Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.
Olalszámok - 1939-VIII-1076
1076 Az országgyűlés képviselőházának 163. ülése 194-0. noveffîber 29-én, pénteken. - , Ugyancsak az orvosikérdéssel függ össze a magyar vidéknek egy fájó panasza és pedig a körorvosok kérdése. A helyzet ugyanis az, t. Ház, hogy magam is ismerek nagyon sok olyan falut, ahol a körorvosnak megfelelő emberi lakájt biztosítani eddig nem tudtak és ezen már családi boldogságok futottak zátonyra csak azért, mert belekényszerítettek egy lehetetlen szobába rendelőt, fogadót, hálószobát, gyerekszobát és nemtudom micsodát. Kétségtelen, hogy amikor a magyar faj gyógyítása kiválóan fontos célja kell hogy legyen a kormányzatnak, akkor ennek a gyógyításnak egyik előharcosa, a vidéki körorvos számára megfelelő életmiliőt kell teremteni. Ugyanakkor azonban hangsúlyoznom kell, hogy az egészségvédelem, terén január 1-ével óriási lépéssel haladtunk előre akkor, amikor megszűnnek a különböző védőnői intézmények. Ezeket az intézményeket egyesítettékés hála Istennek, ennek az intézménynek a nívója olyan magasrendű, hogy ez a magasfokú képzettségű védőnői kar igenis meg fogja hozni a maga lehetősége szerint a magyar fajnak fokozottabb mérvű gyógyulását különösen akkor, ha a kormányzat Programmjában tovább fejlesztjük azt a lehetőséget, hogy minél több kis vidéki centrumban megépüljenek az egészségházak. (Meskó Zoltán: Ez helyes!) Mélyen t. Ház! Amikor a kormányzat szociálpolitikájáról beszélek, akkor nem mulaszthatom el, hogy az országos nép- és családvédelmi alapot fel ne említsem. Ez a törvény már a tárgyalásakor is nagyon sok vitát provokált, pro és kontra. Most azonban, hogy ez az alap alig több, mint-egy hónapja lépett életbe és volt alkalma működni a vidéken, máris elismeréssel kell meghajolnom az előtt az intézkedés előtt, hogy amikor a miniszteri biztos szétküldotte a maga nyolc szociális felügyelőjét az országnak minden megyéjébe, akkor megvolt a lehetőségük aria, hogy a vértelen magyar közgazdasági életben a legszegényebb ? a legelesettebb elemeknél, a legrövidebb időn belül tízmillió pengőt tudtak a magyar élet vérkeringésébe beszivattyúzni. (Szöllősi Jenő: De a költségvetés már is felborult!) A költségvetése nem borulhatott fel, mert hiszen nem költötte még el azt a pénzt, amennyit erre fordítani lehet. (Szöllősi Jenő: A belügyminiszter úr maga mondta !) , Elnök: Csendet kérek. Stitz János: Bizonyítani ezt az állítását a képviselő úr semmi esetre sem tudja. T. Ház! Egyébként ha elfogyott volna is a költségvetési összeg, akkor ez csak azt bizonyítja, hogy milyen mérhetetlenül nagy szükség van erre az alapra. (Szöllősi Jenő: Ez igaz!) Méltóztassanak megengedni, hogy áttérjek most egy másik problémára s ez: a magyar városok és magyar falvak problémája. (Halljuk! Halljuk!) Amikor tudomásunk van arról, hogy az 1938-as statisztika alapián Budapesten lakott 1,067.000 ember, tíz törvényhatósági jogú városban lakott 712.000 ember és a 45 megyei városban lakott 1,315.000 ember, tehát öeszesen 3,695.000 ember, vagyis az 1938-as magvar népszámlálásnak megfelelően az ország lakosságának 3407 százaléka lakott a városokban,akkor kétségtelen, hogy ezt a kérdést nem szabad olyan módon tárgyalni, hogy r egyrészt Budapestnek követelnek mindent és ezáltal a magyar vidéket szorítják háttérbe, másrészt pedig égy majdnem azt mondhatnám álromantika alapján a falut nagyon sok helyen izgatással szembe akarják állítani a