Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-680

680 Az országgyűlés képviselőházának 15 keresztény irányzatú kormányunk e téren az iskolák támogatására és segítségére siessen. Ipolynyéken a miniszterközi bizottság nem törclte ugyan az iskolára vonatkozó tételt, de elfogadta a községi képviselőtestület határozatát, hogy az tartson fenu iskolát és így ma ott tartunk, hogy az ipolysági főszolgabíró egy rendeletével az iskolát bezáratta, ezért a gyermekek a plébánia két szobájában és egy szabó műhelyében ülnek össze, hogy tanulásukat folytathassák. Nem akarok ehhez hasonló fájdalmas eseteket felhozni, hanem mély tisztelettel kérem a miniszter urakat, akikhez ebben a fájdalmas közügyben ezt az interpellációt intéztem, méltóztassanak mérlegelni, hogy ha mi a felszabadult területen tudtuk, hogy tűrni és szenvedni kell a magyar iskolákért, de tudtuk azt is, hogy ez nem érdem, mert magyar kötelesség, azért a nép mégis megtett mindent, szívesen áldozott az iskoláért, és talán ezekre «a nehéz küzdelmekre való tekintettel is kérhetjük, hogy nagy megértésre találjon e kérésünk és iskoláink e téren támogatást és segítséget nyerhessenek a miniszter uraktól. (Elénk taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: À belügyminiszter úr kíván válaszolni. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Képviselőház! Legyen szabad a többi érdekelt miniszter úr nevében is az interpellációra röviden válaszolnom. A jogi helyzet nálunk az 1868. évi törvény értelmé en tényleg az, hogy a felekezeti iskolák fenntartása a hitfelekezeteket terheli. A törvény 25. §-a azonban a fennálló állapotot figyelembe véve kimondta azt, hogy a községek a jövőben is vállalhatják a felekezeti iskolák fenntartását, amennyiben eddig is ők tartották fenn. Természetes dolog, hogy ezt a DOgszabályt és ezt a gyakorlatot respektálni kell és a kormánynak természetesen az az álláspontja, hogy ez respektáltassék is. Azonkívül az 1868-as törvény óta is fejlődött ki gyakorlat abban a tekintetben, hogy szegény és nehéz anyagi helyzetben lévő hitközségeket a politikai község támogatta a saját háztartása keretében. A miniszterkÖzi bizottságoknak, amelyek a községek költségvetéseit ellenőrzik, utasítása az, hogy minden olyan esetben, amikor régi gyakorlat alapján a politikai község támogatja az egyházközséget a felekezeti iskola fenntartásában, ezeket az összegeket ne bántsák és ne töröljék a költségvetésből. A tapasztalat azonban arra mutatott, hogy bizony sokszor a hitfelekezeteknek az iskolai költségvetés körüli gazdálkodásában — nem akarom azt mondani, hogy könnyelmű, hanem — bizonyos könnyükezűség mutatkozott és sokkal többet költöttek és vettek fel az iskolai költségvetésekre, mint amennyire szükség lett volna. Ezért én már 1932-ben elrendeltem azt, hogy olyan esetekben, amikor az iskolai támogatások kerülnek szóba, a gyakorlat alapján mindig kérjék be az illető iskolai költségvetéseket a miniszterközi bizottságok, hogy azokat egy^ bizonyos fokig ellenőrizni lehessen és meg lehessen állapítani azt, hogy tényleg milyen segélyezésre van szükség. Annak ideién a kultuszminiszter úrral egyetértőleg adtam ki ezt a rendeletet. A kultuszminiszter úr pedig azt volt szíves az egyházi hatóságokkal közölni megfelelő eljárás végett. Sajnos, a tapasztalat azt mutatia, hogy egyes esetekben a hitfelekezetek, illetőleg az iskolafenntartó testületek, egyházközségek megtagadják a betekintést az iskolai költségvetésekbe és ezekből származnak bizonyos huza5. ülése 1940 november 20-án, szerdán. , vonák és nehézségek. Természetes dolog, hogy azt a helyzetet, hogy egy iskola azért zárassék be, mert a község az eddig érvényben volt szokás szerint nem adja meg neki a segélyt, tűrni nem lehet. ( A konkrét eseteket, amelyeket a képviselő úr felhozott, készséggel meg fogom vizsgálni és ha itt valami hiba történt, azt reparálni is fogom, különben a kultuszminiszter úrral is érintkezésbe lépek, hogy esetleg ő is segéllyel jöhessen az egyházközségnek a támogatására. Én természetesen azon az állásponton vagyok, hogy azt az iskolát, akár felekezeti, akár községi, fenn kell tartani (Helyeslés.) és az anyagi eszközöket biztosítani kell, de természetesen itt a legnagyobb fokú együttműködésre van szükség a felekezetek és a politikai községek között, mert különben rendet teremteni ebben a kérdésben nem lehet. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ezekben voltam bátor válaszolni az interpellációra. Elnök: A belügyminiszter űr a vallás- és közoktatásügyi és a pénzügyminiszter urak nevében is válaszolt! vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Igen! Elnök: Kérdem a 1 Házat, méltóztatnak-e à miniszter úr válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Király József képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció'szövegét felolvasni. vitéz Miskolczy Hugó jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. földmívelésügyi miniszter úrhoz a csallóközi és csilizközi árvizek és belvizek okozta károk elhárítása tárgyában. A Csallóközben és a Osilizközben nemcsak az elmúlt árvizes esztendőben érte kimondhatatlan károsodás a nagy vízállás miatt földmíves közönségünket, hanem még most is olyan a helyzet, hogy Alsó-Csallóközben, a komáromi járás egyes községeiben és a Csilizközben oly magas a vízállás, hogy a gazdáink nem képesek a földeket megművelni és bevetni s ennek folytán a jövő esztendőre még nagyobb veszély fenyegeti őket. Az általános vélemény szerint e veszélyt nagyban fokozza az, hogy az első világháború óta a Duna szabályozása és medrének kotrása, mélyítése elmaradt, mert a csehek egyáltalán nem törődtek e nagy horderejű kérdéssel, minek folytán a Duna medre egy-két méter magasságra emelkedett, ami viszont azt a veszélyt idézte elő, hogy a belvizeink nem tudnak lefolyni. Ezért kérdem a mélyen tm. kir. földmívelésügyi miniszter urat, vájjon az árvízve; szély elhárításának ügyében tett fáradozásai során van-e erről tudomása és hajlandó-e ez ügyben eredményes intézkedéseket tenni"? Budapest, 1940. november 15. Király József s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Király József: T. Képviselőház! Latm mondás: Primum vivere, deinde philosophari: először élni. azután pedig bölcselkedni. Előbbi interpellációmban lelkiügyet, nevelésügyet említettem, most azonban tekintve azt, hogy valóban az országnak talán legfontosabb és legelső gondja az, hogy a nép megélhetése bizto; sítva legyen, legyen szabad most a mindenfele annyi panaszt, fájdalmat és gondot okozó nagy csapásról, a belvíz és ár víz veszedelemről szólnom. Legelsősorban is a földmívelésügyi miniszter úrnak mondok köszönetet biztató szavaiért, amelyeket a költségvetéssel kapcsolat- ban elmondott beszédéből hallottunk. Éppen a Duna felsőfolyására nézve tett ígéretet, hogy