Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-614

614 Az országgyűlés képviselőházának 11 most egyszerre milyen nagyszerűen megy a dolga, hogy ő napról-napra gazdagodik, holott ö valójában azt látja, hogy ha a csizmáját meg kell talpaltatnia, akkor több búzát kell ezért adnia, mint azelőtt, hogy a traktor üzemanyagok duplájára emelkedtek, hogy nem kap korpát és darát, ezért a tehene nem ad tejet, nincsen miből adót űzetnie és mindezen eimélkedhetik a sötétben, mert sok helyen csak egy liter petróleumot kapnak egy hónapra. (Ügy van! ügy van! — Taps a balés a szélsőbal oldalon.) A közönséggel inkább azt kellene megértetni, hogy a gazda nem magas árakat kíván, csupán olyan árakat, amelyek a termelési költségeket fedezik. Nem v olna megelégedve 40 pengős búzaárral sem, ha arra 5 pengőt ráfizetne, de meg volna elégedve 10 pengős búzaárral is, vagy akár 50 filléres sertésárral is, ha abból haszna volna. De az előállítási ár alatt termelni nem lehet. T» Ház! A termelés biztosítására, irányítására és átállítására egy átfogó szervezet szükséges, (Ügy van! Úgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon) olyan fórum, amelynek a kezében összefut minden szál a termeléstől az elosztáson keresztül a feldolgozásig és a fogyasztásig. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Németországban a Keichsnährstand-ban, a birodalmi élelmezési rendben foglalták össze mindezt. Oda sorozták a földmívelést, a kereskedelmet, a mezőgazdasági ipart, átkerültek oda az iparkamarából a nagyvágók, a hentesek, a mészárosok. Odakerültek a szövetkezetek, a hűtő- és tárházak, az egész feldolgozóipar, még a mézeskaiácso sok és a fagyialtosok is. Odasorozták azokat az iparágakat is, amelyek a mezőgazdasághoz szükséges anyagokat, mint például a műtrágyát vagy a növényvédő szereket gyártják. Mindez egységes irányítás alá került és egységesen oldják meg a termeléselosztás szabályozását és ami a legfontosabb, a termelőnek és fogyasztónak egyaránt végleges, szilárd árakat biztosítanak. Ez a szervezet lenyúlik egészen a faluig, ahol megoldja azoknak a közigazgatási feladatoknak nagy részét is, amelyeket nálunk a jegyző, szolgabíró, vagy alispán old meg; végzi a statisztikai adatgyűjtést is. „ Sokat hallunk mostanában a mezogazda

: sági kamarák átszervezéséről. Erre feltétlenül szükség is van, mert eddigi működésük nem mondható éppen eredményesnek, részben a személyi harcok miatt, részben pedig azért, mert a kamaráknak végeredményben semmi különösebb jogkörük nincsen. (Gesztelyi Nagy László: Mi kifogása van a kecskeméti kamara ellen? Tessék megmondani! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Maid elmondjuk! Most rövid az idő! — Matolcsy Mátyás: Mit csinált a kamara? Mondja meg maga! — Zaj a szélsőlaloldalon.) A mezőgazdasági kamarák mai formájukban nem célravezetők. Csak akkor működhetnek, ha jogkört kapnak. Itt nem az a fontos, hogy megyei vagy körzeü kamarák legyenek, hogy megmaradjon-e a járási bizotteág vagy sem, az a lényeg, hogy az egész termelés, az esrész értékesítés, az egész feldolgozás egyesítve, összefogva legyen bennük, egységes szervezetben. Csak ilyen szervezettel lehet irányítani a termelést, csak így lehet majd megfelelő árpolitikát követni, csak így állnak majd rendelkezésre megbízható statisztikai adatok, csak így lehet majd elkerülni azt, hogy a kü-louféle hatóságok és hivatalok mind más és l ülése 194Ô november 20-án, szerdán. mást akarjanak, más és más elvi álláspontjuk legyen: így majd egymásba illeszkednek valahogy ezek a íogas.eerekek. Csak

: így tudjuk majd megoldani azt a számos nehéz problémát, ameiy előttünk áll: a termelés átállítását és fokozását, a kisbirtok gazdagodásának megjavítását, a nagyüzemi termelés előnyeinek a kisbirtokra vaio kiterjesztését. (Az elnöki széket Törs Tibor foglalja el.) Hogy csak ilyen szervezettel lehet valamire menni, azt a mai állapot bizonyítja legjobban. A kormány termelési és értékesítési kormánybiztost nevezett ki, de hogyan irányítsa a termelést ez a kormánybiztos, ha az árakat más állapítja meg?! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez az!) Nagyon kérem a íödmivelésúgyi miniszter urat, nyilatkozzék arról, hogy a termelési és értékesítési kormánybiztosnak tulajdonképpen mi a jogköre, (Derültség és taps a szélsőbaloldalon.) miben intézkedhetik önállóan? Mert az agrárközvélemény azt látja, hogy a kormánybiztosság leállítása csupán azért történt, hogy eleget tegyenek az agrárérdekeltségek óhajának, valójában azonban az egész vonalon vigyáztak arra, hogy a kormánybiztosság csak cím maradjon, jog és hatáskör nélkül. (Ügy van! Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon.) Ez is csak igéret, épúgy, mint a földbirtokpolitikai törvény, amelynek alapján még egyetlen házhelyet sem osztottak ki. (Taps a szélsőbaloldalon.) Juresek Béla képviselőtársam ez év márciusában teljesen objektív és éppen ezért eléggé ellenzékinek hangzó beszédet mondott. Méltóztassanak megengedni, hogy befejezésül idézzem ennek a beszédnek egy mondatát a Naplóból egy elhangzott közbeszólással együtt: (olvassa): »Miután rámutattam, a decentralizált centralizáció egynéhány nagyszerű eredményére, amikor a termelési és értékesítési szálak külön kezekbe futnak össze, amikor a belföldi és külföldi értesítés

r teljesen külön kezeltetik, amikor tulajdonképpen nincs egy szerv, amelynél az ügyeket véglegesen el lehetne intézni, hanem ehhez valamelyik másik intézmény, sőt harmadik intézmény hozzájárulása és beleszólási lehetősége is adva van: meg kell állapítanom, hogy nem az intézményeket vezető személyekben van a hiba« (Bárczay Ferenc: Hanem a rendszerben! — Derültség a szélsőbaloldalon.) »T. Ház! Pontosan ezért nem fogadom el a költségvetést«. (Éljenzés és taps a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Thassy Kristóf! Thassy Kristóf: T. Ház! A földmíyelésügyi tárca nem politikai tárca, költségvetésével tehát nem politikai, hanem gyakorlati szempontból kívánok foglalkozni, a gazdatársadalom, a falu népe, különösen pedig a kisgazdák szempontjából. / Örömmel állapítom meg, hogy a tárca költségvetése az eddigiekhez képest körülbelül 8 millió pengővel magasabban van dotálva, örömmel állapítom ezt meg azért, mert amit erre a tárcára fordítunk, azt tulajdonképpen az ország gerincét alkotó gazdatársadalomra fordítjuk. Észrevételeim előadásában azt a sorrendet kívánom követni, amelyet a miniszter úr követett a költségvetés összeállításában. Elsősorban tehát a központi igazgatással kívánok foglalkozni. Erre az az észrevételem, hogy túlságosán nagy a központi tisztviselők száma, különösen nagy a központba beosztott szaktisztviselők^