Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.
Olalszámok - 1939-VIII-645
Az országgyűlés képviselőházának 156. hegyesre, Kisbérre és Bábolnára kerültek, amely ménesbirtokoknak fokozott kötelességük az állattenyésztés fejlesztése, hogy ezáltal a kisgazdák között megfelelő minőségű állatot tudjunk kiosztani. Az idei évben még egy másik — anyaállat — akciót is megindítottam, amennyiben 3000 tehenet, mintegy 8000 kocát és 20-000 választott borjút osztottam ki kedvezményes áron a kisgazdatársadalom körében. Erre vonatkozólag semmiféle panasz eddig hozzám nem futott be. Igen hálás lennék tehát Csoór igen t. képviselőtársamnak, ha azt a panaszt, amelyet ő itt általánosságban előadott, konkrété tudomásomra hozná és rendelkezésemre bocsátaná az adatokat, hogy utánanézzek ennek. Egyetlenegy állatot nem aÜtak még vissza és lehetséges, ahogyan ő mondotta, hogy 70—80 kilogrammos borjúk is kerültek kiosztásra, de ez természetes, mert ivolt egypár község, ahol kifejezetten azt kérték, hogy elválasztott vagy szopós borjúk kerüljenek kiosztásra. Lehet, hogy az általa említett eset éppen erre vonatkozik. A baromfitenyésztés fejlesztésére is természetesen nagy gondot kívánok fordítani, A jövő évben — ami az állattenyésztés szempontjából talán a legnagyobb jelentőséggel bír — állattenyésztő mintaközségeket kívánok kijelölni, mintegy 300 községet, amelyekben az állattenyésztést teljes mértékben irányítani és vezetni tudom. De itt nemcsak az állattenyésztésnek magának az irányításáról és vezetéséről van szó, hanem arról is, hogy az okszerű takarmánytermesztés és az okszerű takarmányozás is bevezettessék. Ugyanakkor gondoskodni kívánok arról is, hogy a hizlalás és az állatértékesítés is ezekben a községekben mintaképpen oldassék meg. Az 1941. évben 300 ilyen község szervezését tervezem és 5 év alatt 1000 ilyen mintaközség létesíthető. Ezzel a kisgazdatársadalom helyzetén nagymértékben tudnánk segíteni. A jövő évben kiosztandó olcsóbb áru apaállatokon kívül a kisgazdatársadalom érdekében 4000 tehénnek, mintegy 15-000 üszőborjúna'k, nagyszámú tenyészkocának és egyéb anyaállatoknak a kiosztását tervezem. Gondoskodni kell a már kiveszőben levő ősi magyar marháról is. Ennek a kérdését fel kell karolni és lehetővé kell tenni, hogy ennek az igavonás szempontjából a mi meleg nyarunkban legjobban beváló állatnak a tenyésztése támogatásban részesüljön. Az 50-es törzsgulyák rendszere kiválóan bevált és én ezt a rendszert fejleszteni, fokozni akarom. Eddig 80 ilyen törzsgulyánk volt Magyarországon és ezek számát 150-re akarom szaporítani, miután olaszországi utam alkalmával láttam és aki mezőgazdasági kiállításra évenként kijár, láthatta, hogy a magyar marha és a vele egy vér : vonalon levő podoliai mareman és a romagnoli marhának a keresztezése milyen kiváló egyedeket produkál. Eddig Magyarországra mareman marhát hoztunk be és próbaképp kereszteztük a magyar marhával. Kendkívül eredményt értünk el s azt hiszem, a most behozandó romagnoli marhával még szebb eredményt fogunk tudni elérni, amennyiben a magyar marhának azt a hibáját, hogy nem hústartó, ennek a keresztezésével csökkenthetjük. A népies állattenyésztés fejlesztése és fokozása erdekében az állami birtokokat nagyobb mértékben kívánom bekapcsolni. Ma felszólalt képviselőtársaim egyike kérdezte, hogy az állami birtokokon mennyiben folyik bizonyos tervgazdálkodás a közélelmezés és az általános gazdasági színvonal fejieszKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ YII. ülése 19lf0 november 20-án, szerdán. 