Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-1116

1116 Az .országgyűlés képviselőházának 164. ülése 19'4-0. december 2-,an, hétfőn. tette, hogy nines Programm ja; programm vitát mar azért sem folytathatunk. De személyi vitát is nehéz ebben a Házban folytatni, és itt engedje meg a táloldal, hogy perbe szálljak egyik kitűnő vezérszónokával az úgynevezett személyi kultusz kérdésében. Ö emlékeztetett valakit — így mondta: az ő volt vezérét -— arra, hogy ez. az általa volt vezérnek aposztrofált képviselőtársunk az 1938-as disszidálás alkalmából neki, a t. vezérszónok lirnak, az ő volt vezéréhez tanúsított hűségét tévesen értelmezte, , mert azt hitte, a vezérszónok úr beállítása szerint, hogy ez a hűség személyének szólt. T. Képviselőház! Fel vagyok hatalmazva erről az oldalról annak kijelentésére, hogy ezt az az aposztrofált volt vezér egy pillanatig sem képzelte, mert ő meg volt győződve mélységesen és tántoríthatatlanul arról, hogy ez a hűség egyedül és kizárólag az aktív miniszterelnöknek szólt, és hogy ez a hűség szólni is fog mindhalálig a mindenkori magyar miniszterelnöknek. (Derültség és a taps a szélsőbaloldalon. — Rajniss Ferenc: Halálos elszántsággal!) Nem óhajtok személyi kritikát gyakorolni azért sem, mert a imi személyi kultuszunk nem azonos a kormánypárti lapban kitrombitált személyi kultusszal, amely az egész magyarság 20 esztendős vergődésének komoly és pozitív területnagyobbodási eredményeit egyetlen személyhez akarja kötni. Tessék nekünk elhinni: mi sohasem óhajtottunk résztvenni ezekben az üiinepeltetésekben, mert meggyőződésünk, hogy minden kicsiny, szegény magyar ember megfeszített, konstruktív, fegyelmezett munkája, amelyet ebben a vergődéssel teli 20 esztendőben letett a haza oltárára, eredményezte ezeket a területnagyobbodásokat. (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Nem bíráljuk tehát a kormányt és nem is követelünk a kormánytól semmit. (Palló Imre: Mondjon le!) Ha szabad, néhány mondatban kifejtein azt is, hogy miért nem. Szent meggyőződésünk, hogy jelenlegi politikai, társadalmi, gazdasági és végrehajtási rendszerünk birtokában a legkitűnőbb magyar elitből, a legkitűnőbb magyar emberekből álló kormány sem lenne képes azoknak a nagy magyar sorskérdéseknek a megoldására, amelyekről itt szó van, vagy amelyekről legalább is szónak kellene lennie. Nem a kormányt hibáztatjuk, de meggyőződésünk, hogy a módszerek, a lehetőségek, nem a kormány módszerei és lehetőségei, hanem azok a módszerek és lehetőségek, amelyek a mai rendszer szerint itt ülő bármilyen kormánynak rendelkezésére állhatnak, nem alkalmasak arra, hogy ezeknek segítségével ezeket az alapvető sorskérdéseket nemcsak törvénybe cikkelyezzék, hanem meg is oldják. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mert a törvén ycsinálásban nincs nagy hiba, a törvénycsinálásra rendelkezésre állnak a módszerek, mert azt hiszem, senki sem hiszi ebben a Házban, hogy elképzelhető olyan törvényjavaslat^ amely miatt megbukna a kormány a pártja előtt, ha azt pártja elé vinné, sőt — azt hiszem, a jelen nem lévő miniszter urak is megerősítenék ezt, ha hallanák — nincs ma egy miniszternek sem »vizsgadrukkja«, ha egy törvény javaslatot pártja elé visz. (Palló Imre: Azt már eleve elfogadják!) Bizonyos vagyok benne, hogy aláírnák azt a szerény meggyőződésemet is, ihogy nem olyan nehéz, nem olyan kellemetlen és keserves dolog ma Magyarországon törvényjavaslatot előterjeszteni. Néha ugyan van egy kis hiba, az. hogy n Felsőház ebben a törvénycsinálási gépezetben néha meglazít egy-két kereket, és csodáik-tos, hogy néha a törvény egészen más lesz,