városokkal. Mélyen t. Uraim! A helyzet az, hogy amilyen helytelen a vízfejű főváros, amilyen helytelen a túlságos centralizáció az ország fővárosában, annyira szükséges az, — ha már minden kisebb-nagyobb intézményt nem lehet minden egyes faluba elvinni — hogy minden egyes falu olyan köizetbe kerüljön, amelynek egy kisebb vidéki centruma legyen, ahol a decentralizáció alapján a falu lakossága is minden kulturális, minden egészségügyi és minden szociális igényét kielégíthesse. T. Jtiáz! Ebből következik azután logikusan az, hogy a decentralizációt mindenütt és mindenben vigyük keresztül annyira, amennyira csak lehetséges. Itt kénytelen vagyok megállapítani — már egy esztendővel ezelőtt is hangsúlyoztam — a bürokráciának szörnyű voltát, amely a minisztériumokba szív fel mindent és ezáltal óriási aktanegyeket halmoz fel, mert nem akarják átadni a hatalmat a kisebbíokú hatóságoknak, viszont elszoktatták a kisebbfokú hatóságokat és elszoktatták azok egyes embereit a felelősségtől, ezzel nagyon sok helyen ránevelték a vidéki közigazgatást a feltv lősségsíbolásra, az egyéni felelősségérzetet teljesen kiölték belőlük és ezért mindenhol vagy felfelé tolták az ügyek elintézését, vagy pedig bizottságokra, de az egyéni felelősségtől a legtöob helyen menekültek a tisztviselők. T. Ház! Amikor most nekünk a közigazgatás eminensül fontos, mert hiszen közigazgatásunk funkcionálásán fordul meg a magyar életnek egészséges vagy beteg volta, amikor nekünk, igtn t. Ijraim, egymás után arra kell törekednünk, hogy sok megüresedett helyre, sok posztra oda kell állítanunk a megfelelő embert, akkor a vezető körök nagyon sokszor abba a helyzetbe kerülnek, hogy nem találnak megfelelő embert. Ennek következménye az lehet, mélyen t. Uraim, hogy közigazgatásunk nívója csökken, márpedig ezt minden körülmények között el kell kerülni. Ennek kétféle módja van. Az egyik módja az, hogy a központi kormányzat kormányozzon és ; ne igazgasson, a közigazgatást adja át a vidéki centrumoknak es viueKi hatóságoknak, de ezekben a vidéki centrumokban olyan tisztviselők legyenek, akik teljes tökéletességgel állhassanak azok elé a feladatok elé, amelyekkel meg kell küzdeniök. Ezért nem azt kell tennünk hogy ezeket a közigazgatási tisztviselőket olyan vizsgák elé állítjuk, ahol a cenzorok iparkodnak bebizonyítani a hallgatóknak, hogy ők milyen kiváló és tudós emberek, hanem olyan gyakorlati kiképzést kell adni ezeknek az embereknek, ezeknek a közigazgatási pioníroknak hogy minden körülmények között a legtökéletesebb módon meg tud á> állni helyüket. Mélyen t. Uraim! Méltóztassanak . megengedni, hogy a város és a falu problémájával kapcsolatban "' áttérjek a városok háztartási egyensúlyának kérdésére. A dolog ugyanis úgy áll, hogy békében tulajdonképpen sokkal jobb volt az arány a közületek eladósodottsága és a közületeknek vagyona között, mint most. Csodálatosképpen az a helyzet azonban, hogy a vagyon növekedett és az eladósodottság maradt meg tulajdonképpen a régi békebeli nívón lényegtelen eltolódásokkal és csak az adósságok kamatterhei nőttek meg igen nagy mérték ^n. Méltóztassanak nekern mep , enpr>rlni. bogy Pécs szab. kir. város kiváló pénzügyi tanácsnokának adataira hivatkoztam, aki összeállítottp a városok tartozását l°36-ban. Ezek szp^int a városoknak 383 és fél millió pengő törlesztéses kölcsönük volt. Püergő kölcsönük 112. sno.WO pengő, kifdási^hátrnléknk 101 millió pengő volt A városok számadási ágainak egy-
