Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-1133

Az országgyűlés képviselőházának 165. ülése 1940. évi december hó 3-án, kedden, asnácli Nagy András, Szinyei Merse Jenő és Törs Tibor elnöklete alatt Tanyai : Elnöki előterjesztések. — Rajniss Ferenc napirend előtti felszólalása a december 1-én Gyulafehérváron tartott hivatalos román emlékünnepély tárgyában. — Az 1941. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat. Hozzászóltak : Mosonyi Kálmán, Szilvássy Pál, Oláh György, Simon Ferenc, Révész László, Ferenczy Tibor, Krantz Raymund, Csizmadia András, Palló Imre, Riesz Ádám, Maróthy Károly, Szabó Gyula, gróf Teleki Pál miniszterelnök. — A miniszterelnök benyújtotta a kormány 1938. évi működéséről és az ország közállapotáról szóló jelentést és statisztikai évkönyvet. — Pintér Béla felszólalása személyes kérdésben. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány résééről jelen vannak : gróf Teleki Pál, vitéz Bartha Károly, gróf Csáky István, vitéz Keresztes-Fischer Ferenc, Radocsay László, Reményi-Schneller Lajos, vitéz gróf Teleki Mihály, Varga József. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 7 perckor.) (Az elnöki széket Tasnádi Nagy András foglalja el.) Elnök: A t. Ház ülését megnyitom. Az ülés jegyzökönyvének vezetésére Árvay Árpád, a javaslatok mellett felszólalók jegyzésére Spak Iván, a javaslatok ellen felszólalók jegyzéséire pedig Boezonádi Szabó Imre jegyző urakat kérem fel. Bemutatom a t. Háznak a miniszterelnök úr átiratát, amellyel tudatja, hogy a román uralom alól felszabadult keleti és erdélyi országrésznek a Magyar Szent Koronáihoz visszacsatolásáról és az országgal egyesítéséről szóló és az országgyűlés két Háza által alkotott törvénynek, mint 1940 : XXVI- törvénycikknek kihirdetése az Országos Törvénytárban megtörtént. (Éljenzés és taps.) A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Jelentem a t. Háznak, hogfy Rajniss Ferenc képviselő úr a Gyulafehérváron december 1-én tartott román gyűlés tárgyában napirend előtti felszólalásra kért és, kapott tőlem engedélyt. így a képviselő úrnak adom át a szót. Rajniss Ferenc: T. Házi (Halljuk! Halljuk!) Ebben az ünnepélyes pillanatban, amikor a bécsi döntés nyomán Magyarország szent részeit országunkhoz visszakapcsoltuk, fájdalmas és szomorú dolog, hogy a romániai eseményekre az ország színe előtt vissza kell térnünk. December 1-én román egyesülési ünnepélyt tartottak Gyulafehérváron. A hírek szerint százezer légionistát vontak össze az KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ VIL ősi magyar koronázó városban és ezen a gyűlésen megjelent Antonescu tábornok román államvezető, Horia Sima helyettes miniszterelnök és Sturdza külügyminiszter. A koronázási templom előtti téren, a hatalmas kereszt alatt, Hóra, Kloska és Krisán képe között s a színtiszta románok által megölt Zelea Codreanu képe alatt állt a főemelvény a szónokok számára. Az ünnepség kezdetén a román rádióbemondó bemondotta, hogy Erdély bekebelezése csupán a román népi törekvések jogi formába való öntése volt, amit a magyar csendőrök tevékenysége már nem tudott megakadályozni. A bemondó a gyulafehérvári határozatokra célzott, amelyeket szerinte Erdély lakosságának nagyobbik része írt be a történelem könyvébe. A gyulafehérvári román ünnepség központjában, t Ház, az 1918- évi román nemzeti gárda zászlajának megáldása és az ifjúsági korosztálynak való átadása állott, lényegében tehát olyan aktus volt, amely nemcsak Magyarország, hanem a világháború sorsközösségében egyesült központi hatalmak ellen ébresztgette a gyűlöletnek és a megtorlásnak ösztöneit, ahogy azt az ott elhangzott beszédek ékesen bizonyították. (Ügy van! Ügy van!) Az ünnepségen Dumitrasi, a nemzeti gárda jelenlegi vezetője azt bizonygatta, hogy az áldozatkészséggel és vérrel megszerzett régi határokat 22 év után megcsonkították. (FeU kiáltások: Hallatlan! Gyalázat!) Most ismét mindent meg kell tenni, — mondotta Dumitrasi — hogy a területi integritásért folytatott harc győzelmesen végződjék. (Felkiáltások jobb- és balfelől: Hallatlan!) Más december l-e is ránk virrad majd, — mondotta Dumitrasi 165