Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-666

666 Az országgyűlés képviselőházának 156. Ami a nevezett társulat kérdését illeti, 18.000 pengőt már ki is utaltam. (Helyeslés johbfelől.) Még 42,000 pengőt, összesen tehát 60.000 pengőt fogok tudni rendelkezésre bocsátani a pénzügyminiszter úr egyetértésével, (Éljenzés' jobbfelől. — Halljuk! Halljuk!) Az igen t. képviselő úrnak az interpellációjával kapcsolatosan még az a kérése volt, hogy neesak katonaviselt emberek vegyenek részt ezekben a munkálatokban, hanem olyan nagycsaládú emberek, olyan családapák is, akik katonai szolgálatot nem teljesítettek. Ennek a lehetősége is meglesz, utána fogok nézni, mert hiszen úgyis más úton-módon ezek számára is munkát és kenyeret kell biztosítani, itt pedig' megvan a munkalehetőség, tehát őket ezekbe a munkálatokba be lehet kapcsolni. Az igen t. képviselő úr következő kérése az volt, hogy a kamatot függesszem fel. Évente mintegy 61.000 pengő kamat terheli a társulatot. Errevonatkozólag én nem tudok választ adni; a pénzügyminiszter úrral majd meg fogom ezt beszélni, mert a szóbanlévő kamatfizetésnek a felfüggesztése nem tőlem függ. (Bodor Márton: Államosítani kell!) Elnök: Csendet kérek! vitéz gr. Teleki Mihály földmívelésügyi miniszter: Ami pedig a kiszombori 1450 hold ügyét illeti, úgy vagyok értesülve, hogy ott az a csatorna meg fog épülni és alkalmas lesz arra, hogy az ottani vizet is levezesse. Ezekben voltam bátor az interpelláló képviselő lírnak a választ megadni és remélem, hogy a gyors megoldással és a munkák sikeres befejezésével ezt a kérdést közmegnyugvásra tudjuk rendezni. (Éljenzés és taps jobbfelől és a középen:) Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a földmívelésügyi miniszter úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a földmívelésügyi miniszter úr válaszát tudomásul veszi; az interpellációnak a pénzügyminiszter úrhoz intézett részét pedig kiadja a pénzügyminiszter úrnak. (Helyeslés a jobboldalon.) Következik Tóth József képviselő tír interpellációja a földmívelésügyi és a pénzügyjaainiszter urakhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék annak szövegét felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. földmívelésügyi és pénzügyminiszter urakhoz a szőlő- és gyümölcstermelő területek rézgáliccal való ellátásához szükséges réz biztosítása tárgyában. 1. Van-e tudomása úgy a földmívelési, mint a pénzügyminiszter uraknak arról, hogy az országban lévő szőlő- és gyümölcstermő területeknek rézgáliccal való ellátásához évente 1500—1600 vágón rézgálicra volna szükség, azonban ezidoszerint ennek a mennyiségnek legfeljebb a harmada van biztosítva? 2. Amennyiben a meginterpellált miniszter urak e tényekről tudomással bírnak, tisztelettel kérdem: hajlandók-e a még hiányzó szükséglet biztosítására a megfelelő lépéseket megtenni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Tóth József: T. Ház! A mai Magyarországon — tehát beleszámítva a visszatért erdélyi és keleti országrészeket is — a szőlővel beültetett területek nagysága megközelíti a 450.000 kat. holdat. Ennek a hatalmas nemzeti vagyonnak az értéke, az instrukciókat is beleszámítva, hozzávetőleges számítással körülbelül egymilliárd pengőt tesz ki. (Zaj a jobboldalon,} ülése 19 kO november 20-án, szerdán. Elnök: Csendet kérek, képviselő -urak a jobboldalon. Tóth József: T. Ház! Ez a művelési ág körülbelül egymillió embert foglalkoztat, mint ahogyan azt a földmívelésügyi miniszter úr is legutóbb megállapította. A szőlőműveléssel foglalkozó kisemberek mindössze 80%-ban tulaidonosai ennek a hatalmas területnek. A szőlőművelésnek egyik legnagyobb problémája a peronoszpóra elleni védekezés. A peronoszpóra elleni védekezésre egyedül a rézgálic használható, amelynek előállításához 25%-ban réz szükséges. Az elmúlt években a borászati osztály tisztviselői mindent elkövettek, hogy a rézgálic biztosítva legyen a szőlőműveléshez. Most azonban az ismeretes okok miatt rendkívül súlyos akadályok merültek fel. Tudniillik nekünk hazai réztermelésünk nincs. Minthogy azonban a réz beszerzése tekintetében baráti államokkal kell tárgyalnunk, én azt hiszem, hogy ha a kormányzat minden lehetői elkövet a réz biztosítása tekintetében, akkor talán meglesz a mód arra, hogy a szükséges mennyiségű rézgálicot elő tudjuk állítani. Körülbelül 1500—1600 vágón rézgálicra van szükség. A szőlőmüvelés az azzal foglalkozó embereknek —- miután egy kat. hold szőlő műveléséhez ICO—120 munkanap szükséges —- körülbelül 50 millió munkanapot jelent, ha tehát a szőlőműveléshez, a peronoszpóra elleni védekezéshez szükséges rézgálic nem lesz biztosítva, akkor számtalan kisember esik el a kenyérkereseti lehetőségtől. Tisztelettel kérdezem az itt jelenlevő íöldmívelésügyi miniszter urat, méltóztatik-e ezekről az állapotokról tudomással birni és amenynyiben ezekről tájékozva méltóztatik lenni — mint ahogyan én feltételezem, — hajlandó-e a miniszter úr minden lehetőt elkövetni, hogy az a rézménnyiség, amely a rézgálicgyártáshoz szükséges, biztosi ttassék? (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kíván válaszolni. vitéz gróf Teleki Mihály földmívelésügyi miniszter: T. Képviselőház! Teljes mértékben tudom és átérzem annak a fontosságát, hogy az ország* szőlősgazdatársadalma el legyen látva rézgáliccal. Szinte egymillió embernek, sőt esetleg még több embernek a megélhetése függ a szőlőtermeléstől és éppen az idén láttuk, hogy a szőlőtermelés katasztrofális kiesése következtében milyen nehéz helyzetbe került az Alföldön a gazdatársadalom és milyen nehéz helyzetbe került Tokaj vidékén és más szőlőtermelő vidékeken nemcsak a gazdatársadalom, hanem a munkásság is, amelynek a megélhetését évente éppen az a 120 napi munka biztosította, amelyet az igen t. képviselő úr említett. A rézgálicellátás terén már a múlt évben is igen nagy nehézségek voltak, hiszen a "háború kitörése következtében a réz úgyszólván beszerezhetetlen és tavaly is csak az utolsó pillanatban sikerült egy hajórakományt az országba behozni. Most azonban tengerentúlról rézgálicot az országba hozni lehetetlen, amint azt a múlt héten egy interpellációra adott válaszomban meg is mondtam. A múlt évben jegyrendszerrel bonyolítottuk le a rézgálicellátást és körülbelül 25—ííO kilogramm jutott egy-egy kat. holdra. Normális időjárás mellett ez megfelelő is lett volna. Sajnos, meg kell állapítanom, hogy a múlt évi időjárás igen rossz volt, a 30 kiló rézgálic így sok helyen-nem volt elég. Üj réz behozatalára egyelőre, sajnos, nem lehet számtani.