Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-673

Az országgyűlés képviselőházénak 156. (Olvassa): »Ismeretes, hogy a talpbőrhiány számos községben aggasztó m ereteket olt. A nedves, hideg időjárás az általános el kesére lést egyre jobban fokozza. S bár a talpbőrhiány pótlása érdekében a Tiszajobbparti Mezőgazdasági Kamara több esetben is a legsürgősebb intézkedéseket kérte, eljárása eddig nem volt eredményes. Éppen ezért a tiszajobbparti agrártársadalom nevében a miskolci kamara távirati kérelemmel fordult vitéz gróf Teleki Mihály földmívelésügyi miniszterhez és a fenti tarthatatlan állapotra rámutatva, kérte a talpbőrszükséglet mielőbbi biztosítását minden község részére.« Ez a közlemény igazolja azt, hogy ez talán nem csak éppen az én kerületemet érintő probléma, hanem tágabb" jelentőségű. Én a magam részéről azt tapasztaltam, hogy a talpbőr nagymérvű hiánya tulajdonképpen a lakosság körében bizonyos demoralizáló hatást vált ki. Azonfelül a lakosság munkaképességét is korlátozza. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Méltóztassanak lehetővé tenni, hogy ezt az elég fontos problémát a képviselő úr nyugodtan kifejthesse. (Helyeslés.) vitéz Szalay László: A talp bőr hiány a falu egészségének rovására is megy. Nemcsak a kisiparosokat érinti súlyosan ez a kérdés, — hiszen a nekem beszolgáltatott adatok szerint, különösen a cipő- és a csizmajavítás terén kb. csak 50 százalékos munkateljesítményre képesek a megrendelések mérvéhez képest — hanem keresetük elesésétől eltekintve, ez azt is jelenti, hogy a lakosság egyrésze emiatt vagy rongyos csizmában kénytelen »járni, kockára téve egészségét az őszi és a téli időszakban, vagy pedig nem tud munkába menni, mert nem akarja egészségét kockáztatni. Ezen a téren bátorkodom in concreto a kerületemben levő egyik ipartestület adataival szolgálni a miniszter úrnak és pedig az encsi ipartestület adataival. A helyzet jelenleg az, hogy a bőripari anyaggazdálkodási bizottság körlevele folytán a talpbőrmennyiséget bizonyos fejadag alapján kezelik az ipartestületek. 1940 március 8. óta szeptember hónapig az egy mesterre eső fejadag kb. 7 kg-ot tett ki, míg a segédek után 3'80 kg-ot. Ezzel szemben éppen az őszi hónapokban ennek az ipartestületnek a területén a szeptember havi talphőrkiutalás teljesen elmaradt, az októberi és novemberi kiutalás pedig fejenként mesterenként 4 kilogrammos adagra redukálódott, segédenként pedig 2'50 kilogrammos adagra, úgyhogy a nyáron i% tavaszai is ez a 7 kilogramm és 3-80 kilogramm éppen hogy elég volt a lakosság cipőtalpalási és javítási Szükségletének fedezésére. Pedig mindannyiunk előtt ismeretes az, hogy a csizmakopás sáros időben és a fokozott használat folytán éppen az őszi és téli hónapok folyamán a legerősebb. Én tehát a magam részéről tisztelettel kérném az iparügyi miniszter urat, méltóztassék megvizsgálni ezt a kérdést, és amennyiben lehetséges, az encsi ipartestületnek az októberi és novemberi hónapokra jelenleg kiutalt 300 kilogrammos havi adagját az általuk kért 800 kilogrammos adagra felemeltetni és azt kiszolgáltatni szíveskedjék. Csupán bőrrel ezt az egész ellátást talán nem is lehet megoldani, talán bizonyos pótanyagok révén lehetne áthidalni ezt az egész kérdést. Gondolok itt talán a bőrfoszlányokra, a gumitejjel előállított pótanyagra, vagy végszükség esetén megfelelő fából való talpanyagról is lehetne szó. •A magam részéről azért bátorkodtam ezt ülése 19W november 20-án, szerdán. 673 a kérdést felhozni, mert azt közérdekűnek tartottam és mert számos helyről érkezett hozzám ilyen irányú panasz. Ugyanekkor bátorkodom az iparügyi miniszter űr figyelmét felhívni még arra is. hogy a gyárüzemeiknél az ember tulajdonképen nem tapasztalja közvetlenül nagy mérteikben ezt a korlátozást, mert például euy cipőüzletben, ha pénzem van, vehetek akár 100 vagy 200 pár cipőt is. Ügy látszik, hogy ott az anyagellátás tökéletesebben működött, mint itt a vidéken. Én a magam részéről biz va a miniszter úr segítségében, kérem az ő támogatását 53 községem nevében. (Éljenzés és taps jobb felől.) Elnök: Az iparügyi miniszter úr kíván válaszolni. Varga József iparügyi miniszter: T. Ház! Tudomásom van róla, hogy a falusi cipésziparosság szükségleténél kevesebb bőrmennyiséggel láttatik el. De ugyanez áll a városi cipészekre, sőt a gyárüzemekre is. A bőripari bizottság a budapesti cipésziparosok részére havonta 55.000 kilogramm, a vidéki iparosok részére 300.000 kilogramm, a 12 munkásnál többet foglalkoztató mintegy 400 kisebb cipőüzem részére 100.000 kilogramm és a 70 munkásnál többet foglalkoztató cipőgyárak számára 135.000 kilogramm bőranyagot utalt ki, tehát havonta kereken 60 vagont, amely mennyiségből 60% a kisiparosság számára jut és csak 40% az üzemekre, amely üzemek tehát így hátrányban vannak a bőrellátás terén. Igaz, hogy a kisiparosság javítási munkákat is végez. Ami az elosztást illeti a kisiparosság számára, ez az ipartestületeken keresztül történik. Most kénytelenek voltunk az ellátást redukálni, hogy a készletgazdálkodást hosszabb időre tudjuk folytatni. (Helyeslés.) Az elosztás ellen eddig csak az volt a panasz, hogy kevés az anyag, de hogy azt igazságtalanul osztották volna el, erről eddig panaszt nem hallottam. (Zaj a baloldalon.) Kevés az anyag mindenütt egyformán, a cipőgyártó üzemekben is. A honvédelmi készletekre való tekintettel voltunk kénytelenek egy ilyen erélyes korlátozást végrehajtani (Helyeslés.), de én úgy látom, hogy a téli hónapokban az adagot növelhetjük a cipészkisiparosok számára (Helyeslés), mert ezek akkor a javítási munkákkal jobban el vannak foglalva, mint a melegebb időszakban. A műbőrre vonatkozólag pedig máris tettem egy könnyítő rendelkezést, mert lehetővé tettem azt, hogy az adminisztráció ne akadályozza meg a foszlott bőrből és pl. gumitejből készített műtarpbőrök forgalombahozatalát, amelyre vonatkozólag az összes vizsgálatok igen jó eredményt mutat* tak. Remélhetőleg ezt a műbőrkészítést is fo

: kőzni tudjuk. Kérem a t. Házat, szíveskedjék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés és laps.) Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnák-e az iparügyi miniszter úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni? (Igen! — Rajniss Ferenc: Egyhangúlag!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következnék vitéz Várady László képviselő úr interpellációja, a képviselő úr azonban ennek elmondására halasztást kért. Méltóztatnak a kért halasztáshoz üozzájárulni? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Következik Szabó Zoltán képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Megay Károly jegyző (olvassa): »Interpel-