is tárgyalásokat folytattam a főosztály vezetőjével — abban az irányiban, nem volna-e lehetséges a sertéspestis elleni oltást nem négyhónapos, hanem fiatalabb korban eszközölni. Fontos volna ez két okból is: elsősorban azért, mert fiatalabb korban, amikor még rendelkezik a malac hasi immunitással, lényegesen kevesebb költségbe kerül az oltás, ímert nem a virus a drága, hanem a szérum és akkor kevesebb szérumot kell adagolni, mert, mint mondottam hasi immunitással rendelkezik a sertés. Azonkívül több virus adagolásával nagyobb átvészel tséget érünk el és ha nagyobb a megbetegedés, nagyobb százalékos ugyan az elhullás, de nagyobb a későhbi immunitás is. A másik nehézség az, hogy félmerül az a •kérdés, vájjon kötelező oltás esetén az elhullt sertésekért nem kellene-e kártalanítani a tulajdonost. Itt pro- és kontraérvek vannak. A magam részéről az a nézetem: ha 'biztosítani tudjuk azt, hogy a sertések a vészben nem hullanak el, abban az esetben a gazda szívesen vállalja azt az esetleges 1—2 százalékos elhullást, amely mondjuk 4-^-6 hetes korban történik, amikor a malac még nem olyan nagy értékű. Nehézséget okoz az is, hogy a sertéspestis elleni oltás ma tényleg nagyon drága, úgyhogy foglalkozunk azzal a gondolattal, hogy a földmívelésügyi kormányzat az oltással járó költségek 25, esetleg 50 százalékát magára vállalná; azonban ez is kb. 5—6 millió pengős költséget jelentene, amelynek a fedezetéről gondoskodni kellene. (Felkiáltások a jobboldalon és a középen: Nem baj!) A magam részéről is tárgyalásokat folytattam az illetékes osztállyal és a miniszter úr is foglalkozik azzal a gondolattal, hogy a múlt évben és az azt megelőző években Pest vármegye egyes járásaiban kísérletképpen bevezetett sertéspestis elleni kötelező szimultán oltást az ország nagyobb részeire terjesszük ki és amennyiben arra a tapasztalatra teszünk szert, hogy ezek az oltások tényleg biztosítják a sertéseknek sertéspestisben való megbetegedésével szemben a mentességet, abban az esetben szukoesszive térjünk át az egész országban a sertéspestis elleni kötelező oltásra. Miután azonban, a fent említett nehézségek fennállanak, erre vonatkozólag a földmívelésügyi kormányzat kötelező ígéretet nem tesz; a maga részéről mindenesetre mindent el fog követni, hogy a sertéseknek sertéspestis elleni oltását