Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-652

652 Az országgyűlés képviselőházénak là válaszomat tudomásul venui. Budapest, 1940. évi november hó 13-án. Varga s. k.« Elnök: Méltóztatnak az írásban adott választ tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a honvédelmi miniszter úrnak Maróthy Károly képviselő úr részére adott válaszát felolvasni. Megay Károly jegyző (olvassa): »T. Képviselőház! Maróthy Károly országgyűlési képviselő úrnak a képviselőház 1940. évi október 9-i ülésén a leszerelt és a nyár folyamán kereset nélkül maradt falu népe téli ellátásának rendezése tárgyában a miniszterelnök úrhoz és hozzám intézett interpelláción ára — a miniszterelnök úr nevében is — a következő választ »adom: Előre kell bocsátanom, hogy a kormány nemcsak az én kezdeményezésemre, de a helyzetet látva és annak súlyos és segítő tevékenységét igénylő voltát felismerve sajátmaga is a szükséghez képest foglalkozott úgy a bevonultak családtagjainak segélyezése, mint érdekeiknek a lehető legmesszebbmenő védelme kérdésével. A megalkotott rendeletek egész sora bizonyítja eme bejelentésemet. Ennek keretében gondját képezte és kó pezi ezidőszerint is a kormánynak az is, hogy a bevonulás és a teljesített katonai szolgálat folytán a télire való megkeresésében akár egészben, akár csak részben is megakadályozott katonáknak és családjuknak megélhetése — annak ellenére, hogy a télre szükséges élelemnek a szokásos mezőgazdasági munkák vállalásában, vagy ha vállalta, annak elvégzésében a családfő akadályozva volt — a téli időszak alatt is biztosítva legyen. Hogy ez a gondoskodás miként valósul meg, az alábbiakból tűnik ki. Az interpelláció 1. pontjában elmondja, hogy a »rendes családi segély csak a katonai szolgálat idejére jár, annak végével megszűnik«. Ez a megállapítás való, azonban mégis azzal az eltéréssel, hogy a megállapított családi segélj még a leszerelést követő hó 1-én is kifizetésre kerül és pedig egyhavi vagy félhavi összegben, a szerint, hogy az illető családfenntartó a hónap második vagjr már első felében szerelt le. A/ interpelláló képviselő úr egyébként, amint már előbb is említettem, a rendes családi segélyről beszél, holott azoknak, akiknek érdekében interpellált, nem ez a rendes, hanem a rendkívüli családi segély jár. E két fajta, más-más elnevezésű segélyre vonatkozó szabályok között az a lényeges — s az interpelláció anyaga szempontjából jelentős — eltérés van, hogy míg a rendes családi segély összege családtagonként havi 5—5 pengő, addig a rendkívüli családi segélyek havi összege feleség után 12, gyermekek s egyéb eltartottak után 8—8 pengő volt. Az interpelláció 2. és 3. pontjára nagy vonásban már a bevezető részben válaszoltam s az ott mondottakhoz még mint konkrétumot fűzöm azt, hogy a kormány már folyamatba tétette azokat a közmunkákat, amelyeknek bevezetése a télire való megszerzését teszi lehetővé az érdekeltek számára. A közmunkák mértékét, illetőleg az erre fordítható összeget a pénzügyminiszter úr expozéjában 40 millióban jelölte meg. E közmunkákra való alkalmazás során gondoskodás fog történni arról, hogy elsősorban azok a férfiak jussanak munkaalkalomhoz s így keresethez, akik katonai szolgálatot teljesítve szolgálták hazájukat akkor, amikor békés időkben különben a maguk és csa?. ülése 1940 november 20-án, szerdán. ládjuk részére s télire valót szokták megkeresni. A 40 millió pengőn kívül még 18 millió pengőt a családvédelmi alap fog karitatív segélyezésre fordítani s még külön 7 millió pengő jut a földművelésügyi miniszter rendelkezésére a fentiekben ismertetettekkel azonos célok megvalósítására,. Már ezeket az elhatározásokat megelőzően még a nyár folyamán a kormány és különösképpen a földinívelésügyi miniszter részéről is történt gondoskodás a tekintetben, hogy a rendkívüli katonai szolgálat teljesítése miatt a szokásos nyári mezőgazdasági — arató -— munkától elesett s így télire ellátatlanul maradt szerződéses mezőgazdasági munkásokat anyagi érdekeikben csak minél kisebb károsodás érje- (Ezek: a mezőgazdasági munkások bevonulásával kapcsolatos kivételes rendelkezések tárgyában a f. évi június hó 27-ről kelt 4760/1940. M. E. sz. rendelet és ennek végrehajtására vonatkozóan a földmívelésügyi miniszternek a 163.000/1940. számú rendelete: az első a Budapesti Közlöny június 29-i, a másik az augusztus 22-i számában jelent meg.) Az interpelláció 4. pontjára válaszom az, hogy — ha a 2. és 3. pontra vonatkozóan mondottakból megjelölt segítség és főként a munkához való juttatás — az időjárási viszonyok folytán nem járhat kellő eredménnyel, a kormány esetleg anélkül, hogy azt munkához, mint ellenszolgáltatáshoz kötné, gondoskodni fog arról, hogy ne maradjanak a szükségbe jutottak anyagi támogatás nélkül. Végül még csak annyit, hogy a kérdést magam részéről kötelességszerűen állandóan figyelemmel kísérem és ismerve a miniszterelnök úr és minisztertársaim felfogását, bizonyos vagyok abban, hogy a kormány a kérdést megnyugtató módon fogja megoldani. Kérem a t. Képviselőházat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. Budapest, 1940. évi november hó 16-án. vitéz Bartha s. k.« Elnök: Méltóztatnak az írásbeli választ tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Kérem végül, szíveskedjék a miniszterelnök úrnak Horváth Ferenc, Tauf fer Gábor és Budinszky László képviselő urak részére adott együttes válaszát felolvasni. Megay Károly jegyző (olvassa); »T. Képviselőház! Dr. Horváth Ferenc országgyűlési képviselő a cenzúra kezelése tárgyáéban, dr. Tauf fer Gábor országgyűlési képviselő a sajtócencúra^ eltörlése tárgyában és Budinszky László országgyűlési képviselő a sajtócenzúra megszüntetése tárgyában, a képviselőháznak folyó, évi november hó 13-án tartott ülésében interpellációt intéztek hozzám. Az interpellációkra a következőkben van szerencsém válaszolni: A sajtóellenőrzés vagy »sajtócenzúra« kérdésében a képviselőház különböző oldaláról már számos alkalommal hangzottak el interpellációk, így töbh ízben volt már alkalmam e kérdésben a t. Képviselőház előtt nyilatkozni. Több ízben megmondottam, hogy a sajtóellenőrzés elrendelése a rendkívüli nemzetközi viszonyok által megkövetelt intézkedés volt, amelyet addig az időpontig és olyan mértékben leszünk kénytelenek fenntartani, ameddig és amilyen mértékben a rendkívüli helyzet fennáll és a szükségintézkedések fennmaradását megkívánja. A sajtóellenőrzést a múlt év szeptember első napjaiban, a német-lengyel háború kitörésekor rendeltük el és ebben a formában addig tartottuk fenn, ameddig a háború orszá1 gunk közvetlen közelében folyt. Pár hónappal