645 tése érdekében. Itt bejelenthetem azt, hogv nagymértékben folyik a nemesített vetőmagvak termesztése, fokozódik a kendervetésterület es egyes olajosnövények vetésterülete. Ezenkívül, eltérően az eddigi rendszertől, ami- kor csak apaállatokat adtak el, az állami ménesbirtokról most egy év alatt már kétezer darab anyaállat került ki, tehát a legprímább minőségű Defiiiair-tenyészetű anyaállat került a ménesbirtokokból a kisgazdaközönség körébe akcióképpen kiosztásra. A termelés eredményességének alfája és ómegája az értékesítés kérdése s örömmel hallottam, hogy a mai tárgyalás folyamán minden oldalról az értékesítés kérdését helyezték első vonalba. Magam is szükségesnek tartom, hogy a mezőgazdaság rentabilitása minden körülmények között fennálljon és ezért gondoskodtam arról, hogy egy olyan intézet álljon rendelkezésünkre, ameiy a megfelelő számada tokát, árkalkulációkat rendelkezésre tudja bocsátani, mert ahány gazdát kérdezek, annyiféle szám és érték jön ki. Éppen ezért megszerveztem az Országos Mezőgazdasági Üzemi és Termelési Költségvizsgáló Intézetet. (Elénk helyeslés jobbfelől.) Ennek az intézetnek kötelességévé tetem, hogy ellenőrizze a mezőgazdasági termeivények árszínvonalát, a termelés jövedelmezőségét, az üzemek belső egyensúlyát, szóval azokat a kérdéseket, amelyek hivatva vannak a mezőgazdaság jövedelmezőségét biztosítani. A közfogyasztás érdekében szükség van olyan stabil árakra, amelyek mellett a gazdatársadalom is megtalálja a megfelelő hasznát, mert hála Istennek, ma már a gazda is kalkulál. Örömmel látni, hogy azokon a helyeken, ahol téli gazdasági tanfolyamokat tartanak, a kisgazdatársadalom tanulékonysága következtében már szintén áttért arra, hogy kalkuláljon. A vita folyamán felvetődött az, hogy bizonyos tervszerűtlenség van az árak megállapításában. Felvetődött elsősorban a zsír kérdése, azután a tej kérdése, a gyapjú és egyéb cikkek kérdése. Talán a legcélirányosabb lenne, ha én most nem az egyes képviselő uraknak válaszolnék, hiszen leginkább Boér Ágoston, Matolcsy Mátyás és Németh Andor képviselőtársaim foglalkoztak ezekkel a kérdésekkel, hanem röviden vázolnám, minek következménye az, hogy itt bizonyos árhullámzás következett be. Elsősorban a sertés kérdésére térek ki. Junktimba kell hoznunk a kukoricatermeléssel a sertéshizlalást és a fehéráru árát. A múlt évben 23,300.000 métermázsa kukoricatermésünk volt, amiről evidens, hogy a .belső szükséglet fedezésére nem elegendő, s ezért gondoskodni kellett behozatalról. Matolcsy Mátyás t. képviselőtársam említette, hogy a készletgazdálkodást kellett volna ebben az országban megvalósítani. E téren bejelenthetem és tavaly a Házban mondottam is, hogy tengerigórékat építettünk, — amint mondotta t. képviselő úr — cirka 200.000 métermázsa befogadóképességgel, de ugyanakkor 1 27 tengeriszárítót is beállítottam annak a célnak elérésére, hogy korábban kapjunk kukoricát etetésre. Természetes, e mellett nemcsak a 200.000 métermázsa megvásárlásával lehet a kérdésben irányítólag befolyást gyakorolni, hanem úgy is, hogy az egyes gazdáknál a górét igénybe vegyük és az ott lévő kukoricát megvásároljuk s így tároljuk. Ezzel azután olyan kvantumot lehet kézbentartani, amellyel irányítólag lehet hatni. Ez a készlettárolás csak jövőre fogja hatását éreztetni. A n