Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-1119

Az országgyűlés képviselőházának 16U.. tudományos megfigyel ás, amikor az i életet körülírja, az élet egyik kritériumául, egyik alapfeltételéül a fejlődést állítja oda, mert megállás a természettudományos megállapítás szerint nines, kifejlettség sincs, az mán irgalmatlanul visszaesést jelent, menetelést a pusztulás, a halál felé, de az is mozgás. En őszintén megmondom, mi hiszünk ebben a fejlődésben és mi tudjuk is annak a fejlődésnek az irányát, amelyet egy szóval, Imrédy Béla szavával, a közösségi életszemlélet felé való fejlődésnek mondunk. Most megdnt kénytelen vagyok visszatérni a túloldal egyik illusztris vezérszónokára, aki .nagyszabású beszédének egyik szakaszában, — «gyébként ez olyan nagy ideológiai beszéd volt — amikor az individuumot szembeállította a kollektivummal, akkor valami olyan különös definieiót hozott ki, hogy aki kollektivumot mond, az marxista volna. Könyörgöm alázattal, t. túloldal, méltóztassanak nekem elhinni, hogy létezik kollektivum, amely nem marxista kollektivum. (Rajniss Ferenc: A méhek például! — Derültség. — Mozgás jobb felől.) Tetszik látni, például — ezt magyarázni sem kell már — a modern szociális felfogásban az az új, nem is új, mert hiszen régi, mondjuk, a liberalizmussal szemben az az eredeti, hogy a kollektivumok határát jobban meghúzza, természetesebben húzza meg akkor, amikor fajok, nemzetek, iiépek^ egységéről beszél, bár —. és ezt csodálatosképpen elfelejtette a túloldal illusztris vezérszónoka — van egy kollektivum, amely túlmegy ezeken a határokon, ez a kereszténysék kollektivuma. {Ügy van! a szélsőbaloldalon. — vitéz Lipcsey Márton: Nem gazdaságpolitika a kereszténység!) Igenis, mi ennek a modern közösségi szemléletnek az irányában haladunk. Engedje meg a t. Képviselőház, én^ egy kissé különösnek találjam azt a Peyer Károlynak odaátról adott tapsot. Viszont hogy ő kötelet emlegetett, azon azután nem csodálkozom, mert tessék tudomásul venni ennek az egészen más kollektávúmban gondolkodó úgynevezett polgári ellenzéknek, hogy igazuk van, ha kötelet ígérnek nekünk, mert ha nekünk erőnk volna, ez az erő nem a fizikai, de az er kölcsi és politikai megsemmisülésüket jelentené, viszont meg vagyunk győződve arról, t. Képviselőház, hogy ők, ha tehetnék, nekünk valóban a kötelet juttatnák. {Rajniss Ferenc: Azt elhiszem! Csak a túlsó oldalon is kapnának sokan! Az a baj!) T. Képviselőház! Ugyanakkor meg vagyok győződve arról, hogy dacára annak a sok vitának és olykor személyes allúziónak is, amely innen és onnan elhangzik, van itt egy nagy vastag függöny ebben a Házban, ez a függöny áthatolhatatlan mindenféle elem számára és ezen a függönyön keresztül közlekedni nem lehet, mert ez a függöny az a bizonyos világnézeti függöny, de ez a függöny ma még fel van csavarva. A mai párteloszlás nem fejezi ki a függönyön innen és túl levők közti különbséget. (Nagy László: Az igaz!) Én azonban meg vagyok róla győződve, hogy ennek a függönynek egyszer le kell ereszkednie és amikor a parlamenti tagoknak ez a kimondott, nyilt világnézeti alapon való egészséges szétválasztása megtörténik, akkor fog tudni elindulni az a komoly konstruktív munka, amelyre ma a kormányzat a végrehajtási képesség hiánya miatt nem képes. T. Képviselőház! Az egyik legnagyobb elo magyar gondolkozónak ép egy egyszerű paülése 19W. december 2-án, hétfőn. 1119 j rasztembert, Veres Pétert tartok. (Malasits Géza: Hálából becsukták büntető Századba!) Nem én csuktam be! (Malasits Géza: Tudom, de az az osztály, amelynek ön tagja!) Én a magyar közösségbe legalább úgy beletartozom, mint Veres Péter! Sem különben, sem kevésbbé! Elnök: Kérem Malasits képviselő urat, ne zavarja a szónokot! A szónokot pedig kérem, méltóztassék beszédét folytatni! lncze Antal: Mélyen t. Képviselőház! Most már egy szóval megmondom, miért vagyok tehát bizalmatlan a kormányzattal szemben. Veres Péter szavait idézem, aki azt mondja, hogy változások idején a képzelet és akarat emberének van helye a vezetésben a bölcsesség és belenyugvás embere helyett. Ezért nem fogadom el a felhatalmazási törvényjavaslatot. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — A szónokot, üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Árvay Árpád jegyző Forster György! Forster György: T. Képviselőház! Az elmúlt hetek nyolcórás ülésein a t. Ház minden oldaláról komoly megvitatás tárgyai voltak az egyes minisztériumok költségvetései. Igen t. képviselőtársaim pártállásukhoz képest bírálták vagy helyeselték, kifogásolták vagy méltányolták az egyes minisztériumok működését és költségvetését. Most, amikor az egyes minisztériumok költségvetésének tárgyalása befejeződött, következett és folytatódik az állana háztartás vitelére szóló felhatalmazás kérdésének, az úgynevezett appropriációnak a tárgyalása. Ez tisztán bizalmi, politikai kérdés,. amelyre a választ megadni mindannyiunk lelkiismeretbeli és meggyőződésbeli kötelessége. Méltóztassanak megengedni, hogy mindjárt elöljáróban kifejezésre juttassam, hogy nem habozom kimondani azt a meggyőződésemet, amelynél fogva a kormányzat működése iránt bizalommal vagyok és ezt az appropriációs javaslatot elfogadom, (Helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Kétségtelen, hogy a tárgyilagos bírálatokat és azokat az ellenzéki kritikákat, amelyek a tárgyilagosság keretein belül maradnak, a legnagyobb tisztelettel fogadom és fogadja pártomnak minden tagja is. (Ügy van! jobbfe161.) Éppen ezért azt is meg kell mondanom, hogy bizonyos tisztelettel hallgattam az előttem szólott képviselőtársam, felszólalását is és nem habozom kimondani azt sem, hogy az ő felszólalásával sok tekintetben egyetértettem. Ö ugyan beszéde elején, ha jól értelmeztem, azt mondotta, hogy mi sohasem fogunk találkozni tudni, mert ő és pártja teljesen más gondolkozás! síkon mozognak, mint mi, (Ellenmondások a szélsőbalodalon. — Egy hang a jobboldalon: Függöny! —- vitéz Jaross Andor: Á függöny még nem gördült le!) igaz viszont, hogy a későbbiek folyamán azt is mondotta, hogy a függöny még nem gördült le. ma még lehetséges köztüuk az összeköttetés. Be kell vallanom, én nem is tartom kizártnak, hogy a mi pártunk tagjai s a túloldali párt tagjai közül sokan gondolkozásmódban, egyesek politikai kérdések megoldásában ne tudnának találkozni. Hogy ne mondjak, sokat, egy-két kérdést leszek csak bátor előadni, amelyekben én a magam részéről száz százalékig találkozni tudok képviselőtársamnak és a t. túloldalnak a felfogásával. Ezek közül az egyik a politikai konzekvenciák kérdése. Ami Vasváry t. képviselőtársam felszólalását és az 1935. évi képviselőházi napló-