1 mint amilyennek indult, hiszen a végén sokszor megtörténik, hogy a törvény édesapja, például a magyar királyi miniszterelnök sem ismer rá arra a törvényre, amelyet beterjesztett és ismételten megállapítja róla, hogy rossz. Természetesen ez nálunk megtörténhetik a politikai^ konzekvencialevonás legkisebb veszedelme nélkül. '• Ezt csak azért mondtam el, hogy leszögezzem, törvényt csinálni lehet, de a mi felfogásunk az, hogy tör vény csinálással nem lehet a kérdéseket megoldani, mert a törvények végrehajtásáról van szó, és idézem azt az annyit el. csépelt tételt, hogy minden törvény pontosan annyit ér, amennyit abból végrehajtanak. Nem akarom most felhozni a zsidótörvényt, különösen a földdel való vonatkozásban, de az egyik kormánypárti igen t. vezérszónok úr kijelentette, hogy ő nagyon szeretné 10 perc alatt megvalósítani a munkaállamot és 10 perc alatt lecsapolni az összes magyar vadvizeket. (Rajniss Ferenc: Csuda ember!) T. Képviselőház! Ünnepélyesen kijelentem, hogy mi a legelvadultabb ellenzéki -éjszakáink legkeservesebb pillanataiban sem képzeltünk 10 perc alatt munkaállamot teremteni és lft perc alatt a vadvizeket levezetni, de még kevésbbé képzeltük azt, hogy ezt valaha is a kormánypárttól követeljük. Annyit azonban talán mégis méltóztassék megengedni, hogy kell valami bajnak lenni a végrehajtás során, ha a zsidótörvény kihirdetése után 18 hónappal 600.000 hold zsidó földnek csak körülbelül 5 vagy 6 százaléka van magyar kézen. Folytathatnám a végrehajtásra, helyesebben a végre nem hajtásra vonatkozó példáimat, de minden példámat elhagyva, csak arra mutatok rá, hogy az a megrendítő kép, amelyet ma Pál Gábor képviselőtársunktól hallottunk az erdélyi kérdésekben, szintén kizárólag végrehajtás kérdése. Ezzel abba is hagyom a végrehajtásnak ad abszurdum beállítását, mert ennek a végre nem hajtásnak bemutatása az erről az oldalról felszólalt képviselőtársaim részéről már eddig is megfelelően megtörtént. T. Ház! Itt meg kell említene ai azt is, hogy a harmadik zsidótörvény bejelentése — méltóztassék nekem elhinni — az ég világon egy csipetnyi szellőt nem fog kivenni az ellenzék vitorláiból. Miértl Azt is megmondom. ; Azt elhiszi ma mindenki, hogy ezt a harmadik zsidótörvényt meg tudjuk csinálni és meg is csináljuk, de bocsánatot kérek, a kormányzat eddigi működése után azt nagyon kevesen fogják elhinni, hogy azt a harmadik zsidótörvényt végre fogják akarni hajtani vagy végre tudják majd hajtani Ezen a rossz végrehajtáson nem segít természetesen a tisztviselői létszám szaporítása sem, sőt bátorkodom azt a merész kijelentést tenni, hogy a közigazgatás reformja sem oldja meg egyedül ezt a kérdést, amellyel kapcsolatban egyébként felhívom a t. túloldal figyelmét arra a veszedelemre, amely az egyik kormánypárti lap szombati számában szerepel egy bejelentés formájában, amely^ szerint a kormány készülne a közigazgatás államosítására. Ezzel szemben a mélyen t. túloldal egyik vezer

: szónoka remek szép szavakkal védte meg az osi vármegyét, mint függetlenségünk egyetlen s utolsó sziklavárát. (Palló Imre: Nagy az egység odaát!) Ennél — tudniillik a közigazgatás reformjánál — is még sokkal mélyebbre kell menni. (1 Engedje meg a t. Ház, mielőtt rámutatnék arra, ahogyan mi látjuk ennek a kérdésnek